Nézem. Még mindig zajlik.

Ami felmerült bennem,mint a világ legegyszerűbb állampolgárában az az, hogy Orbánt mi motiválja arra, hogy ezt a rozoga bárkát a víz felszínén tartsa? Nyilván nem a pénz, mert abból bőven lehet neki és még az ükunokáinak is a következő ezer évre. Akkor mi motiválja ezt az embert arra, hogy tovább csinálja ezt az amúgy állati stresszes munkát, amit csinál? Nyugodtan nyugdíjba vonulhatna és hagyhatná a magyar politikát magára, vagy bárki másra. Hagyhatná a bárkát elsüllyedni a szaros mocsárban. Itt most képletesen írtam a dolgokat. A szaros mocsár pedig országunk környezete és helyzete. A rozoga bárka pedig Magyarország. De Orbán nem hagyja a rozoga bárkát elsüllyedni a híg, szaros, bűzlő mocsárban. Pedig megtehetné.

Lehet hogy Trumpnak még is igaza van? Orbán nagyon szereti a hazáját ? Bizonyára így lehet, ha még részt akar venni ebben a nem normális, agyon stresszes, politikai és gazdasági helyzetben / világban. A másik variáció, hogy egy önkínzó, fakír.

 Van Orbánban valami, ami kicsit apám. Apám is szereti a humort és ha mond valamit, a végén néha elröhögi magát. Akár csak Orbán a sajtótájékoztató alatt.

A polgár szemével, az újságírók újfent kérdeztek egy rakás fölösleges baromságot. Gyakorlatilag minden harmadik kérdés a választásról, az ellenzék vereségéről szólt. A bánatos kiskutyát sem érdekli már, mi volt. Elmúlt. A baloldal nem nyert és ennyi. Vonja le saját maga a következtetéseket, ez nem a nyertes dolga. Mint ahogy a tanácsadás sem. A választási fölényhez képest, Orbán nagyon diplomatikusan reagálta le az egészet. Nem gyalázta rommá a baloldalt, nem fölényeskedett a győzelmével. Nem volt pökhendi sem. Lehet hogy ő is változik.

Újra kell gondolnom magamban bizonyos dolgokat. Lehet tévedtem bizonyos dolgokban. Nem mindenben, de pár dologban biztosan. A helyzet az, hogy nem ismerjük azokat az embereket, akik a bárkát irányítják. Valójában egyáltalán nem ismerjük őket és ennek oka az, hogy a kormány tagjai mindig túl zárkózottak voltak, mert nem akartak támadási felületet adni az ellenzéknek, vagy a világ többi politikusának. Az most mindegy.

Orbán jól beszélt. A feltett és kínos kérdésekre jól válaszolt . Vagy nem válaszolt. Nyilván annak is oka volt. Jó egy órán keresztül hagyta magát kínozni. Szóval jól állta a sarat. A válaszok jók voltak és viszonylagosan megnyugtatóak. A súlyos helyzethez képest, ami nem titok micsoda.

Jó lenne nem a múlton rágódni tovább. Meg hogy mit cseszett el az ellenzék, illetve mit nem. Az ő dolguk kielemezni a dolgot és levonni a konzekvenciákat.

Mi pedig egyszerű állampolgárok nem tehetünk mást. Mint rábízzuk magunkat az éppen regnáló kormány, reményeink szerint, kellőképpen szakértő tagjaira. És bízzunk abban, hogy csak nem akarnak rosszat egy olyan országnak, amiben ők maguk is élnek.

Nekem sem kell füves cigarettát szívnom ahhoz, hogy ömöljön belőlem a horror minden fronton. Hiszen a rémtörténeteket maga az élet szolgáltatja számomra ( és számotokra ) hetente hét napból, háromszor minimum.

A már ex munkahelyem, még úgy ahogy, de követte az inflációt. 408 nettó azért nem számított olyan szar fizetésnek ( teljesen és totálisan hivatalosan bejelentve ) még úgy egy hónappal ezelőtt sem. Egy hónappal később viszont már csak maximum annyit ér, hogy egy fogtömést ki tudok még szorítani belőle. Esetleg a fogkő leszedést. Ezért kénytelen leszek bevállalni a ... már nem is tudom micsodát. Valamit, amit még nem találtam ki. Igen ! Legyen az hullamosás, vagy hajbeültetés, vénás vércuppogtatás, akármi!  Oké, ha nagyon muszáj, megcsinálom azt a kurva nyitható medált, vagy a reif nyithatós, nyelves karkötőt is! Pedig a pusztulatba kergetett mindkettő, de a kényszer nagy úr!  Nincs túl sok idő a mélázásra, meg munkahelyek gyászolására. Pedig én minden munkahelyemet meg szoktam gyászolni, de komolyan. Még azt is, ahol a legrosszabbul bántak velem, vagy amelyik a legrosszabbul fizetett, netán átvertek pár százezerrel. Mert volt ilyen is, meg olyan is, meg mindenféle. De ha eddig nem volt vészhelyzet, akkor most aztán tényleg az van!

Az infláció begyűrűzött a tescoba!

Szóval a pesto, ami addig 500 Ft volt és amúgy a bánatos kiskutyának sem kellett, most 1800 Ft lett. Nem .nem írom össze hogy mi kellene a hűtőbe, mert nem úgy vásárolok, hogy mi kellene, hanem úgy,hogy mi van, ami olcsó és étel a neve. A szokásaink átalakulnak. Főzünk, ( amire amúgy alig van idő a havi 200 órás munkahelyek és 50 óra iskola mellett) . De főzünk, méghozzá mindenfélét.

Lehet hogy Rómának lőttek. Sőt, egyenlőre úgy néz ki, Rómának lőttek és mint ahogy az elmúlt húsz évben nem jutottam el a tenger mellé, úgy a következő húsz évben sem fogom látni azt. Vigasztalom magam azzal, hogy Rómát látni és meghalni ( még a végén tényleg meghalnék tőle, vagy utána ,ki tudja). Aztán meg sm úgy döntött, soha életében nem kívánja kipróbálni a repülést. Autóval és vonattal pedig túl sok idő lenne egy max 5 napos vakáció. Róma tehát talonba került. De a vészhelyzet itt maradt velünk. Ugyan is a dolgozók bére valami oknál fogva, a legkisebb mértékben sem akarja követni az inflációt.

Ezért úgy döntöttem, hogy most ha állásinterjúkra jelentkezem, mindenképpen bele fogom írni az önéletrajzba azt, hogy szépen megkérem a Tisztelt munkaadót, csak akkor hívjon be interjúztatni, ha a hirdetésben szereplő nettó bér, nem a bruttó. Mert igen sokszor utólag derül ki, vagy az állásinterjún, hogy a csilivili nettó bér,valójában a bruttó amit adni akarnak, és az is csupaszon, semmi plusz nélkül.

