Köztudott, hogy szeretem a költői túlzásokat

A kutyának beiktattam a sertés csontot a táplálékába. Azért tettem ezt, mert nem szeretném ha az én kutyám is egy elcseszett, túlmodernizált, városi eb lenne, aki soha életében nem lát csontot, mert a gazdi attól fél, hogy beleszorul a kis segglyukába a cucc és majd az orvosnak kell kibányászni onnan. Szóval heti egyszer - kétszer, Töki kutyus kap egy kis húsos csontot, ami a csontlevesből marad meg. Amikor először kapott, azt sem tudta, mit kezdjen vele nagy hirtelen. A boldogság viszont egyértelműen látszott rajta. A kis mancsával alig bírta megfogni, azt sem tudta merre forgassa és hogy nyalja. A kutya boldog volt és a gazdi boldog volt attól, hogy a kutyája boldog. Nem mondom, a széklete másnap jó kemény volt, de ezen kívül semmi más baja nem lett. És nem is lesz semmi baja ! Mert a kutya hús és csont evő alapjában véve. Csak egyesek már túltupírozzák az ebtartással járó dolgokat. A kutyájukból paleo- őskutyát, vagy szupermodern intelligens ebet csinálnak. Nem hozzák be a kutyafuttatóba, nehogy sáros legyen szegény állat. Nehogy összetapossa egy tíz centivel nagyobb másik kutya. Nehogy megerőszakolja valami elvetemült eb. Nehogy akármi. Csóresz kutya így persze antiszociális lesz, mint a gazdája. Na szóval vannak ilyenek.

Válság van és infláció.

Most épp egy multinál dolgozom a két nagy kedvenc áruházam közül az egyikben. Nem állítom, hogy  álmaim munkahelye, de kibírható. Püfölöm a kasszát és baszom bele a sok pénzt. Kb ennyi. Egyenes az út a demenciához és a szellemi leépüléshez. Így ennek tudatában nyilván nem tervezek nyugdíjig itt lenni, lévén hogy az még elég messze van. Nem tervezek semmit alapból, mert ebben az országban és világban ami jelenleg körbe vesz, az élet pont olyan, mint az árpilisi időjárás. Lószar.

Az utolsó iskolámnak hamarosan vége lesz, amit már nagyon várok. Elegem lett a tanulásból, már több mint tízenöt éve megállás nélkül iskolákba járok. Hányok tőlük és a vizsgáktól.  Hallani sem akarok semmiféle iskoláról már a továbbiakban.

Sm megkapta a kitüntetéses diplomáját, így ő már az értelmiségiek sorát gyarapítja. A lánynak meg valamikor nyár elején lesz a vizsga. Nekem nem kell diploma, mert azzal is csak egy multi kasszát püfölnék maximum.

Így nyakig benne az inflációban valójában lövésem sincs, hogy s miből élünk. Hja ! De ! most költöm el a befektetett örökségemet éppen. Illetve most éljük fel. Így számomra nagyon nem mindegy az, hogy a kormány ,meddig kívánja a fizetéseket a béka picsája alatt tartani? Mert a német multi emelne, csak a kormány nem, engedi. Aztán emez meg nyilván olyan nagyon nem erőlködik rajta. Leszarja. Nem az övéi döglenek éhen.

Nem akarok újfent okoskodni, de valaki leárulhatná már végre azt, miért kell az egyszerű embernek megpusztulni ahhoz, a pénze többet érjen, mint egy guriga takony? Tényleg nincs más mód és lehetőség a Forint erősítésére? Valami újmagyar hungarikum nem pattant ki egyik közgazdász Úr fejéből sem? Valami pénzügyi újítás ? Bármi ? Akármi ?  Csak a már jól megszokott, ősrégi utat járja a kormány újra és újra. A jól kitaposott ösvényt. Ha szar a pénzünk, akkor kevesebb kell belőle a forgalomba ? Akkor csökkentjük a fizetéseket ? Akkor majd nem szállnak el az árak ? Semmi új a nap alatt? Semmi inflációmegfékező reform, újítás, új ötlet.? A pénz csak egy papírcetli marad és nem több. Aminek az értéke annyit ér, amennyit a külvilággal el tudunk hitetni hogy ér.

De nem akarok okoskodni. Sm-től a minap már úgy is megkaptam, hogy okoskodó vagyok. De most mit tegyek, ha annyira szeretek a világ dolgairól filozofálni ? Legszívesebben elvonulnék egy tibeti kolostorba elmélkedni . Néha elmondanék egy imát az emberiségért. De Tibet messze van. Így maximum csak annyit tehetnék, mint az a görög pap, aki cölibátust fogadott és kínjában felült egy korinthoszi oszlop tetejére és hónapokig ott dekkolt. Várta hogy a nemi vágya majd elmúlik az önkínzástól, de nem jött neki össze. Szóval Tibet messze van, a szerzetesek pedig minden szart eladnak a turistáknak. Mert hogy megélni amúgy ők sem nagyon tudnak. A problémák tehát a világ összes pontján, nagy vonalakban ugyan azok. Nincs pénz. Ha van, nem ér semmit. Ha ér is valamit, akkor tönkreteszi az infláció nevű szörnyeteg.

Hát kérdem én, mert folyton felmerül ez a kérdés. Hogy nem képesek ezt az inflációs, hétfejű sárkányt kiiktatni már végre a pénzügyi rendszerekből, egyszer s mindenkorra?

Miért kötelező ennek léteznie?

És  a legvégső kérdés : - Mi a jó fenéből élnek a tibeti szerzetesek?!

   Oroszlánszagú Richárd akkor a legboldogabb, ha egy szuka kutya az arcára vizel séta közben. De több dolog is van, ami igazán boldoggá tudja tenni. Nagyon egyszerű dolgok ezek, sok ember tanulhatna tőle. Többek között magam is.

Richárd (amúgy nem ez az eredeti neve, de néha így is hívjuk ) azért lett Oroszlánszagú, mert időnként az oroszlánokat megszégyenítő illata tud lenni. Pedig havonta fürdetve van, a legjobb kutyasamponnal. A lábai minden egyes séta után meleg szappanos vízzel vannak lemosva. A hátsója úgyszintén.  Ennek ellenére imád a saját pisis pelenkáján gubbasztani a fene tudja hogy miért, amikor jobbnál jobb párnák állnak a rendelkezésére a henyélésre. De ő nagyon szerény és amikor nem látjuk, illetve azt hiszi hogy nem látjuk ,akkor elégedetten heverészik a pisis pelusán.  És mielőtt belém köt egy másik kutyatulajdonos, már is közlöm, hogy Richárdnak azért kell pelus még mindig, mert ő egy törpe pincser, három és fél kilós mindössze és nem tudja a pisijét annyi ideig visszatartani, ameddig kellene. Én pedig nem kínzom olyanokkal őt, hogy nem adok neki inni, vagy nem pisilhet amikor kell neki stb baromságok. A hólyagja is picike, így nyilván napközben többször is ürítenie kell. Főleg úgy, hogy időnként  ha nekihasal a vizes táljának, akkor annyit képes lefetyelni egy húzásra, hogy egy ló is megirigyelhetné. Szóval Richárd pelusos és feltehetőleg az is marad, mindörökre. Ámen!

