Azon gondolkodtam a minap, hogy talán most igazán morbid dolog ez a " Boldog új évet " kívánok köszöntő. Mert vajon hány magyar polgárnak lesz boldog ez a 2023 év?

Ebben az országban csak lejönni lehet az életről!

Visszatekintve az elmúlt 30 évre, nekem mostanra már nagyon sok millió forintomnak kellene lenni. És nem csak amiatt, mert baromi sokat dolgoztam már eddigi életemben, hanem mert rendkívül tehetséges vagyok. Ebbéli tehetségemnek köszönhetően, pedig már mostanra bőszen többszörös milliomosnak kellene lennem. Osztottam és szoroztam, aztán arra jutottam, hogy minden létező pluszt, folyamatosan és állandó jelleggel felemésztett az infláció. És emiatt az állandó infláció miatt, ami folyton beelőzött életem során, emiatt most ugyan ott tartok, ahol 30 évvel ezelőtt.

És még örülhetek annak, hogy nem vagyok mínuszban, hanem csak ugyan ott, ahonnan elindultam.

Egy kicsit normális országban, mostanra már mindössze annyira lenne gondom, hogy melyik országba menjek évente kétszer nyaralni. Már nem kellene dolgoznom egyáltalán, csak a szenvedélyemnek kellene élnem és a művészetnek. Egy normális országban, nem azon kellene agyalnom, hogy mibe fektessem be azonnal a kis pénzemet, hogy az hónap végén még érjen annyit, mint hónap elején. Nem azon kellene kattognom, hogy előzzem be a lehetetlent, és hogy vajon mit forgat a kormány a fejében? Ha egyáltalán forgat bármit is.

Ki kell mondjam, le kell írjam.

Nem látszik meg semmin és meg nem mondaná senki a világon, hogy mennyire istenverte tehetséges üzletasszony vagyok. De ettől független, az vagyok. És legbelül az érzés rendben van, de sajnos kifelé mindezt bizonyítani már nem tudnám. Mert mindig, mindent felemészt az infláció körülöttem. Ami egy olyan versenyló, amivel én nem tudok ütemet tartani.

Megoldás lehetne, ha nagyban " ruletteznék". Ám de ez a magyar üzleti környezet, olyan villámgyors ütemben változik, hogy ember nincs, aki követni tudná. Vagy legalább kicsit ki tudná számolni, hogy mi lesz itt mondjuk 2023 év végén. Simán benne van a pakliban a cserekereskedelem ténye is akár.

Mondanám, hogy remek élmény lenne megélni a valóságban is a őskereskedelem eme formáját, pusztán a tapasztalat miatt. Tudjuk jól, hogy, volt ilyen és nem csak a neolitikumban, hanem az időben ijesztően közeli korban is. De nem hiszem, hogy olyan jó érzés lehetett egy kosár tojásért oda adni, a nagymama button brilles fülbevalóját. Márpedig kénytelenek voltak, mert a pénz nem ért semmit akkoriban.

Ha én valamitől félek, az az esetek nagyon nagy részében menthetetlenül bekövetkezik. Valami születési rendellenesség, hogy megérzek dolgokat, főleg ha az negatív. De volt már rá példa, hogy remek üzleti lehetőségeket is megéreztem. Sajnálatos dolog és roppant bosszantó, ha a körülöttem lévők viszont nem látják amit én. Nem érzik a nagy lehetőségeket. A vége pedig az, hogy lehurrognak, lebeszélnek. A dolog pedig elsorvad. És tehetetlen vagyok. Mert jó lehetőségek viszont sokkal ritkábban adódnak az életben.

2023 évre az összes tervem mindössze annyi, hogy meg tudjam tartani a kiindulási állapotot. Ahonnan 30 évvel ezelőtt indultam. Csak ez maradjon meg. A fejlődés és gyarapodás elmaradásának fényében pedig, kissé morbidnak tartom, ha valaki azt mondja nekem ;- Boldog Új Évet!