Nem vagyok közgazdász, de elég jól ki tudom következtetni a dolgok egymásutánját. A spekulációim általában jók, mint ahogy a megérzéseim is azok. A legújabb szörnyeteg, amivel szembe kell néznünk a covid és a háború után, az a hiperinfláció és az elszabadult árak. Hogy lett a 850 Forintos kis adag kínaiból, 1500 Ft? Az majdnem a duplája. Ha minden élelmiszer és rezsiköltség duplázódik, miközben az emberek fizetése mindössze 20%- t emelkedik, akkor hogyan gondolják a nagyon okos pénzügyesek és egyéb főfaszfejek, hogy bárki meg tud majd élni normálisan és tisztességesen?

És ha emiatt a bűn gennyes mocsrába esnek majd emberek, akkor ki lesz a valódi bűnös?

Már rég nem arról van szó, hogy ki tudjuk fizetni az autó részleteit, vagy el tudunk menni Korfura nyaralni. Hanem arról, hogy a fizetésből hány napig vagyunk képesek kihúzni az élet nevű hullámvasúton?

Még szerencse hogy néztem elég túlélős műsort. Igen, én képes vagyok legyilkolni egy óriás pitont, bármennyire hihetetlen. Érzem hogy képes lennék egy bottal agyonbaszni minden további nélkül. És még ki tudja mire lennék képes, amiről nem is tudok ? Na de kinek lesz az jó, ha az ország lakossága elmegy kígyókra, békára, vaddisznóra vadászni esténként ? És emiatt a börtönökbe majd állva férnek csak be a rabok?

Itt van tehát Orbán Viktor újabb hétfejű sárkánya. A neve hiperinfláció ! Legyen szíves és fejezze le, de még azelőtt, hogy a nép, az Istenadta nép, öntudatra ébred, hogy üres a hűtője és nincs mit enni holnap!

Stephen Kingnek hosszan kellet a drogot felszívnia és mélyen letüdőznie ahhoz, hogy meg tudja írni a legújabb horror történetét. De minimum segg részegnek kellett lennie hozzá rendszerint. És még úgy is, volt hogy évekig írt egy- egy könyvét. Mert elfogyott a történet. Jött volna Magyarországra lakni. Okádta volna magából a jobbnál jobb sztorikat a világba. És még drogosnak sem kellett volna lennie hozzá.

Hagyd a könnyeket az arcodon végig folyni,

Bárhol is vagy.

Úgy sem fog veled senki sem foglalkozni.

Mert a közöny nagy.

Valóban működik a vonzás törvénye. Hogy mennyire működik ez a dolog, arra életem során már számtalan példa volt. Amitől félünk, amitől rettegni merünk, az biztos hogy be fog következni. A legújabb horrortörténetet éppen egy bank automatája szolgáltatta számomra. Régen bírtam ezeket a rémes sztorikat, de az ember ahogy öregszik, egyre jobban a nyugalomra vágyik. És nem apró rémtörténetekre az életében. És ki ne félne attól, hogy egy bank automatája elnyeli a kártyáját?  És ez még a kellemesebb része lenne. Netán nem adja ki a havi fizetését?!? Azért ez utóbbi  már rémesebb történet.

 Ülj le a padra és hányj magad elé, ha úgy érzed azt kell.

Mert ideges vagy.

Senki nem fogja megkérdezni, mi bajod.

Mert a közöny nagy.

 Nem, nem harminc centis pók százlábú mászott elő az automatából a fizetéssel. És nem vágta le az ujjaimat sem a nyílás. Fel sem robbant, zárlatos sem volt és ki sem gyulladt. Pedig sokkal jobb lett volna mindez. De nem, semmi ilyen nem történt. A bank automatája csak tette a dolgát, ahogy máskor. Csendben zakatolva csuklott időnként egy halkat. Böffentett, talán még pukizott is. Kiadta a bizonylatot rendesen ( igen volt benne papír ! ). Kiadta a bankkártyát. A telefon halkan csilingelt, hogy levonta az összeget. Minden stimmelt. Majdnem minden. Kivéve, hogy egy fillért sem adott.

Amikor hiába lapozod a telefont kétségbeesetten,

Ki tudna segíteni.

Hamar rádöbbensz!  Az ismerőseid, az ismerőseid....

Egyike sem .

Súlyos hiba mindent egy lapra feltenni. Súlyos hiba mindent egy plasztik  műanyag lapra tenni. Aztán hiba onnan mindent egyszerre megpróbálni leemelni. Mert a bank automatájában sajnos nem mindig van pénz. Van hogy olyan üres ,mint a vákuum egy csőben. És vannak olyan rémautomaták, amik nem, nem írják ki a képernyőre a tényt. Hogy üresek, mint a vákuum a csőben. És behúznak a csőbe. Aztán majd talán, de nem biztos, de talán, egyszer majd nagy soká, amikor már az éhhalál is alaposan körbejárt, a bank vissza adja a teljes fizetésed. Amit nem, nem lopott el, csak kölcsönvett. Talán csak kölcsön vett.

Érezheted úgy, hogy ez már neked túl sok, túl sok

Senkit nem érdekel

A bajod a világon senkit, de senkit nem érdekel.

Neked marad!

Veled marad!

A tied marad!

 Bakancslistára tettem azt, hogy egyszer szétverjem egy bank automatáját. A mai eset, erre éppen adott is volna kellőképpen erős motivációt. Tudom, sokba kerülne a kár. Még is éreztem, hogy szeretném. Azért szeretném szétverni, mert akkor kijön a rendőrség és felveszi a jegyzőkönyvet. Engem feltehetőleg bevisznek az őrsre, megmotoznak, talán bent is tartanak egy kicsit.  Bizonyítva lenne a dolog, hogy nincs nálam a pénz, nem történt meg a pénzfelvétel. A bank meglopott. Mert az automata nem írta ki, hogy üres és működött, mint ha mi sem történt volna. A káresemény után nagyjából három percen belül jöttek feltölteni az automatát. Persze ők sem tudtak segíteni. Lövésük nem volt arról, mit tegyek. Hívjam a telefonszámot, ami ki van ragasztva. Kb fél óra telefonálás sírás és pánik után, végre felvette egy hölgy a telefont. A panaszomat rögzítette , kértem a kamera felvétel kiadását. De ezen kívül semmi értelmes ötlettel nem tudott előállni. Mindeközben, míg úgy őriztem az automatát, mint ha a magyar koronaékszerek lettek volna, mindenkit elküldtem onnan, aki pénzt akart felvenni. Mert esetlegesen kiadhatja a következő automatát használónak a fizetésem. Végül a rendőrnő javaslatára még ezer Ft-ot felvettem, hát ha kiadja a beszorult összeget. Nem adta ki, de azt érdemes tudni, hogy két nyílás van az automatán. Ki tudja melyikbe szorult bele a fizetésem ( már ha beszorult ), arra várva , történjen vele valami a purgatóriumban. Megrekedve két világ között. Sem bent, sem kint.