Az illatháború, időnként kirobban nálunk. 

A kinek az illata domináljon című harc, időnként kirobban. Olyankor a kutya kifejezetten sértődötten tud rám nézni. Mert hogy befújom a legjobb parfümömmel az egész lakást. Neki ez kb olyan büdös lehet, mint nekem a kutyaszag. A kutyaszagról eszembe jutott, hogy van akinek a kutyájának az égvilágon semmi szaga nincs. Ez is pontosan olyan lehet, mint hogy az én kutyám ír, olvas, beszél és számol. És mindig minden gazdi tökéletes. A szomszéd kutyája pedig mindig zöldebb és illatosabb. Hova tovább nem is vedlik. Szóval vannak ilyen vadbarom gazdik, én is  ismertem ilyet, aki megállás nélkül azt bizonygatta, hogy ő sokkal, mérföldekkel, jobb gazdi nálam. Na én személy szerint ezektől a gazdiktól sugárban behányok.

Ricsi egy tünemény kiskutya minden tekintetben. De már kicsit ( na jó, lehet hogy nagyon ) el van kapatva néha. Imádom amikor reggel felkelünk és ő hagy szépen engem kávézni és felébredni. Imádom hogy türelmesen várja ,hogy séta után a lábát megmossam. Nem nyüszög, nem hisztizik, nem ugrál. Csak türelmesen várja, hogy mossuk meg a lábát. Áldott jó természetű kiskutya. Mázlista vagyok. Ugatni is csak az erkélyen szokott, ha alatta elsétál egy másik kutya. Márpedig elég sűrűn sétál másik kutya, mert kedvelt úti cél ez a szakasz ahol lakunk. Amikor nem ugathat ( mert azért rá szoktam szólni ) akkor úgy berreg, mint egy retró kis traktor. Imádom amikor ilyen kis dühös, és védi a territóriumát.

Na jó, nem mindig áldott jó természet. De a bútor és cipőrágcsálást és függönyszaggatást, teljes egészében megúsztuk. Köszönhetően a ujjnyi vastag marhabőröknek, amiket tonnaszámra vettem neki. Imádja a mai napig rágni ezeket. Úgy lóg a szájában, mint nekem a cigi. Nem kizárt, hogy azt hiszi, gazdinak is ez lóg a szájából.

Szinte nincs olyan nap, hogy ne nevettessen meg valamivel bennünket. Egy igazi kis mókamester.

A lányom macskát szeretett volna. Végül kutyánk lett, illetve valójában Richárd egy macskakutya. Tud nyávogni, és próbál emberi hangon artikulálni időnként ( mivel nem szeretjük, ha ugat). A kutya egészen más módon értelmezi a világot, a problémákat és alapjában véve mindent, mint az ember. Ezért néz rám furcsa szemekkel, amikor illatosítok a lakásban. És azt is nehezen érti, miért nem  játszom vele egész nap, amikor az olyan klassz dolog.

Pedig egész nap figyel. Megállás nélkül monitoroz. Bizton állíthatom, hogy sokkal jobban ismer, mint én őt. Nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, de az emberi beszéd igen nagy részét is képes megérteni. Tudja hogy róla van szó, még ha a nevét ki sem ejtjük. Sokkal több szót megért, mint ahogy azt az ember gondolná.

És még csak egy éves lesz, két nap múlva.

Néha azt várom, hogy megszólal emberi hangon. Annyira okosan tud nézni, annyira érezni rajta, hogy érti amit mondok. De nagyon öntörvényű lény. Ezért nem érti, hogy mi a bánatért kell neki a labdát visszahoznia Sm-nek, ha az eldobja ? A kérés teljesen értelmezhetetlen a számára. A feladatot azért végrehajtja, elvégre jutalomfalat jár érte és mindenki boldog. Sm azért hogy ő milyen jó tréner, a kutya meg a jó falatokért.

Richárdnak igazán nem sok kell a teljes boldogsághoz. Egy kis területnyi illatos zöld fű. Pár falevél, amit a szél görget. A gazdi szeretete és játék minden mennyiségben. De lefárasztani csak egy másik pincser képes. Az meg elég kevés van a környéken, eddig csak egyet sikerült látnunk. És még két dolg feltétlen szükséges a boldogsághoz.

Mindig süssön a Nap és ha lehet időnként egy szuka vizeljen az arcára.

Benne volt a hírekben, hogy az ember képes lenne 120-130 évig élni, már amennyiben ezüst kanállal a szájában születik meg és csak megszületnie volt nehéz. Ez a két mondás nagy kedvencem amúgy és nagyon igaznak találom mindkettőt.

Szóval vannak ezek a szerencsés flótások, akik beleszületnek a tutiba. De az általam készített, szigorúan titkos statisztikák azt mutatják, hogy a kurva nagy unalmukban és jólétükben, rendszerint agyon drogozzák és alkoholizálják magukat. Továbbá céltalanul tengenek -lengenek a nagyvilágban. A történetnek ezt a részét sosem leszek képes megérteni, hogy miért.

Nem mindegyik lesz rongy alkesz és drogos, van köztük kevés kivétel, amelyik képes élni Fortuna és az élet adta lehetőséggel, és nagy unalmában művészi pályára adja a fejét. Mondjuk lesz belőle egy festő, vagy valamilyen énekes, zeneszerző és hasonló. De az általam készített szigorúan titkos statisztikai adatok szerint, a nagy részük idő előtt elhalálozik.

Ebből kiindulva pedig nem lehet nyugodtan azt állítani, hogy a kő gazdagság lenne a hosszú élet titka.

Sőt...úgy áll a dolog, hogy a gusztustalanul gazdagék, jóval idő előtt haláloznak el, mint a nagy átlag igavonó emberáradat csórói. Hogy ennek mi az oka, azt nagyon egyszerű kideríteni. A jólét együtt jár a halálba zabálással, mivel az élet tálcán kínálja a jobbnál jobb étkeket. Különböző veszélyek is leselkednek egy mocskosul gazdag emberre. Sokkal több, mint egy nem gazdagra. Ilyen pl a repülés, a gyors autókkal történő közúti balesetek. Az extrém sportok által okozott különböző balesetek. A folyamatos partiállatkodás következtében a szervezet bioritmusa felborul, kimerül a test, amit az alkohol és drogfogyasztás még megspékel. Nem lehet azt sem állítani, hogy egy csilliárdos élete stresszmentes lenne. Nagy részük nem becsületes úton szerzi a javait, emiatt álmatlanságban, fokozott stresszben szenved. Esetleg különféle fenyegetéseknek vannak kitéve. Gazdagságuk folytán folyamatos és állandó veszélyben vannak, minden létező módon.

