Micsoda mázli, hogy Fóka kötött biztosítást, mindenféle lakáson belüli káreseményre. De arra még ő sem volt felkészülve, ami bekövetkezett.
De mielőtt továbbmennék, az esetleges félreértések és perek miatt, fel kell hívnom a becses olvasóim figyelmét arra, hogy a történetben szereplő mindenféle hasonlatosság nem más, mint az írói fantázia és a köztudottan vak véletlen műve.
A mosogató eldugult.
Előfordul ez akkor is, ha a lefolyócső átmérője történetesen egy méteres, mert a lefolyó és csatornaszörnyek , római betonná képesek összeállni. Fóka tehát statikus nyugalommal felhívta a biztosítójának a huszonnégy órás gyorsszervizét, szakemberért sikítva. A szerelő nagyon "komoly" felszerelése, egy db órásméretű, műanyag vízipisztolyból állt. Fóka ezt kicsit gyanúsnak találta ugyan, de megpróbált nagyon okosan nézni és a hozzá nem értő házasszony szerepét betölteni. A szakember ezt nyugtázván, felbátorodva közölte, hogy a víz a lefolyóban hasít, csodálatosan folyik lefelé, mert örvénylik. A maga után hagyott kisebbfajta bombatalálatra emlékeztető állapotot, Fóka fél napig takarította.
Másnap a konyhapult alatt vízbetörés.... illetve víz kitörés. Egy kisebbfajta forrás kezdett el bugyogni. Egy halk orr alatti káromkodás kíséretében, de még mindig statikus nyugalommal, Fóka újfent felhívta a biztosítót. Csőrepedés, vagy törés. A káreseményre fordítható keret mindössze százezer Ft ,és abból már a csőgörényezés lezabált harmincezret. Másik szerelő érkezett, aki magát a legnagyobb szakemberként tartotta számon. Érezhetően felette már csak a Jó Isten, illetve előbb még talán az orvostársadalom állhatott mindössze. Burkoltan leblamálva az előtte lévő, kicsit sem szaki munkáját, a csövet kicserélte. Fóka lelkére beszélve, miszerint nem szabad annyiba hagyni az olyan súlyos problémákat, mint hogy a víz, továbbra is csak éppen hogy lefolyik. Még aznap vissza kell hívni az előző szerelőt, aki nem is szakember, csak duguláselhárító. Már majdnem magára hagyta Fókát, még egy utolsó próbát téve ,mint jó szakember, egy utolsó tömítési hibát elhárítva és egy gyorstalpaló tanfolyamot tartva a háziasszonynak, aki nem ért az ilyesmikhez. Fóka csak bárgyún pislogott és már azon kezdett el gondolkodni, Vajon Santik a Vaterán árul e bronz kiságyút, golyóval együtt, ami működőképes ? Mert ha a golyó átmérője jó lenne a csőbe, akkor egyetlen lövéssel lehetne a csatornaszörnyet a strangba küldeni. És minden probléma megoldódna. Miközben ezen gondolkodott, áldotta az eszét, hogy anno a konyhabútort a létező összes helyen a Siloplaszt nevű cuccal bekente, továbbá alulról alumínium profilt ragasztva rá, hogy véletlen se tudja a vizet felszívni a bútorlap.
Aztán Fóka sokszor látta már hogy az apja hogy csinálja a csőszerelést. Látta hogy s mivel tágítja meg a PVC csövet és azt is látta, hogy illeszti össze azokat. Fóka tudja azt is, hogy az Epokit nevű ragasztóknak van brutális erős tagja is, ami kifejezetten a csövekhez használható. Ami ugyan kicsit sem szabályos, ellenben jó sokáig erősen tartó, továbbá masszívan szivárgásmentes állapotot eredményez. De Fóka bízik a szakemberekben és szeret bárgyú tekintettel, tudományos elődadásokat végighallgatni a csatornákban tanyázó szörnyekről, azok növekedéséről és csőgörénnyel történő felaprításáról, majd a strang felé történő eltávolításáról. Ezért Fóka soha, de tényleg soha nem szól arról, hogy ezt, vagy azt ő tudja. Nehogy véletlenül okoskodónak tűnjön. Azt nem szeretik a népek. Ezért Fóka mindig és minden körülmények között csak maximum bárgyún pislog azokra, akiket Istentől csak az orvosok társadalma választja el. Legyen az illető egy szerelő, vagy bármilyen más nagyon komoly szakember. A takarítás szintén fél napig tartott, és már két nap ráment arra, hogy a szakemberre és annak hívására, fogadására várjon.
Ám de a várakozás meglehetősen álmosító program, ezért Fóka egy kicsit elnyújtózott a kanapéján. És hát mint mindig, most is álmodott.
Jött a Rozmár a hatalmas, szerszámokkal telezsúfolt ládájával. Az ajtón belépve, azt nekibaszta az antik , vintage előszobafalnak, mély lyukat ejtve a becses bútoron. Ahogy beljebb nyomult a lakásba a kereszthuzat az amúgy is rozoga bejárati ajtót úgy csapta be, hogy a szintén antik és rozoga zárbetétet a lépcsőház fala fogta fel. Valami bocsánatfélét mormolt az orra alatt, de mivel ő a szakember és a félig Isten, akit csak az orvostársadalom csoportja választ el attól, hogy valódi Istennek lássa mindenki, tovább nyomulva a lakás belsejébe a hatalmas és súlyos szerelőládáját lazán a földre dobva, az első osztályú, spanyol járólapot enyhén felszántva, nekiállt a csatornaszörnyeteg teljes elpusztításának. Egy jókora csőgörényt bányászott elő ládájából. Fóka ilyen méretűt még sosem látott és valamiért a metróalagút fúró gépe jelent meg lelki szemei előtt. A Rozmár beillesztette a gép végét az eldugult csőszakaszba és szakembernyelven fogalmazva : - Jól megküldte a cuccot a strang felé.
Az igazi gépszörny és csatornaszörny véres és mindent eldöntő csatája következett.
A gép felbőgött, a kutya vonyított, a szomszéd a radiátort kezdte el ütni. De egyszer csak csend lett. Síri csend, ami sosem jelent túl jót, ha az ember gépekkel dolgozik. A hatalmas gépszörnyeteg csak halkan nyöszörgött már, a Rozmár szaki hangosan káromkodott. A gép a fizika egyszerű törvényei miatt a szűkebb csőbe szorult. Rozmár szaki még egy darabig nyöszörögtette a gépszörnyet, de aztán minden zsírizomzatát bedobva, egyetlen mozdulattal kitépte az egészet a csőből. Mit csőből, a falból és a fal engedelmeskedve a fizika törvényeinek, jött a gép és a mozdulat után . Helyén egy hatalmas gőzölgő lyuk tátongott, egy kisebbfajta barlang. A törmelék beborított mindent és a portól Fóka már egyáltalán nem látta a fuldokló Rozmárt. Az életéért futott aki élt és mozgott. A kutya most is mint mindig, beelőzve mindenkit, az erkélyre menekült. Rozmár az amúgy is szétszaggatott és nyitott bejárati ajtón keresztül a lépcsőházba. Fóka pedig a másik szobába.
Ekkor Fóka felriadt a szunyókálásból. Pont mielőtt infarktust kaphatott volna. Ez általában mindig így van. Ha az ember azt álmodja hogy zuhan egy hídról, mielőtt becsapódna, felébred.
És ekkor eszébe jutott a film, aminek a címe :- Férfi a méh ellen.