Amikor megsemmisít a tehetetlenség, és rádöbbensz megloptak,

Kék halál, ott benned.

Örökké nyomot hagy és éveket elragad

Elragad! A baj veled marad!

    Miközben írom ezeket a sorokat, éppen a lépcsőházban bombázzák ki az ablakokat a helyéről. Folyamatos a zuhogás, az üvegek törnek és hatalmas üvegtáblák szakadnak ki a helyükből, a felx fülsiketítő hangja mellett. A ház felkészült a fűtés nélküli életre, beszigetelték vagy 25 cm -s cuccal. Eddig sem volt hideg a lakásban, de most aztán egyáltalán be sem kell majd kapcsolnom a fűtést, lévén hogy a déli fekvésnek köszönhetően, a Nap energiáját remekül fel lehet használni ahhoz, hogy 29 fok legyen még télen is a lakásban. De a felújítás idegőrlő és már két hete tart. Két hete folyamatosan lifteznek az ablakok előtt a munkások. Két hete folyamatosan lógnak a vas liftek a legfelső emeleteken. Két hete hogy minden szét van baszva. De legalább kiírtották a ház előtt lévő, bazi nagy  gaztengert, máskülönben hozzá sem fértek volna a falakhoz. Két hete az egész utca úgy néz ki, mint Kijev legnagyobb tere, a bombázás után.

2020 tavaszán, amikor a járvány ideért hozzánk, és én beleragadtam a világ legótvarabb munkahelyére, egy pszichopata főnökasszonnyal a világ  sarkából fordult ki pár hét leforgása alatt. Az addig jól megszokott kis napi / heti ritmus elpárolgott, mint ha sosem lett volna. Sm nem jött négy hónapig a vírus miatti félelmében, munkahelyek tömegei szűntek meg, és senki nem tudta mi a fasz van és mennyire kell rettegnünk egyáltalán. Fogytam hat kilót három hónap alatt, akár mit ettem, minden azonnal kijött belőlem. Időnként a nagy folyadékveszteség miatt elájultam.  És miután kifizettem százezret a magánkórházban a gasztroenterológusnak, kiderült, hogy  nem tejallergiám van, hanem az idegbaj ráment a beleimre. Egy perc alatt meggyógyultam, ahogy megérkezett az étel allergia vizsgálat eredménye, hogy nem vagyok allergiás semmilyen élelmiszerre. De a rendkívüli változás alaposan megviselt és úgy tűnik , én nehezen viselem a változásokat. Akár magán életi, akár a világban zajló eseményről van szó. A médiamágnások mindeközben rommá kaszálták magukat az eseményen. Én pedig  nagykanállal zabáltam a híreket a járványról, szétrettegtem magam az ijesztő képektől, a fehér ruhás maszkos alakoktól ( aztán persze én is ebben a cuccban dolgoztam később ). Nem volt az a horrorfilm, ami überelhette volna a világunkba került vírus jelenlétét. A horrorhírek pedig szépen lassan, észrevétlenül megbetegítettek.

 Aztán szépen lassan elfogadtuk, hogy a világ megváltozott körülöttünk és már semmi nem ugyan az, mint előtte volt. Legalább is így éreztük, miközben persze nem így volt valójában. Mi magunk alkalmazkodtunk a körülményekhez a túlélésünk érdekében. A maszk olyan lett nekünk, mint egy sapka. Fel kell venni mert covid van. Elfogadtuk hogy nem járunk fürdőkbe, nem megyünk mozikba és plázákba. Nem utazhatunk sehova, kerültük a tömegeket ahogy csak tudtuk. Mindeközben a média tovább hízott rajtunk. A félelmeinken, amit alaposan kihasználtak ahhoz, hogy ők túléljenek. Aztán belenyugodtunk a vírusba, a megváltozott világba és körülményekbe. A maszkokba a lezárásokba a távolságtartásba, az ürességtől kongó plázák futurisztikus látványába ,az újabb és újabb hullámokba. És mielőtt a világ végképp belenyugodott volna az egészbe, hogy ez már örökké így marad, kitört a háború Európában.

A média persze azonnal rácuppant, mint gyöngytyúk a takonyra. Jönnek az oroszok, fusson ki merre lát!  De a média dolga az, hogy gyártsa a horrort nekünk. Ha így megy tovább a Netflix csődbe fog menni. Azonnal lett egy gonosz törpe és a jó törpe a történetben. Akár a filmekben. A médiahorror pedig új lendületet kapott. A vírust már nem zabálták a népek. A vírusról szóló hírek már hatástalanná tették a reakciókat az emberekben. Mert észrevétlenül alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. Bezzeg most, itt az újabb horror a nyakunkban. Európa háborúban, atomerőmű felrobban ( miközben csak egy melléképülete gyulladt ki, amit persze eloltottak ). Csernobilból kiszökik a sugár ( közben persze nem ) ellenben az emberek félelmeire baromi jól lehet építeni a hírözönt. A forint zuhan, a bank csődöt mondott, az önkormányzatok csődbe mentek ( most mindenkinek eszébe jutott hirtelen,  hogy lejárt az útlevele) . A rubel,...na azt inkább hagyjuk. A reakciókra viszont remekül számíthat a média. Mindenki össze és vissza csokizza magát a hírektől. Én pedig csak azt veszem észre, hogy megint kijön belőlem minden amit eszek, szinte azonnal. És már kétségbeesetten akarom átváltani a kis nyominger forintomat kanadai dollárra, vagy euróra. De a kurva automata csak százötvenezret ad ki, mert hogy a limit. Persze a limitet azonnal megemeltettem ötszázezerre, mert nehogy már korlátozzon engem egy bank, ha én futni szeretnék valamerre. A fene sem akar úgy járni mint a szerencsétlen orosz átlagember. Mázlim volt, hogy  a környék minkét valutaváltója már rég bezárt és csak a galambszar fogadott a küszöbön. Így nem tudtam átváltani a pénzemet. De legalább a zálogból kihoztam a fuxokat, amit még azért tettem be, mert kellett a légkondi beszerelésre a pénz. Aztán meg Sm közölte,hogy a forint a dollárhoz van láncolva, és kurvára nem tudunk úgy járni, mint az orosz átlagember. Ha bezuhan, majd visszamászik úgy is. Azt szevasz. És tényleg. Még szerencse hogy nem indultam el Spanyolba gyalog, a kis banyatankommal karöltve. De már eljutottam addig, hogy képes voltam megnézni, hova meneküljünk és hogy az út gyalogosan, négy teljes hónap, ha napi húsz kilométert sikerül megtenni / nap. Tiszta őrület! Camino de Santiago ! Budapest Madrid !