Egyedül a Mars bolygón lennének biztonságban.

Elmondhatjuk tehát, hogy a hosszú élet ritka. Továbbá a titka nem az anyagi dolgokban rejlik véletlenül sem. De ez a poszt most lerántja a leplet arról, hogy mi is a hosszú élet valódi titka. Ne örüljön senki!

Valójában csupa olyan dologról van szó, ami az ember számára kurva kelletlen. Ilyen a szerzetesi étrend, a moszat, humusz zabálás a panda reggeli, ebéd, vacsora. Sok- sok böjt, sok - sok víz. Normális testsúly.  A finomított cukor ( és minden édesség ) teljes elhagyása. A finomliszt teljes elhagyása. Sok mozgás, amitől az ember egy idő után sugárban hány. Csupa - csupa olyan, ami alapból kellemetlen és rossz az embernek. Mindemellett persze nem árt jó genetikával rendelkezni, állandó orvosi ellenőrzéseken és szűréseken részt venni. Jó ha a pulzusunk állandó 50 percenkét, a vérnyomásunk pedig normál tartományban van és sosem leng ki.

Van egy ember, aki elhatározta hogy visszafiatalítja saját magát. Valódi emberkísérlet zajlik!

Beleértve a bőrét és a belső szerveit is. Mint az a medúza, amelyik képes az öregedés folyamatát megfordítani , és egy ponton túl már fiatalodik, egészen  a zigóta állapotig. Ahol újra kezdi az egészet. Meglehetősen kevés információ lelhető fel erről a medúzáról az interneten. Az emberünk esetében pedig egy egész team áll a dolog mögött. És még így is, elég sok dolgot kifelejt az illető szerintem. Ilyen apróság, a környezeti sugárterhelés, amit folyamatosan mérnie kellene. Mindenféle sugárzást . Ez ellen szükség lenne egy állandó védelemre. Aztán ott van az 5G. Az ellen is védenie kéne magát. A  legtisztább vizet kellene innia és a legtisztább élelmiszert ennie. Szigorúan kiszámolva a kalóriákat a vitamin és ásványi anyagokat. De még ha minden létező külső körülmény, táplálék ideális, akkor is egy rakás más körülmény is maradt amit meg kellene oldania. Ilyen a lelki a pszichológiai része. A szexuális- társas - szociális része a kísérletnek. A célok, amiért egy ember képes nem beleugrani az első vulkánba,ami az útjába kerül. És még ezen kívül is bőven van, amit kihagytam a felsorolásból. A kísérlet  a visszafiatalodásra, illetve feltételezem hogy a jóval hosszabb életre, tehát erősen hiányos. De kíváncsian várom a végét, mi sül ki belőle.

Az ember pedig nem 120 évig tudna élni, hanem 160 évig. Ha...!

De ez egy másik cikk volt.

   Micsoda mázli, hogy Fóka kötött biztosítást, mindenféle lakáson belüli káreseményre. De arra még ő sem volt felkészülve, ami bekövetkezett.

De mielőtt továbbmennék, az esetleges félreértések és perek miatt, fel kell hívnom a becses olvasóim figyelmét arra, hogy a történetben szereplő mindenféle hasonlatosság nem más, mint az írói fantázia és a köztudottan vak véletlen műve.

A mosogató eldugult.

Előfordul ez akkor is, ha a lefolyócső átmérője történetesen egy méteres, mert a lefolyó és csatornaszörnyek , római betonná képesek összeállni. Fóka tehát statikus nyugalommal felhívta a biztosítójának a huszonnégy órás gyorsszervizét, szakemberért sikítva. A szerelő nagyon "komoly" felszerelése, egy db órásméretű, műanyag vízipisztolyból állt. Fóka ezt kicsit gyanúsnak találta ugyan, de megpróbált nagyon okosan nézni és a hozzá nem értő házasszony szerepét betölteni. A szakember ezt nyugtázván, felbátorodva közölte, hogy a víz a lefolyóban hasít, csodálatosan folyik lefelé, mert örvénylik. A maga után hagyott kisebbfajta bombatalálatra emlékeztető állapotot, Fóka fél napig takarította.

Másnap a konyhapult alatt vízbetörés.... illetve víz kitörés. Egy  kisebbfajta forrás kezdett el bugyogni. Egy halk orr alatti káromkodás kíséretében, de még mindig statikus nyugalommal, Fóka újfent felhívta a biztosítót. Csőrepedés, vagy törés. A káreseményre fordítható keret mindössze százezer Ft ,és abból már a csőgörényezés lezabált harmincezret. Másik szerelő érkezett, aki magát a legnagyobb szakemberként tartotta számon. Érezhetően felette már csak a Jó Isten, illetve előbb még talán az orvostársadalom állhatott mindössze. Burkoltan leblamálva az előtte lévő, kicsit sem szaki munkáját, a csövet kicserélte. Fóka lelkére beszélve, miszerint nem szabad annyiba hagyni az olyan súlyos problémákat, mint hogy a víz, továbbra is csak éppen hogy lefolyik. Még aznap vissza kell hívni az előző szerelőt, aki nem is szakember, csak duguláselhárító. Már majdnem magára hagyta Fókát, még egy utolsó próbát téve ,mint jó szakember, egy utolsó tömítési hibát elhárítva és egy gyorstalpaló tanfolyamot tartva a háziasszonynak, aki nem ért az ilyesmikhez. Fóka csak bárgyún pislogott és már azon kezdett el gondolkodni, Vajon Santik a Vaterán árul e bronz kiságyút, golyóval együtt, ami működőképes ? Mert ha a golyó átmérője jó lenne a csőbe, akkor egyetlen lövéssel lehetne a csatornaszörnyet a strangba küldeni. És minden probléma megoldódna. Miközben ezen gondolkodott, áldotta az eszét, hogy anno a konyhabútort a létező összes helyen a Siloplaszt nevű cuccal bekente, továbbá alulról alumínium profilt ragasztva rá, hogy véletlen se tudja a vizet felszívni a bútorlap.

Aztán Fóka sokszor látta már hogy az apja hogy csinálja a csőszerelést. Látta hogy  s mivel tágítja meg a PVC csövet és azt is látta, hogy illeszti össze azokat. Fóka tudja azt is, hogy az Epokit nevű ragasztóknak van brutális erős tagja is, ami kifejezetten a csövekhez használható. Ami ugyan kicsit sem szabályos, ellenben jó sokáig erősen tartó, továbbá masszívan szivárgásmentes állapotot eredményez. De Fóka bízik a szakemberekben és szeret bárgyú tekintettel, tudományos elődadásokat végighallgatni a csatornákban tanyázó szörnyekről, azok növekedéséről és csőgörénnyel történő felaprításáról, majd a strang felé történő eltávolításáról. Ezért Fóka soha, de tényleg soha nem szól arról, hogy ezt, vagy azt ő tudja. Nehogy véletlenül okoskodónak tűnjön. Azt nem szeretik a népek. Ezért Fóka mindig és minden körülmények között csak maximum bárgyún pislog azokra, akiket Istentől csak az orvosok társadalma választja el. Legyen az illető egy szerelő, vagy bármilyen más nagyon komoly szakember. A takarítás szintén fél napig tartott, és már két nap ráment arra, hogy a szakemberre és annak hívására, fogadására várjon.

