Mostanra elmondhatom magamról, hogy a nikotin, koffein, cukor és só függőségem mellé, már keményen fim függő is lettem. Vagy tíz különböző sorozat folytatását várjuk sm-l.

Már nem adok arra, hogy tele legyen egy film számítógépes effektekkel , mert vannak baromira jól sikerült alkotások ezek nélkül is. Menekülésem oka a filmek világába nagyon egyszerű.

A világ annyira szar, hogy a képzelet és annak minden gyermeke, legyen az film vagy könyv, drogként hat rám.

Imádok elmerülni a történetekben, a szereplők pedig beköltöznek a nappalimba pár napra. Amíg tart a sztori. Szeretek utána még akár hetekig kattogni egy-egy filmen.Miért úgy és miért nem emígy történt a befejezés. Én vajh mit éreznék , csinálnék adott helyzetben stb agyasságok. A filmnek ugyan már rég vége, de én még sokáig elmélkedem rajta. Főleg ha van mondanivalója, valami érdekes mondanivaló. Ilyen volt a most legutóbb látott történet . A Kiút című sztori. Ami erősen hajazott egy Stephen King regényre, de még sem az volt. Stephen is imádja az amerikai vidéki kisvárosi sztorikat, ahol amúgy soha nem történik semmi. Kivéve ha az egy Skinwalker ranch ( remélem jól írtam le) és a teheneket vérét kiszívja valami ismeretlen szörnyeteg.  Akkor van történet és ha Stephen beszív valami kemény droggal.

A Kiút című film díszlete  a végtelenségig egyszerű és valószínűleg az utóbbi idők legolcsóbbja is volt egyben. Számítógépes effekteket észrevehetetlenül keveset raktak bele. Még is van valami ebben a filmben, amitől az egész brutálisan jó lett. És nem csak az anonim színészek tehetsége dobott nagyot a filmen, hanem maga a sztori is . Én ugyan is szeretem már a filmek legelején kitalálni magamtól a végét. És ha ez nem sikerült százszázalékosan, akkor kezd igazán izgalmassá válni maga a film . Bár már a legelején beletrafáltam a végébe, még is lekötött a film. Álom vagy valóság ? És honnan tudjuk meg ha egy álomban vagyunk ? Kapcsoljuk fel a villanyt ? Ugyan, hiszen a villanyok az álmunkban is ugyan úgy égnek. De akkor honnan és hogyan jöhetünk rá, hogy nem ebben a valóságban vagyunk ? Na és az álmokban az idő, miért múlik sokkal gyorsabban? Hogy lehet napokat álmodni, egyetlen éjszaka alatt ? Megannyi rejtély és kérdés merül fel, amin az ember jól elkattoghat még hetekig.

És a filmeknek ez a lényege. Elrepítenek, és nem kell hozzá semmilyen tudatmódosító. Elcipelnek a hátukon repülő nélkül is csodálatosan szép helyekre. Akár a világ végére . Kiszaggatnak a szürke és napsütés nélküli, monoton hétköznapokból. Megmutatják, hogy lehetne az élet valami egészen más is. Egy nagy kaland.  Akár.

Elgondolkodtam azon, hogy ha én lennék adott helyzetben, ugyan akarnék e kiutat keresni egyáltalán? Vagy benne szeretnék maradni inkább egy nagy kalandban?  Annak ellenére, hogy az a világ sem tűnt annyira szépnek. És vajon mi az igazi oka annak, hogy ezt a valóságot, ennyire ocsmány szarnak látom?  Talán mert ez pihe- puha és unalmas mókuskerék , ez a pedofíliával és egyéb álszent hazugsággal fűszerezett langyos foshtenger, már annyira unalmas, hogy keresni kellene egy kiutat belőle?!?!?!

És mert az itteni szörnyek folyton szépnek akarnak látszani?