Persze arra senki nem gondolna, hogy ha Európa tényleg belépne a háborúba, az euró is bezuhanna a fenébe. No mindegy IS. De azért az megfordult a fejemben, vajh mi a kurva Isten faszáért nincs még a magyaroknak eurójuk ?!!! Ez csak úgy mellékesen. Nem mint ha kis papírcetlikbe akartam volna valaha is félretenni a kis megtakarításaimat. Mert ilyenről soha szó sem volt. Én minduntalan azonnal aranyat vettem. Tudom, köcsögség és nem is túl keresztény dolog az arany iránti vágy, de most valamiért egyáltalán nem bánom hogy mindenem ebben a fémben van. No meg a vészhelyzet esetén  nem túl likvid másik befektetés, az ingatlan. Aminek az értéke Kijevben most nyilván bezuhant. De legalább nem járok úgy mint Seuso, aki nem tudta magával vinni az ezüstjeit. Mert azért azt tudni kell, hogy a nehézfémek nem véletlen nehézfémek. Valójában is kurva nehezek. Valójában Seuso aranyere a helyéből kiugrott volna, ha az bazi nagy ezüstjeit magával akarta volna cipelni. Mindenesetre idegileg teljesen kimerített a menekülési láz gondolata . Aztán már most belefáradtam a hírekbe és azon gondolkodom, mekkora esélyem lenne, ha beperelném a különböző rémhíreket terjesztő oldalakat, melyek azon ügyeskednek, hogy újfent tönkretegyék az egészségemet a nem objektíven megírt eseményekkel? Bezzeg a " hóvirágok kinyíltak az arborétumban" című cikk, a bánatos kiskutyát sem érdekelte túlzottan. Lehet hogy szeretünk félni? Lehet függővé lenni a rettegéstől?  Biztosíthatok mindenkit arról, hogy lehet ! A munkahelyem is veszélybe került, miután a covidot kiiktatta Putyin az életünkből. Nem tudni a cég szándékát, lehet kihúzzák a nyarat pár emberrel, lehet előbb jön a hatodik hullám, mint hogy ősz lenne. Lehet jön valami új vírus. Bármi lehet. Lehet a jövő héttől már nem is kell mennem dolgozni. Úgy érzem, kicsit kezd túl sok lenni a nyomás rajtam. De vagy alkalmazkodom, vagy belehalok az állandó rettegésbe. Vagy a hasmenésbe. És én egyiket sem szeretném.

Nem vagyok hajlandó tovább rettegni és félni a hülye és nem objektív tájékoztatás miatt.  Elegem lett abból, hogy ez töltse ki az életemet állandóan. Persze fogok híreket olvasni továbbra is, csak hogy kicsit újabb értelmezésben. A hírek nagyon nagy része hazugságdömping. Ezzel kapcsolatban Putyinnak totálisan igaza van. Arra valók, hogy szörnyülködjünk, rettegjünk, féljünk, szorongjunk és hogy manipulálják a tömegeket. Manipuláljanak minket, akik nem tudjuk a valóságot. Csak annyit tudunk, hogy jönnek az orosz tankok, ég az atomerőmű, Putyin megőrült és a forint zuhan. Ennél tovább már képtelenek vagyunk gondolkodni és képtelen az egyszerű ember higgadt maradni. Pedig a higgadt gondolkodás ebben az esetben a túlélés kulcsa lehet. A háború nem tud sokáig tartani, lévén az oroszok csehül állnak anyagilag. A NATO- nak nem érdeke beleavatkozni, mint ahogy Európának sem érdeke. Az országhatárok persze nyilván átrendeződnek majd valamilyen formában. De ez már történelem. A forint pedig visszaerősödik valahogy. Feltételezzük azt, hogy a bankároknak meg van hozzá a képességük.  Ha pedig még sem, akkor elkezdhetjük vagdosni az aranyláncokat, hogy tudjunk rajta venni egy kiló kenyeret.

Csak kevés embernek adatott meg az egy életen át tartó nyugalom a világban. Ez persze minket nem vigasztal túlzottan, hogy nekünk viszont nem. De alkalmazkodni kell és szükséges, mert az alkalmazkodás a legrohadtabb körülményekhez is a túlélés záloga! Addig pedig szedjük a nyugtatókat rendesen és alkalmazzuk a relaxációs technikákat. Továbbá érdemes lekötni magunkat valami egészen mással, ami nem a napi hírekről szól. Pl azzal, hogyan hozzuk létre a saját kis szentélyünket. Ahol alkothatunk valami maradandót a világnak.

A hírkeresőn lévő hírcunami között időnként felbukkanó, látványosan öregedő Bocsival kapcsolatos hírek, még mindig képesek kiverni nálam a biztosítékot. És amíg Norbi erős beszólásai, miszerint egyszerűsítve a mondandót -  Azért hagyják el a nőket a férjek, mert a nők elhagyják magukat és trampi picsákká híznak. - igazak és  kiakad az ország minimum fele. Jogtalanul, mert a helyzet valóban igaz, hovatovább az elhízás és trampiság ellen felszólaló Norbi észrevétele sokkal kevésbé sértő, mint Bocsi bácsi, korral és az öregedés folyamatával összefüggő, szerinte vicces megszólalása.

Azt hiszem ilyenkor szokott Puzsér Robi valami brutális lehúzós írással előrukkolni. Csak ugye a férfi szolidaritás nem teszi lehetővé Puzsérnak, hogy lehúzza kortársát, egy -egy idétlen és sértő megnyilvánulása után.

A hír annyi volt, hogy Bocsi kiakadt azon, miszerint a szexbálványa, Heather Locklear, felett eljárt az idő. A kiakadását pedig olyan gusztustalan módon nyilatkozta ki, miszerint minden idősödő, vagy már megidősödött nőnemű húzzon minimum két maszkot az arcára, mert vállalhatatlan a kinézete. A 60 éves Heather tehát egy lehányni való és gusztustalan lénnyé vált. Bocsi pedig akkorát csalódott a fiatalkori, maszturbációs fantáziájának a tárgyában, hogy azonnal tűzforrónak lenne képes magát vallani, amennyiben Heather meghívná vacsorázni a New Yorkban lévő Masa étterembe. Szerintem be kéne perelnie Heathert, amiért ilyen gusztustalanul öreggé mert válni.

Ilyenkor komolyan megfordul a fejemben az, hogy Bocskor Gábornak volt e édesanyja, illetve ha volt és nem az 1-es villamos tologatta a babakocsiját csecsemő korában, akkor az vajon hogyan öregedett meg? Mit tanított a pici fiának, hogy az nem képes elfogadni az öregedés folyamatát, sem másokon, sem saját magán ?