Ám de a várakozás meglehetősen álmosító program, ezért Fóka egy kicsit elnyújtózott a kanapéján. És hát mint mindig, most is álmodott.

Jött a Rozmár a hatalmas, szerszámokkal telezsúfolt ládájával. Az ajtón belépve, azt nekibaszta az antik , vintage előszobafalnak, mély lyukat ejtve a becses bútoron. Ahogy beljebb nyomult a lakásba a kereszthuzat az amúgy is rozoga bejárati ajtót úgy csapta be, hogy a szintén antik és rozoga zárbetétet a lépcsőház fala fogta fel. Valami bocsánatfélét mormolt az orra alatt, de mivel ő a szakember és a félig Isten, akit csak az orvostársadalom csoportja választ el attól, hogy valódi Istennek lássa mindenki, tovább nyomulva a lakás belsejébe a hatalmas és súlyos szerelőládáját lazán a földre dobva, az első osztályú, spanyol járólapot enyhén felszántva, nekiállt a csatornaszörnyeteg teljes elpusztításának. Egy jókora csőgörényt bányászott elő ládájából. Fóka ilyen méretűt még sosem látott és valamiért a metróalagút fúró gépe jelent meg lelki szemei előtt. A Rozmár beillesztette a gép végét az eldugult csőszakaszba és szakembernyelven fogalmazva : - Jól megküldte a cuccot a strang felé.

Az igazi gépszörny és csatornaszörny véres és mindent eldöntő csatája következett.

A gép felbőgött, a kutya vonyított, a szomszéd a radiátort kezdte el ütni. De egyszer csak csend lett. Síri csend, ami sosem jelent túl jót, ha az ember gépekkel dolgozik. A hatalmas gépszörnyeteg csak halkan nyöszörgött már, a Rozmár szaki hangosan káromkodott. A gép a fizika egyszerű törvényei miatt a szűkebb csőbe szorult. Rozmár szaki még egy darabig nyöszörögtette a gépszörnyet, de aztán minden zsírizomzatát bedobva, egyetlen mozdulattal kitépte az egészet a csőből. Mit csőből, a falból és a fal engedelmeskedve a fizika törvényeinek, jött a gép  és a mozdulat után . Helyén egy hatalmas gőzölgő lyuk tátongott, egy kisebbfajta barlang. A törmelék beborított mindent és a portól Fóka már egyáltalán nem látta a fuldokló Rozmárt. Az életéért futott aki élt és mozgott. A kutya most is mint mindig, beelőzve mindenkit, az erkélyre menekült. Rozmár az amúgy is szétszaggatott és nyitott bejárati ajtón keresztül a lépcsőházba. Fóka pedig a másik szobába.

Ekkor Fóka felriadt a szunyókálásból. Pont mielőtt infarktust kaphatott volna. Ez általában mindig így van. Ha az ember azt álmodja hogy zuhan egy hídról, mielőtt becsapódna, felébred.

És ekkor eszébe jutott a film, aminek a címe  :- Férfi a méh ellen.

    Azon gondolkodtam a minap, hogy talán most igazán morbid dolog ez a " Boldog új évet " kívánok köszöntő. Mert vajon hány magyar polgárnak lesz boldog ez a 2023 év?

Ebben az országban csak lejönni lehet az életről!

Visszatekintve az elmúlt 30 évre, nekem mostanra már nagyon sok millió forintomnak kellene lenni. És nem csak amiatt, mert baromi sokat dolgoztam már eddigi életemben, hanem mert rendkívül tehetséges vagyok. Ebbéli tehetségemnek köszönhetően, pedig már mostanra bőszen többszörös milliomosnak kellene lennem. Osztottam és szoroztam, aztán arra jutottam, hogy minden létező pluszt, folyamatosan és állandó jelleggel felemésztett az infláció. És emiatt az állandó infláció miatt, ami folyton beelőzött életem során, emiatt most ugyan ott tartok, ahol 30 évvel ezelőtt.

És még örülhetek annak, hogy nem vagyok mínuszban, hanem csak ugyan ott, ahonnan elindultam.

Egy kicsit normális országban, mostanra már mindössze annyira lenne gondom, hogy melyik országba menjek évente kétszer nyaralni. Már nem kellene dolgoznom egyáltalán, csak a szenvedélyemnek kellene élnem és a művészetnek. Egy normális országban, nem azon kellene agyalnom, hogy mibe fektessem be azonnal a kis pénzemet, hogy az hónap végén még érjen annyit, mint hónap elején. Nem azon kellene kattognom, hogy előzzem be a lehetetlent, és hogy vajon mit forgat a kormány a fejében? Ha egyáltalán forgat bármit is.

Ki kell mondjam, le kell írjam.

Nem látszik meg semmin és meg nem mondaná senki a világon, hogy mennyire istenverte tehetséges üzletasszony vagyok. De ettől független, az vagyok. És legbelül az érzés rendben van, de sajnos kifelé mindezt bizonyítani már nem tudnám. Mert mindig, mindent felemészt az infláció körülöttem. Ami egy olyan versenyló, amivel én nem tudok ütemet tartani.

Megoldás lehetne, ha nagyban " ruletteznék". Ám de ez a magyar üzleti környezet, olyan villámgyors ütemben változik, hogy ember nincs, aki követni tudná. Vagy legalább kicsit ki tudná számolni, hogy mi lesz itt mondjuk 2023 év végén. Simán benne van a pakliban a cserekereskedelem ténye is akár.

Mondanám, hogy remek élmény lenne megélni a valóságban is a őskereskedelem eme formáját, pusztán a tapasztalat miatt. Tudjuk jól, hogy, volt ilyen és nem csak a neolitikumban, hanem az időben ijesztően közeli korban is. De nem hiszem, hogy olyan jó érzés lehetett egy kosár tojásért oda adni, a nagymama button brilles fülbevalóját. Márpedig kénytelenek voltak, mert a pénz nem ért semmit akkoriban.

Ha én valamitől félek, az az esetek nagyon nagy részében menthetetlenül bekövetkezik. Valami születési rendellenesség, hogy megérzek dolgokat, főleg ha az negatív. De volt már rá példa, hogy remek üzleti lehetőségeket is megéreztem. Sajnálatos dolog és roppant bosszantó, ha a körülöttem lévők viszont nem látják amit én. Nem érzik a nagy lehetőségeket. A vége pedig az, hogy lehurrognak, lebeszélnek. A dolog pedig elsorvad. És tehetetlen vagyok. Mert jó lehetőségek viszont sokkal ritkábban adódnak az életben.