Nem szoktam figyelni Bocskor Gábor megnyilvánulásait, de időnként szembejönnek velem akarva, akaratlanul. Az észrevételem pedig csak annyi, hogy Gábor egy gyorsan és látványosan öregedő, összeaszalódott fejű, idióta. Aki szerint mindenki máson meglátszik az idő vasfoga, kivéve őt magát. Továbbá az egója egészségtelenül nagyobb a kelleténél. Ha pedig azon versenyezik Berki Krisztiánnal, hogy ki tudja jobban kiakasztani a népet a marhaságaival és ostoba megnyilatkozásaival, akkor erősen fej- fej mellett haladnak. 

Megnéztem Heather képeit. Az ugye nyilvánvaló, hogy mindenkiről, még egy húsz évesről is lehet előnytelen és szar képet készíteni? Továbbá az én véleményem szerint Heather egyáltalán nem néz ki olyan rosszul, ahogy azt Bocskor Gábor megállapította. Kortársaihoz képest elég jól néz ki még mindig, pedig már nem fiatal. Egy hatvan éves nőről beszélünk.

Az pedig, hogy Bocskor Gabi nem tudna már Heatherre maszturbálni, azt is jelentheti, hogy Bocsi potenciájával lehetnek bajok. Netán vett egy hatalmas kanyart a szexuális érdeklődése és valójában nem is kellene akkorát hazudnia, amennyiben a beteges képzeletében a színésznő meghívná őt a világ egyik legdrágább éttermébe, egy romantikus vacsorára.

Persze attól, hogy te magad sem vagy egy matyó hímzés Bocskor Gábor, még lehet véleményed. Mondta ugyan ezt egyszer egy bűn ronda és boiler testű volt partnerem. Igaza volt, lehet véleményed és lehet véleménye mindenkinek, Csak azt felejted el, hogy a te buta és sok idősödő nő számára roppantul bántó véleményedet leközli a média. Így eljut hozzám is, aki szintén nem mai csirke. Persze ez nem azt jelenti, hogy lehánynának az ellenkező neműek, vagy hogy egy trampli tehén lennék. De még is bánt, mert tudom azt amit te nem tudsz a nőkről. Még húsz évesen is  állati kevés önbizalommal rendelkeznek. Gondolj bele abba, mennyivel bírnak idősebb korban, amikor már túl vannak pár nehézségen.

És ha már ilyen látványosan lehánytál egy hatvan éves nőt, nem lett volna okosabb, ha miután megtörölted a szádat, esetleg kifejtetted volna, miért káros a túlzásba vitt plasztika ? Hova tovább miért van rá szüksége a nőknek?

Nem lehetséges az, hogy a magadfajta, túl nagy egóval megáldott, idióták miatt ? Persze ehhez igazi férfinak kellene lenni és nem csak annak kinézni.

A tökéletes állapot minden embernek más. Van aki leissza magát a sárga földig, és úgy érzi, tökéletes állapotba került. Van aki szex után érzi a párjához bújva, hogy ez a tökéletes állapot. Valaki a gyermeke karjaiban érzi ezt, és van aki ha a mopszija az ölében fekszik. Ám de az igazi Zen állapot az még is ,valami egészen más.

A tökéletes állapotban, illetve inkább csak pillanatban,  (mert hogy ezek a pillanatok sajnos igen rövid ideig szoktak tartani ). Szóval a tökéletes állapotban az ember egyáltalán nem képes semmire gondolni. Nem érez felhőtlen boldogságot, sem felszabadultságot, örömet. Sem bánatot, sem aggodalmat. Képtelen aggódni bármin, csak az adott pillanatra képes koncentrálni. Valamiért kiürül az agyból minden gondolat. A test és a szellem pedig rákapcsolódik valami nagyobb dologra. Valamire, amit légüres térnek lehetne jellemezni. És egy nagyon rövid ideig átélheti azt, milyen félelmek és aggodalmak, meg minden létező egyéb érzés nélkül élni. Ez a Zen állapot.

Csak pár percig tart a végtelenség érzése.

Amikor fekszel lábat lógatva, egy szép nyári délutánon a hintaágyban a kertben és nézed a cseresznyefa levelein átszűrődő játékos napfényt. A leveleket a szellő sem mozgatja meg. A szomszéd sem barkácsol, csak a poszméhek zümmögését hallani, azt is nagyon halkan. Képtelen vagy aggódni bármin és képtelen vagy bármit érezni. Nem  érzel sem jót, sem rosszat. Csak valami mérhetetlen belső nyugalmat, ami nem tudod honnan ered. Mert az agyadnak kattognia kellene folyamatosan valamin. De nem ez történik. Ez a Zen állapot. Az abszolút relax. És ekkor a kutya felugrik mellőled és őrjöngve, ugatva nekiront a kerítésnek, mert éppen elszállt egy légy az utcában.

A Zen, mindig nagyon rövid állapot. Maximum 5-10 perc.

Ébredés után egy szabadnapon, amikor kényelmesen elfogyasztod a reggeli két lágytojást és kávédat s úgy döntesz, kicsit még visszafekszel az ágyba lustálkodni. Elhelyezkedsz a párnatengeren és véletlenül megtalálod a megfelelő, tökéletes pózt. A helyzet annyira kellemes, és kényelmes, hogy képtelen vagy megmozdulni. Síri csend van, még a szomszéd sem fúrja a falat. Még fel sem ébredtek a lakók. Azt kívánod ,bár csak soha ne érne véget ez az állapot. Képtelenség ilyen kényelemben, amikor az ablakon a nap első sugarai ragyognak be az orchideák között, bármire gondolni. Képtelenség aggódni bármin, nincs erőd gondolkodni, a belső hang elcsitult, még talán ő is alszik.  Csak a végtelen megnyugvást érzed, ami furcsa, mert semmi okod nem lenne nyugodtan létezni. De nincs erőd arra, hogy mást érezz és nem is szeretnél legbelül, semmit sem érezni. Sem jót, sem rosszat. Csak átélni a pillanatot, ahogy a reggeli napfény beszűrődik az éppen nyíló orchideák között. És akkor hallod, hogy a másik szobában a komód fiókja, huppanva becsukódik. A gyerek motoszkál. A Zen pedig egy pillanat alatt semmivé foszlik. A nap, az élet könyörtelenül elkezdődik.

A  tökéletes pillanat sosem tart tovább mint 5-10 perc. De csak óvatosan, mert képes magával rántani! És ha magával ránt, a tested nem fogod érezni. Először a kezed, majd a lábad  szűnik meg, mint ha sosem lettek volna. Majd a szoba falai olvadnak le körülötted. És meg fogsz ijedni, mint én. Aki ekkor egyszer véget vetett neki. És azóta is kíváncsi, hogy vajon mi történt volna, ha nem így tesz?

Amikor nyáron strandolás után, kimászol a forró homokpartra és ahogy vagy, hanyatt vágod magad. Észreveszed, hogy milyen csodálatosan kék az ég. Érzed, a halak a békák és az élő víz illatát. Érzed, ahogy égeti a homok a testedet, de nem érdekel. Nem mozdulsz. Csak a pillanatnak akarsz élni, és semmi más ne zavarjon meg. Mert az nagyon rosszul fog esni. Bármi is legyen az. Egy hang, a melletted elfutó kisgyerek, aki felkavarja a homokot. Egy csobbanás  hangja és vége a pillanatnak. Ami nem más, mint a tökéletes lelki béke és megnyugvás állapota. A Zen állapot.

De a jó dolgok mindig kérész életűek. Gyorsan kámforrá válnak.

Bizonyára te is emlékszel még arra, gyerekként hogy hasaltál a fűben, mélyen magadba szippantva annak illatát. Semmi dolgod nem volt, nem aggasztott semmi a világon. És csak nézted ahogy a hangyák rohangásznak előtted, a túlélésért küzdve, élelmet gyűjtögetve. Csak nézted őket és nem gondoltál semmire, mert ki képes egy ilyen pillanatban bármire is gondolni ?  Csak egyszerűen átadtad magad a természetnek, valahogy eggyé váltál vele, valahogy beleolvadtál a többi élőlény közé, ott a fűben. Csak egy rövid pillanatra talán érezted, hogy a része vagy ennek a nagy csodának. És talán átjárt valamiféle furcsa és megmagyarázhatatlan béke. De aztán szóltak, hogy menned kell és a pillanat köddé vált.

A tökéletes állapotban az ember nem érez semmit. A szó minden létező értelmében CSAK a semmit érzi. Ami más szóval megfogalmazva, valamiféle békesség. Ebben az állapotban képtelenség gondolkodni, képtelenség aggódni bármin. Nincs eufória, sem öröm, sem bánat. Valahogy érzi az ember a végtelenséget legbelül a testében. És valahogy képes erre adott pillanatban rákapcsolódni. De elég egy távoli hang, egy csobbanás a vízben, egy ajtócsapódás és már is vége a tökéletes állapotnak. Pedig az érzés felettébb és megmagyarázhatatlanul kellemes tud lenni.

Talán Buddhának sikerült elérnie azt, hogy az érzés , vagy állapot kicsit tovább tartson. Egyébként képtelen lett volna kibírni a negyven napot a fa alatt, lótuszülésben.

Átadta magát a végtelennek. Lezárta az összes gondolatát és nem hagyta, hogy az érzelmek a gondolatok utat törjenek maguknak. Nem tudom hogy érte el, de a kis királyfi is elcipelte már a saját keresztjét, mire a tökéletes állapotba és a megvilágosodásig eljutott. És neki nem 5 percig tartott.

   Nem szeretek politizálni és csak ritkán írok ebben a témákban. Ez a téma az, ami meddő időpocsékolás és falra hány borsó. A széljárást nem a választópolgárok fogják meghatározni, hanem a mindenkori nagyhatalmak és a világban uralkodó helyzet. A demokrácia nevű dolgot azért találták ki, hogy a csicska rabszolgák tömege, fontosnak érezze magát és ne lázadjon. Fogja be a pofáját és húzza csendben tovább azt a tetves igáslovat, abban a hitben és tévedésben, hogy egyenjogúság van és számít a szavazata. A politikai téma az embert csak felőrli, a vérnyomását felviszi az égbe a sok hazugság és töménytelen szenny, ami hozzá tapad, csak rossz hatással van az egészségre. Nincs értelme agyvérzést kapni miatta, sem pedig vitázni rajta. Mint írtam feljebb, de  a gyengébbek kedvéért megismétlem, a politikát nem az egyszerű közember határozza meg, hanem a mindenkori nagyhatalmak és a TŐKE fogja eldönteni, hogy melyik palimadár ül be a trónszékbe.

Van egy olyan pletyka, miszerint Márky Zaj Pétert a fidesz nyerette meg nekünk.

Méghozzá azért, mert ha D. Klára nyert volna, vagy Karácsony, akkor Orbánnak lópikula esélye lett volna a következő választásokon. Emez másik két arc, Klára és Gergely mérföldekkel szimpatikusabb, jobb beszédkészséggel megáldott, értelmesebb és mérsékeltebb arc lett volna. Tehát a fideszre nézve erősen veszélyes és nehéz ellenfeleknek bizonyultak volna, ezért kellett Márky Zaj Péter ahhoz, hogy a következő választásokon a baloldal bukjon és a jobb oldal nyerjen. Állítólag a szavazáskor Márky Zajnál fideszes szavazók álltak sorban és szavaztak rá nagy számban.

Meg kell hagyni, zseniális csavar volt ez, bárki agyából pattant ki. A fideszes győzelem egészen biztos Péterrel szemben. Akár meg is spórolhatnák a választásokat és felújíthatnák belőle a Szt Imre kórház kiégett SBO-ját.

Azért arra adtak, hogy nem Varga Irént indították a fidesszel szemben. Az túl feltűnő lett volna, pedig Varga Irénkének is vannak politikai ambíciói. De ennyire azért nem akarták magukat sem megalázni. Ezért valahonnan, valaki előkapta ezt a táskaügynök Márky -t és célegyenesbe rakta. Az emberke kellőképpen buta, megfelelően ostoba ahhoz, hogy hülyeségeket nyilatkozzon és pont eléggé unszimpatikus ahhoz, hogy mellette még Orbán Viktor is egy jó arcnak tűnjön.

Én azt gondolom, hogy ha egy párt van ennyire zseniális, ravasz, trükkös és miegymás, akkor megérdemli hogy megnyerje a választásokat. Valójában a fidesznek semmilyen kampányra nincs és nem is lesz szüksége a nyeréshez, lévén az ellenfél annyira butácska, hogy önmagát járatja full kreténre. Olyan ostoba szöveget tol időnként Márky Zaj, hogy a következő választás lesz a világtörténelem legolcsóbb kampányával megélt, biztos befutás a fidesz számára.

Egy szó mint száz.

Fölösleges aggódni és görcsölni bármin. Még talán szavazni elmenni is teljesen fölösleges. A nyugati nagyhatalmak, a G20-k, és a TŐKE eldöntötte, hogy nekik az Orbán Viktor fog kelleni a továbbiakban. Hogy a magyar ember mit szeretne, az meg a fészkes jó fenét sem érdekli. De ha már választanom kéne, akkor én is inkább Orbánra szavaznék, mert ő legalább értelmes és megfontolt ember. Nem beszél össze -vissza hülyeségeket és leszokott arról, hogy idióta és hirtelen kirohanásai, nyilatkozatai legyenek. Ha a környezetéből likvidálná az unszimpatikus és ostoba,arogáns pofákat, akkor még szimpatikusabb is lehetne.