2023 évre az összes tervem mindössze annyi, hogy meg tudjam tartani a kiindulási állapotot. Ahonnan 30 évvel ezelőtt indultam. Csak ez maradjon meg. A fejlődés és gyarapodás elmaradásának fényében pedig, kissé morbidnak tartom, ha valaki azt mondja nekem ;- Boldog Új Évet!

Mindig, minden körülmények között, csak is az igazat, a szín tiszta igazat írom meg a posztjaimban.

Ezekkel a posztokkal azt szeretném megmutatni a hatalmas ( hja, nem..) olvasóközönségemnek és főleg a jövőbeni olvasóimnak, hogy 2022. évben, milyenek voltak a valós állapotok, ebben a gazdasági helyzetben. A jövő régészeinek már nem csak a föld alatt, hanem az interneten is elérhetővé válnak az információk, amiből objektíven tájékozódhatnak arról, hogy a köznép ( köztük én magam is,, hogy s mint élte meg ,vagy vészelte át adott súlyos gazdasági helyzetet. A majáknak nem voltak ilyen lehetőségeik, mint internet, ezért most a régészek bőszen vakarhatják a fejüket, hogy hova párolgott el ,több millió ember. Hátra hagyva gyönyörű városaikat és zseniális építményeiket, társadalmukat.

Tehát akkor lássuk ,mi a helyzet itt a Maslow- piramis  legalján. 

A munkahely tekintetében csak a szokásos történet zajlik. Nem veszem szívemre hogy erős mobbing alatt vagyok, lévén a cirka tíz fős társaság nagy része még nem döntötte el azt, hogy utáljon, vagy se. Az időben harminc évet, a fizetésben pedig tíz évet léptem vissza ezzel a munkával. De legalább nem szakadok meg fizikailag egyáltalán, bár egy kicsit stresszes a munka, így az év utolsó hónapjában. Továbbá össze tudom egyeztetni az ékszerbecsüs tanfolyammal. Ezzel a tanfolyammal kívánom kiváltani  a nehéz fizikai munkát a továbbiakban. Ezért életbevágóan fontos számomra.

Próbálok folyamatosan lépést tartani a gazdasági válsággal, a felpörgő inflációval ( ami vicces, mert lehetetlenség ) és minden pénzemet élelmiszerbe invesztálom bele, illetve tartós fogyasztási cikkekbe. Úgy gondolom, jelenleg ennél jobb inflációkövető dolog, egyszerűen nem létezik. A villany és fűtés számlámat nem tudom előre kifizetni sajnos, és  a vízfogyasztásomat sem.Tartalék képzése ilyen alacsony fizetés mellett nem képezhető, semmilyen formában. Egyenlőre a rezsire összpontosítok erősen, hogy az ki legyen fizetve és ne induljon meg tartozásfelhalmozás. Az élelmiszer csak ezután jöhet és abból élünk, ami marad. A gyerek is haza ad a büdzsébe. Ebből próbálunk megélni valahogy, nem sok sikerrel, lévén mindig adódik valami plusz kiadás, ami előre nem látható. Ilyen a bölcsesség fog vésése a gyereknél, vagy egy szemüveg, mivel a kutya ropinak nézte az előzőt és felzabálta reggelre az összes műanyagot róla.

Valahogy olyan érzésem van, mint ha egy vékony pókhálóba kapaszkodnék és lógnék rajta, miközben az ocsmány  gravitáció súlya húz a mélység felé. Hatalmas szájában penge éles fogak csattognak, lehelete pedig bűzös rothadó szagú.

Innen pontosan két  lépés a hajléktalanság. Albérlet és utca.  Nem látok kiutat, sem menekülési útvonalat jelenleg. Nyüszíthetnék a pedagógusokkal együtt, fizetés tekintetében. Panaszkodhatok a véreres lófaszba, senkit nem fog érdekelni. Nekem kell segítenem magamon, és úgy érzem, ha eddig nem voltam elég kemény, hát akkor most már ott tartok, hogy egy hímoroszlánt is képes lennék meglovagolni simán. Amúgy meg a nyugtatók sokat segítenek, az adagot egyenlőre még nem kellett növelnem. Ellenben a pánik, mint valami rohadt méreg, kúszik fel az ereimben. Érzem, a hogy mind feljebb és feljebb jön. Érzem ahogy a gyomrom remeg, a szemem tikkel. Érzem hogy én magam is remegek legbelül, mint a nyárfalevél a tavaszi szélben. És egyre nehezebb leküzdeni a pánikot önmagamban. Mert ha  a pániknak bárki teret enged, akkor az nem fog tudni logikusan gondolkodni és cselekedni tovább. Ezért muszáj elfojtani önmagunkban. Muszáj leküzdeni és uralni.

Ám de a rivotril elfogyott és hiánycikk lett. Ezt közölte a patikus a minap velem, amikor is ki szerettem volna váltani a felhőbe fellőtt receptemet. Egyenlőre nem is tudják, mikor lesz. És ez elég szar hír azoknak, akik hasonló helyzetben vannak mint én. Hogy még éppen nem haltak éhen, de már az a küszöbön kopogtat és kajánul vigyorogva bámul rám a csóróság szörnyetege. Mint ha csak azt mondaná, úgy sem fogsz menekülni előlem. Majd pont te, az utolsó kis  legegyszerűbb polgára ennek a világnak, majd pont te úsznád meg?

Akkor amikor nem is olyan nagyon régen, a most háború sújtotta  Ukrajnában majd hatmillió ember halt éhen. Egy olyan országban, ahol annyi gabona terem, mént égen a csillag.Túl jó életet éltünk eddig. Nem fáztunk, és nem éheztünk. Viszonylagos biztonságban éreztük magunkat városainkban, így együtt. Pedig ez a biztonság nem más, csak illúzió. Egy olyan világban, ahol ilyen gyors és hirtelen változások történnek, senki nem érezheti magát biztonságban.

A világ mit sem változott a középkor óta. Emberek éhen halnak, lelövik őket és háborúk vannak. És mindegy hogy itt az állítólagos civilizált Európában, vagyunk, vagy valahol, egy elmaradott afrikai országban. A világ pont olyan elmaradott és végtelenül gonosz, mint amilyen mindig is volt.

Már havi ezer Ft-t megspóroltam pusztán azzal, hogy felvillantotta előttem a Művek/kormány/meg az élet a háromszoros , ötszörös, tízszeres villanyszámla rémképét! Ez bőven elég volt ahhoz, hogy elkezdjem komolyabban venni a fénnyel és az energiával való spórolást. Rémálmaim még ugyan nincsenek az esetlegesen megtízszereződött villanyszámla miatt, de simán el tudom képzelni azt, hogy vannak akik már hármasával szedik az altatókat és nyugtatókat emiatt. Mini fogyasztó lévén, egyébként is bőven a megengedett alatt volt a havi fogyasztásunk, de ebben a kérdésben is mindig a legkisebbek spórolnak a legjobban.