Nem utolsó sorban a Stockholm szindróma már rég dolgozik az emberek többségében.

 Ma eszembe jutott a jelenlegi járványról Stephen King könyvéből készült,  Köd című horrorfilm. A film valójában azt mutatta be, hogy a legkilátástalanabb állapotból is van kiút. Amikor az emberiség már azt hinné, hogy most aztán végképp elpusztul a világ, akkor  a filmek végén rendszerint van egy jókora csavar.

Néha nekem is olyan érzésem van, hogy talán sosem lesz vége a járványnak.  És ma az egyik munkatársamban felmerült valami. Talán az is lehetséges, hogy valójában az oltóanyag csinálja a mutánsokat. Mindez csak felmerült valakiben és senki ne vegye készpénznek a leírtakat. Nem vagyunk virológusok, de még csak orvosok sem. Mindenesetre furcsa lenne, ha tényleg így lenne. Pont ami megmenti az embert a haláltól,  pont amiatt nem lenne vége a járványnak. Azért elgondolkodtató lehet.

Én oltáspárti és maszkrajongó vagyok.

Úgy gondolom, örülni kellene annak, hogy ha létezik valami, ami megmenti az embert a haláltól.  És ez jelenleg az oltás. Sajnos hiába nézegetik az emberek, jó sok pénzért az ellenanyagszintjüket, nagyrészt a többségnek egy nagy büdös nulla. Persze sokan remélik titokban, legbelül, hogy észrevétlenül átestek a fertőzésen és akkor nem kell oltatni. A tapasztalat viszont nem ez. De sok a fertőzött. A tömegközlekedésen elég csak egy kicsit figyelni, mennyi ember köhög. Ami a köhögést illeti, nem mindig feltétlen száraz a covid köhögés. Ez is egy tévhit. A coviddal köhöghet az illető hurutosan is.

Én szeretem a maszkot.

Szeretem hogy nem fájdul meg a torkom a beszipákolt hideg levegőtől. Szeretem hogy megszűri a szmogot. Szeretem ,hogy nem érzem más emberek büdös száj és egyéb szagát. Szeretem hogy megvéd a betegségektől. Ápol és eltakar. Reggelente amikor álmos vagyok, nagyon morcosnak nézek ki. De így ez nem látszik és nem kell miatta külön magyarázkodnom. Örülök hogy kötelező lett. De az elkeserít, amikor látom milyen ócska, semmi, vékony kis rongy maszkokban vannak az emberek. A sima kék/fekete/ rózsaszín és egyéb színben pompázó maszkok, 55% -ban védenek a fertőzéstől mindössze. Az interneten utána lehet olvasni ha valaki nem hinné. Az FFP2-es ,úgynevezett "csőrös" maszk, 90% védettséget ad. Ezért hordják a kórházi dolgozók egyszerre a kettőt, mert úgy ad teljesebb védelmet. Persze a hajunkkal, a táskánkkal, a ruhánkkal és bármivel hazavihetjük a vírust. Képtelenség kivédeni. És ahogy cikkeztek is róla már, feltehetően a betegség súlyos lefolyása attól is függ - ( het) , hogy mennyi vírust szipákol be valaki. Már csak emiatt is érdemes a csőrös , fehér, FFP2-s maszkot hordani. Továbbá ez a maszktípus, nem éri közvetlen a szájat és lényegesen kényelmesebb. Ha pedig az ember hátul összeköti  a két füles részét egy maszk gumival, akkor a fülét sem fogja letépni senkinek.

A csinos kis rongyból készült tangák, tehát nem adnak lószar védelmet sem. Mondhatni hogy annyi, mint ha rajta sem lenne az illetőn. Ezt a kormánynak kellene szabályozni, és nem elfogadni minden, semmire nem jó maszkot.

Egyenlőre én még nem kaptam el a fertőzést, vagy ha még is, akkor nem tudtam róla.  3 fertőzés és 3 oltás után, bizonyára még tart az ellenanyag valamennyire.

És bízom benne, hogy egyszer csak vége lesz a járványnak még is. Talán mert feltalálják a szuper oltóanyagot. Vagy mert a vírus a sok mutálódástól, kinyiffan. Vagy mert csak ,mert csak.

És mert bármennyire hihetetlen, de vannak még csodák!

Minap olvasom a hírekben hogy, Amerikában egyre több munkavállaló nem akar dolgozni. Pontosítva a hírt, inkább  arról lehet szó hogy, egyre több ember nem kíván belehalni a túl magas elvárásokba és abba, hogy az ő bőrén spórolják ki még másik három munkáját. 

Hmmm.... A kapitalizmus még is elindult talán a megrohadás felé ? Még a végén bejön a nagy jóslat ! A nyugat döglődik! Már több száz éve döglődik. De valahogy sosem akar kimúlni végérvényesen.

Rá pár napra jön a szállító, aki az ebédet hozza az intézménybe. Azt mondja, egyre többen mondanak fel a konyhán. Hmmm...Vajon miért? Nem is értem, azaz dehogynem ! Nagyon is értem, miért !

Lehet egy munkahelyen jó a bér, lehet jó a csapat, lehet kiváló a főnök, ha a szerencsétlen kis rabszolga egyszerűen fizikailag képtelen több ember munkáját ellátni. Illetve keservesen, ugyan megcsinálják, de nem lesz benne köszönet. Méghozzá azért, mert máshogy nem lehet megcsinálni, csak ha összecsapja az egészet a fészkes jó fenébe. Az ilyen összecsapom munkák okai, többnyire beláthatatlanok. Bármilyen munkakörről legyen szó !

Munkaerőhiány van. Üzemanyaghiány van. Pénzhiány van. Szabadidőhiány van. Alapvetően egy rakás dologból hiány van a világban és az emberek életében. A jó munkásemberek esetében  a három legsúlyosabb probléma a pénzhiány, a szabadidő hiánya és az energia hiánya. Már nem bírják megcsinálni, több ember munkáját.  Túl sok ez, de hiába panaszkodnak az emberek. Süket fülekre találnak. Aztán amikor már nem bírják tovább, akkor ki és lelépnek a munkahelyről. A munkaadó pedig nem érti, tényleg nem érti, illetve nem is akarja megérteni az okokat. Abban a hitben van, hogy pénzzel megoldható a probléma. Ideig- óráig valóban elmaszatolható, de csak nagyon rövid ideig. Aztán megint probléma a munkaerő hiánya mindenütt. Mert az emberek kilépnek a munkahelyekről, kipihenik magukat és keresnek másikat. Másik ugyan olyan strapás munkát, ahol szintén két- három ember munkáját kell elvégezni. Aztán kezdődik minden elölről. A mókuskerék nem áll le, a robotból nincs kiszállás, csak ha meghaltál.