Ezer és ezer különböző használható és haszontalan praktikát olvasni arról, hogyan spóroljunk az energiával. Ebből a trendből az Idegbaj .blog sem szeretne kilógni és itt és most szeretném a nagyközönség elé tárni a száztizenegyedik spórolási tippet. Ami még eddig nem jutott eszébe egyetlen újságírónak sem ( Na majd most !) és senkinek, aki abból él, hogy tippeket ad. Amik vagy használhatóak, vagy sem. Mert miután már az összes égőt lecseréltük a lakásban, és nem porszívózunk, hanem felmosunk és kukába vágtuk az összes olyan ruhaneműt, ami vasalást igényel, továbbá a vadi új  vasalónkat elajándékoztuk a Cseriti adományboltnak, még mindig tetemes összegre jön ki a villanyszámla egyeseknél.

Nos, az amúgy sem túl magas villanyszámlámat is sikerült nekem egy  kemény ezressel ( melynek piaci értéke, áááááh.... hagyjuk is! ) - csökkenteni. Továbbá örömmel tudatom, hogy sikeresen járultam hozzá az összeurópai energiaválság mérsékléséhez a drasztikusan megváltozott konyhai tevékenységemnek köszönhetően. Ez a tevékenység, a fentieken kívül még magában foglalja az átgondolt és alaposan megtervezett konyhai műveleteket! Erről a témáról nem olvasni sehol, és én szeretném ezt az igény kielégíteni. Tehát az alaposan, szinte mérnöki precizitással megtervezett főzéssel, mérföldekkel többet spórol a polgár a kasszákon, mint ha gyertyára vált a háztartásban és kényszeresen kapcsolgatja a villanyokat lefelé mindenüt.

Az energiaválság legújabb befutója a KUKTA !

Az a kukta, amitől a háziasszonyok úgy 80%-a retteg, hogy ha előveszi a konyhaszekrény tetejéről, az 1982-ben, valamelyik rokontól, még válság nélküli karácsonyra kapott kuktát, akkor azzal a saját arcába robbantja majd a körömpörköltet. Soha , ismétlem soha nem jutott volna eszembe az, hogy kuktát vegyek és használjak. Mostanáig. Annak ellenére, hogy a nyolcvan éves apámat elég sokszor láttam kuktát használni, mivel imád főzöcskézni. De soha nem éreztem kényszert arra, hogy megpróbáljak kuktában főzni bármit is. Annak ellenére ( tudom, szóismétlés...), hogy a főzési időt olyannyira lecsökkenti ez az egyszerű edény, hogy nevetségesen röviddé válik egy vasárnapi ebéd, a 2-3, vagy több kiló töltött káposztájának elkészítési ideje. De ugyan ez vonatkozik bármelyik sült húsfélére, hiszen percek alatt elő lehet párolni az edényben a vénséges tyúkot is, és aztán a  sütőben, már csak meg kell pirítani szintén 10 perc, és az étel, legyen az bármi, már is ehetővé válik.

De  a kukta még semmi, ez a konyhai reform még csak a kezdet! Az energia minden cseppje arany, ezért újabb és újabb ötletekre és leleményességre van szükség. És mindezzel nem csak energiát spórolunk , hanem állati sok időt is magunknak.

Nekem villanytűzhelyem van. Abból is egy ócska, régebbi változat. Újra sajnos nem futja és előreláthatóan az elkövetkező tíz évben ( amíg az Eu-tól meg nem kapjuk a pénzt és fel nem emelik a pedagógusok bérét ) - sem fog rá telni. Örülök ha nem döglik be addig, ez az ócska és több évtizedes tűzhely, mert a javítás is.....hagyjuk is mennyi játék pénz lenne! Tehát a villanytűzhelyek, tudjuk jól milyenek. Érdemes előbb elzárni ,mielőtt az étel megfőtt. De ezt most odáig fejlesztettem, hogy minden létezőt, a körettel együtt és általában több fajta menüt készültségbe helyezve, felsorakoztatva egymás mellett a konyhapulton, előkészítve a hőkezeléshez, már előre megcsinálok. És CSAK ekkor, ha már az összes három napra szánt élelem ott sorakozik egymás mellett szépen, ekkor kapcsolom be a villanytűzhelyet! És ekkor egymás után sorban ( még mielőtt kihűlne a főzőlap ) megfőzök minden létezőt. A sütőben egyszerre sül a sütőtök a libaszárnytő és a rakott krumpli . ( sajnos több cucc nem fér be ). De egyszerre szépen és precízen elrendezve, gyönyörűen megsül minden egymás után, pár perces eltéréssel. Ilyenkor aminek a puhulnia kell, az teszem legalulra, aminek pirulnia kell, azt teszem legfelülre. És akár menet közben is cserélgetem a tepsiket.

A végén pedig elégedetten nyugtázom, hogy szinte az összes étel egyszerre készült el. Hova tovább, rengeteg energiát spóroltam meg az ócska és régi villanytűzhelyemmel, hozzájárulva a világ szűkös energiaválságának megsegítéséhez. És bár csepp a tengerben, még is az érzés ott van, hogy ügyes vagy Dióka. És megveregetve a saját vállamat, kis lelkifurdalást érezvén, hogy eddig mennyi energiát pocsékolhattam el. Összességében elégedetten nyugtázva, a jobb később, mint soha kérdést. Még mindig vagyok olyannyira rugalmas, hogy képes vagyok alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. És megbolondult világhoz.

Bátran használjátok tehát a kuktákat! Nem, nem robban senki arcába ha megfelelően használja az edényt! A szelepeknél sípolnia kell forralás után és csak akkor szabad kinyitni, ha a szelepnél már semmi gőz nem jön ki belőle!

   Amikor megjelent a világunkban az apró és láthatatlan Covid szörnyeteg, sokan érezhették úgy, hogy a világ egészen futurisztikus lett. Mint ha nem is ez a bolygó lett volna, amit olyan jól ismertünk eddig. A teljesen kihalt utcák és plázák, hasonló képet mutattak, mint az Utolsó ember című filmben. Nekem nagy szerencsém volt, mert tartotta bennem a lelket az iskola, ahova éppen jártam. És ha meg is változott sok dolog , de jelen volt az életemben egy cél. Hova tovább az utolsó pillanatban, szó szerint bemenekültem, egy szociális otthonba, demenseket ápolni. A munkahely pedig adott egyfajta apró biztonságérzetet, ebben a széthullott világban. Aztán még meg is szerettem az idős betegeket, akik már nagyrészt azt sem tudták, melyik bolygón vannak. A csapat, ami békeidőben az esetek nagyon nagy százalékában széthullik, a külső kényszer hatása alatt, csodálatosan összekovácsolódott. Független a pszichopata főnővértől és a testileg és szellemileg is nagyon kimerítő munkától. A dolognak az új igazgató megjelenése vetett véget. Nagyrészt minden vezetőt kidobott maga körül, és a sajátjait ültette a helyükre. A Covid is már kezdett az életünk részévé válni. És kezdtük megszokni az arcunkon lévő csákóval együtt, a megváltozott világot.

Ki gondolta volna akkor, hogy a Covidos, megváltozott világ, nem a világok legrosszabbika?!

   A mostani helyzetben, kezdem magam úgy érezni, mint ha a " Nyolcadik utas a halál " című filmet nézném. Amikor az ember egy borzalmasan izgalmas, feszültségekkel teletűzdelt filmet néz, akkor az egy óra ,negyven percet, nagyrészt megfeszülve tölti . Érzi magában belül, a keményre feszült, megmagyarázhatatlan masszát. Amitől csak akkor szabadulhat, amikor vagy szünet van a filmben, vagy ha vége van annak. És akkor fellélegezve nyugtázza, - miközben elszív egy cigarettát az erkélyen,-  hogy csak egy idegeket megtépázó film volt. Semmi több, csak film. A valóságban nincsenek űrhajón lévő, emberevő szörnyek. Külön meg ... Úristen de jó film volt!  Össze csokiztam magam tőle! Majd érzi az ember, ahogy a dohányfüsttel és a tova szálló gondolattal, elmúlik belőle a feszültséget okozó, megkeményedett massza . A lélek kiürül. A világunk, amit olyan jól megszoktunk, itt van. Béke van, nincs éhezés, nem fagyunk meg. Nem vagyunk ősemberek, hogy a természetnek ki legyünk szolgáltatva. A jól megszokott kis társadalmunk, szépen döcög a már jól megszokott medrében. A tiszta víz folyik a csapon. A tévében a kedvenc műsorok mennek, a híradóban pedig az átlagos világban zajló események. Semmi különös, semmi eget rengető . Szíriában ugyan dúl valamiféle háború. De Szíria messze van tőlünk. Az afrikai betegségek szintén messze vannak. Szárazság, néhol vízhiány, a szokásos unalmas felmelegedés. Itt- ott harcok, robbantások, terroristák. De ezek valahogy hozzá tartoznak a világunk, normális működéséhez, mindennapjaihoz. 

De most, most olyan "filmet" nézünk, aminek messze van a vége. És lehetséges, hogy meglátjuk, vagy tapasztaljuk a saját bőrünkön a " Trónok harca " című filmnek azt a részét, amit végül soha nem mutattak a filmben. A Telet, amit olyan sokat emlegetett a varázslónő, soha nem láthattuk. Azt a Telet, ami tele van Iszonyattal. Amiben az emberek megölik és Megeszik a saját csecsemőjüket, amiben a Szörnyű vadak, emberekre Vadásznak . Amiben minden létező Szörnyűség bekövetkezik, amit az emberi gonoszság és képzelet, kitalálni képes!

A " Trónok harca"  rettegett és sokat emlegetett Tele, kilépni látszik a képernyőről és a film ezen részét, több dimenzióban, a saját bőrünkön élhetjük át!

A kemény belső feszültséget okozó massza, mint ha állandósulni látszana. Demszky Gábor már kibukott a hírektől, és én magam is egészen közel állok hozzá. A híreket már azért olvasom, hát ha találok egy apró kapaszkodót, egy icipici aprócska hírt, ami arról szól, hogy van az alagút végén fény. Ha nem is túl nagy, de van. Alapból egy félős és rettegős, beszari,  kis gyenge nő vagyok ( húspiaci értékem sincs már túl sok ) ,max ápolónőnek, szakácsnőnek, házvezetőnőnek jó lehetnék . Nem is értem, mi a fenét keresek én ebben a világban még egyáltalán. Nekem ez már túl sok, ami jelenleg körbevesz. Nem vagyok benne biztos, hogy meg tudok vele birkózni már, az én koromban. Ez itt már nem arról fog szólni, hogy rámegy pár fuxom erre a válságra is, mint ahogy az összes előtte lévőre . Aztán majd úgy is vége lesz. És ha vége lesz, akkor jöhet egy nyugtató cigaretta, és az óriási megkönnyebbülés. Ezt is megúsztuk.

Végre szólhat az élet valami másról is, mint a rettegés legmagasabb fokáról. Hiszen annyi, de annyi minden szép dolog van még a világban. Amit meg kéne nézni, ahova el kéne menni. Amit ki kéne élvezni.

És van olyan élet, ami nem a csupa és megfeszült rettegésről vagy szorongásról szól. És nem arról, hogy életünk végéig dolgozzunk, két és három munkahelyen, általában több ember munkáját elvégezve. Aztán hulla fáradtan hazamászva szinte négykézláb, másnap kezdve újra, a sivár és lélek ölő mókuskereket. És csak futunk, és futunk fel a hegyre !

Kell hogy legyen, egy sokkal jobb élet és világ !

   Most, hogy így beköszöntött az energiaválság  ( köszi Isten, a faszom sem akarta ezt megélni már, úgy hogy kapd be szépen ....) ,nyilvánvalóan mindenki, aki él és mozog szerte a világban ( na jó, a tányérajkúak Afrikában nyilván nem ), azon gondolkodik, hogy a bánatos jó picsába NE kelljen kifizetnie a teljes havi fizetését, az elszállt rezsikre? Ilyenkor, amikor az ember kiszámolja ,hogy a fizetésének már csak harminc - negyven százaléka marad meg élelmiszerre, és abból maximum pár csomag hántolatlan, nem sózott földimogyoróra futná, sok érdekes dolog megfordulhat a fejekbe.

A házasoknak ( gyk : családi házakban lakóknak, akik átlagbérből élnek ) nem kevés fejtörést okozhat a legújabb és már létező technológia felkutatása, és a hőszivattyútól kezdve, a napelemig, a geotermikus energia kiszivattyúzásán át ( bányászati engedélyköteles ) a jurta és vályogház technológia, minden felmerül. Én személy szerint simán csak elköltöznék Afrikába, egy nádkunyhóba, minden rohadt télen. Nem kizárt, hogy olcsóbban jönnék ki, mint a pár hónapos fűtéssel. És felszállva a repülőre a hátam mögött csendben beintenék az egész országnak.

  Attól a magyar embereknek egyáltalán nem kell félniük, hogy ez alatt a kormányzás alatt, ebben a laza diktatúrában olyan fejletté válik az ország majd nagy hirtelen, hogy a lakosság bármilyen formában könnyítheti az anyagi terheit. Még ha léteznek is megoldások ( léteznek ), egyetlen közműcégnek sem érdeke az, hogy elveszítse a fogyasztóit, akik minden kurva hónapban befizetik az igazgatócskák és léhűtő , semmire nem jó menedzserek , jó magas havi bérét. Márpedig jelenleg előállt egy olyan faramuci gazdasági helyzet, amiben pontosan megjósolható, hogy ez fog történni. A fogyasztás kurvára vissza fog esni. A még megmaradt fogyasztókra pedig nem lehet további terhet róni.

Nem lesz vevő senki a bazi magas villanyra és gázra, benzinre. Ezt hívják úgy, hogy kereslet és kínálat. Ez egy önszabályozó rendszer, ami ellen már számtalan ország próbált különböző kényszertörvényeket hozni, belekényszerítve a lakosságot abba, hogy fogyasszon, akár akar, akár nem. Valahogy ez sosem jött össze , mert a nép, az Istenadta nép, néha eléggé öntörvényű és kurvára nem jogkövető. Ezért elégeti a bútorát, a ruháit és a rozoga autójának a  gumiját is, ah ezzel meg tud spórolni némi pénzt.

  A villany, víz és gázfogyasztás visszaesésével, megakadályozzuk a belőlünk, eddig jól profitáló közműcégek további gazdagodását. Persze ők is spórolni fognak azonnal, mert a saját gigantikus béreiknek meg kell lenniük, minden tetves hónapban. Majd elküldik takarító Marcsit és a portást a cégtől. Így megmarad azoknak a fizetése. Hova tovább az irodai dolgozók sem kell hogy 30 fokban üldögéljenek a Főtáv épületében. Esetleg le is vonhatnák a fizetésükből a munkahelyen elszivattyúzott rezsiköltség egy részét. Elvégre bent melegednek napi nyolc órát, van aki bent is fürdik, kávézik, az élelmesebbek még bent is mosnak.

  A vissza a jövőbe, egy paradoxon állítólag. Kivéve a mostani helyzetet, miután azt látjuk, hogy megszűnnek az iskolák, megszűnik az egészségügy, a bokor alatt kell hogy szüljenek a nők, és lapulevél az intimbetétjük. Van, ahol egy lavórban mosakodnak le, mint a középkorban, illetve mint az É-sarkon élő eszkimók. És még nem tudni, hányan fognak jurtákba és vályogházakba költözni ? Miközben az időben előre haladunk akarjuk vagy sem, a technikai fejlettség adott, az emberiség még is nomád életmód felé fog fordulni nagyrészt.

Lehet hogy mi leszünk a tízmillió jurtalakó országa?

Autók helyett pedig ott lesznek a szamarak, a lovak, kézi kocsik ( már akinek) . Mi pedig megtanuljuk, hogyan kell ürgét önteni, halat és nyulat fogni. Apró mázlink, hogy jól elszaporodtak a a vadak az országban. Ezért talán éhen nem halunk. És bennünk van a szívós, kemény körülményekhez szokott, sztyeppén nevelkedett, lovas vérvonal. Jól összekeveredve a már dög meleghez szokott, szír és török vérrel együtt.

És létrejön egy sokkal látványosabb párhuzamos világ ( Kész őrület! Szájenszfiksön ! ) Ahol a csillogó, üveg falas, passzív, ökoházak mellett, majd ott virítanak a vályogházak és jurták  tömegei. Mert a tömeg, aki nem engedheti meg a fejlődést magának, hamar rá fog jönni arra, hogy a vályogot, akár két marék szalmával is be lehet melegíteni, nyáron pedig kellemes hűs. Légkondi és egyéb szuper faszom külyü nélkül is.

Nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire pocsék lett a világ körülöttem, vagy pusztán csak depressziós leszek?

Eszembe jutott a minap a The Mandalorian c film egyik jelenete, amiben a főhős mindenkit lekaszabol, mérföldeket fut a film alatt. Körbe a sivatag, a lemenő nap sugarai hullámzanak a hőségben. És miután az élete árán megszerzett Mandalorian egy fém  kapszulát, azt a végén egy barlangban kinyitja. Benne 10 dkg eper.

Szeretem eltúlozni, túlképzelni a dolgokat, de van egy olyan érzésem, hogy ez a fenti jelenet, nem véletlen jutott az eszembe.

Aztán meg ebben a túlzott napsütötte , kiszáradt világban, úgy látom, a szájenszfiksön házhoz jött. Mint ha a Sci-fik kiléptek volna a tévémből, egyenesen ide a nappaliba. A filmek készítőinek már nem nagyon kell a fejüket törni a történetekhez, sem a hátterek megkomponálásához. Tökéletesen jó helyszíneket pedig, már bármelyik utca sarkon találhatnak. Kiszáradt folyók, elsivatagosodott földek,Égből  lehulló madártetemek, felperzselt fű. Szétbombázott országok, rettegő lakosok, a klíma miatt vándorló tömegek. Mad Max valójában itt van a kanyarban.

Kukacos kenyér nyolcszázért.

Ma hozott a lányom egy kg kenyeret valahonnan a belvárosból. Tudjuk mennyibe kerül egy kg kenyér. Éppen csinált volna egy melegszendvicset, amikor is észre vett, egy apró izgő-mozgó kis valamit. Kérdezi tőlem; - Anya! Ez itt egy kukac? - Az kislányom, egy valódi és élő kukac, amit éppen megzavartál álmában. Amúgy meg tulajdonképen ehető. Az EU engedélyezte a lisztkukac élelmiszerré nyilvánítását. Lehet már akkor sejtették, úgy sem lesz más. Próbáltam felidézni valamelyik horrorfilmet, vagy Sci-fit, hátha láttam hasonló jelenetet. Nem ment, pedig biztos vagyok benne, hogy valahol már láttam hasonlót. És lehet hamarosan örülni fogunk majd, egy kis plusz proteinnek .

A főispános majmoskodásról, nekem a Majmok bolygója jutott eszembe. Kinek mi, nekem valamiért ez. Valaki a fideszen belül, nagyon szeretné visszaálmodni a régi világot. Móricz Szegény emberét, aki egy tál levesért dolgozott napszámban a földeken. Aki belehalt a Gazda, vagy lehet a  Főispán (?) lányának a lakodalmába. Aki félre nyelte a saját hányadékát. És aki, amit utoljára látott ebből a világból az az volt, hogy egy kutya felnyalja azt a földről. Aki ilyet kitalál, az a múltban szeretne élni. Az soha nem előre tekint ,hanem a múltban megragadt ember. Aki nem képes haladni a korral. Ezek a dohos szagú, nagy pókhasú, Döbrögi kinézetű, dörgő hangú urak, akik irányítják ezt a süllyedő csajkát.

 Majomhimlő. Majmok és díszpintyek országa. A semmire nem jó, buta, ráadásul ronda, kövér,öreg, kopasz díszpintyek országa vagyunk. A hatalomban alig látni egy -egy normálisabb felfogású, vagy kinézetű arcot. Mindenhonnan ezek folynak. Undorodom tőlük. A dohos múlt, öreg és beteg szagától is undorodom. És egy újabb Sci-fi ugrott be így a poszt végén. Amikor egy kétszáz kilós, félmeztelen, kopasz, sebes és rákos testű ocsmányság , aki a vér gonosz volt a film szerint, leereszkedett egy kötélről valahonnan fentről. Talán a Dűne lehetett a film. Már nem emlékszem.

Ami némi vigaszt nyújt hogy, maximum a kutyák élik túl a felmelegedést a magas testhőjük miatt. És a végén nem majmok, hanem kutyák bolygója lesz a Föld.