Kicsi robot, kicsi halál.

Szinte egész életemben két munkahelyem volt. De volt három is, amikor másnak egy sem, mert épp válság volt a nagyvilágban. Éjjel egykor keltem, kettőkor mentem az éjszakai járattal az első másodállásomba, majd a délelőtti főállásomba, aztán rögtön onnan a harmadik állásba. Heti kilencven órára voltam bejelentve. A túl sok munka árát, mostanában fizetem meg. Nem vagyok tehát egy lusta ember. A koromnál fogva viszont már képtelen vagyok alkalmazkodni a hülye barom munkahelyek, túlzott elvárásaihoz.

Sosem tudtam munkát összecsapni. Így viszont belerokkanni abba, ha még több ember helyett is dolgozni kell. Mások, máshogy próbálnak védekezni a túl nagy terhelés ellen. Beveszik a lassító tablettájukat és képesek elképesztően lassan csinálni mindent. Csak hogy így meg valaki másnak kell helyettük is dolgozni.

A legjobban azt utálom, amikor egyesek azzal érvelnek, hogy XY meg tudta csinálni. Az energiáink nem egyformák, mint ahogy az sem mellékes, az illető harminc évvel fiatalabb, vagy idősebb. Vannak beteg és vannak betegebb dolgozók. Ezeket az apró, de nem mellékes dolgokat, mindig kihagyják a melldöngető, bezzeg  sztahanovisták.

Én igazán megértem az amerikai munkavállalókat, akik nem kívánnak beledögleni a kapitalizmus kapzsiságába. Továbbá nem hagyják, hogy hülyének nézzék őket.

De azt sosem fogom megérteni, hogy a fluktuáció miért kifizetődő a munkaadóknak, amikor már ezerszer bebizonyították, hogy egy költséges jelenség. Jelenleg a munkahelyeken olyan elvárások vannak, amiket csak és kizárólag nagyrészt robotok lennének képesek elvégezni. Folyamatosan és megállás nélkül 8- 12 órákat nem lehet dolgozni. Azaz lehet, csak akkor az ember valószínűleg, igen hamar bele fog halni.

Ha valaki olvasta a II. VH és elmúlt rendszerek borzalmait, akkor az jól ismeri a gulágon és egyéb munkatáborokban lévők panaszait. De a jelenlegi helyzet és a gulág között, valójában annyi csak a különbség, hogy mamanpság éhen nem fog halni a rabszolga.

Csak a munkába döglik bele.

Újra felhívom a nagyérdemű olvasóközönség figyelmét arra, hogy e blog nem tudományos oldal, így semmi nem vehető készpénznek, ami itt  le van írva.. Ez a poszt pedig pusztán a blogger saját megfigyelésén és összefüggés keresésén  alapul.

Mindenki szeretné megélni a száz éves kort, vagy még többet. De soha senki nem kérdez meg egy matuzsálemet sem arról, hogy milyen érzés száz évesnek lenni ?  No én megtettem helyettetek ezt és már jó pár nagyon idős, ősöreget interjúztattam meg. Azt mondják, nagyon rossz. Továbbá figyelgetem a szokásaikat, ( már ami még megmaradt nekik ebben a korban ). Tény, hogy a szociális otthonban lévő száz évesek, nyilvánvalóan lehetnek rosszabb állapotban az esetleg otthonukban élőknél. Valószínűleg ezért vannak intézményekben nagyrészt. Ebből  a következtetésből tehát nem sokat lehet leszűrni, hogyan éljük meg a száz évet. De azért vannak, illetve lehetnek bizonyos erős összefüggések, szokások, ételek, mentalitások stb. vonatkozásában.

Nem egyszerű, egy ennyire idős emberrel társalogni. Hovatovább nagyrészt már hozzászoktak ahhoz, hogy süketek lévén, nem tudnak részt venni a társasági életben úgy, ahogy kellene. Be vannak zárva a saját kis világukba. Nem hallanak szinte semmit, továbbá alig látnak valamit. A látás és a hallás elvesztése után, nem túl sok élvezet marad meg ebből a világból. Ettől függetlenül, azért ki vannak rakva a többiek közé, hogy érezzék a közösséget és ne legyenek magányosak. Hamar elfáradnak és ebéd után vissza kell őket, fektetni.

A legutolsó amit még élvezhet az ember ebben a korban, az étel íze. De ezt is csak akkor, ha  a pépes ételeket, ízletesen készítik el számára. Nem túl jellemző, hogy ez így szokott lenni.

Az első dolog, amit megfigyeltem a magas korúak esetében, az a végtelenbe nyúló étkezési szokások. A reggelit délig eszegetik, majd az ebédet vacsoraidőig és a vacsorát is képesek lennének akár éjfélig nyammogni, akkor is ha turmixolva van számukra az étel. Ők már igazán nem sietnek. Másrészt aki jól eszik és jó sokat, azok élnek meg magas kort. Másrészt vannak akik bármennyit esznek, akkor sem híznak már ilyen idős korban.

Valahogy ellentmondásosnak tűnik nekem az egészséges életről hirdetett divat és az, amit látok magam előtt.

Mozogjunk többet, ne együnk sokat ..... De én mást látok. Akik sportoltak, azok a legrokkantabbak. Azok élnek a legtovább, akik a legjobban esznek. Akkor most hogy is van ez?!

Valószínűleg nem fedeztem fel semmi újat, csak puszta logikával rájöttem valami fontos dologra. Miért hullik ki a hajuk egyes időseknek? Mitől nincs energiájuk ? Mitől lesz ráncos a bőr ? Mitől romlik el a látás emelkedett korban ?

És úgy alapvetően, mitől következik be minden negatívum, ahogy az ember élete halad előre az időben ?

Én magam is egyre jobban, azzal a felfogással értek egyet, hogy az öregség és annak tünetei, valójában egyfajta betegség és nem egy állapot, aminek törvényszerűen be kell következnie. Méghozzá tápanyag és vitaminhiány nagyrészt az alapja annak, hogy a fenti negatívumok  megjelennek. Ennek oka pedig a bélrendszer nem megfelelő működése. Azaz, ahogy idősödünk, a bélből a tápanyagok és a vitaminok, továbbá a folyadék, kalória, nem megfelelően szívódik fel, valamilyen ok miatt. Ennek következménye pedig az enerváltság a bőr megereszkedése a hajak elvesztése a látás és hallás romlása és minden ehhez kapcsolható betegség tünete.

Ezért lehetséges az, hogy ( saját megfigyelés ) idős emberek, elképesztő mennyiségű ételek elfogyasztása után és gyakorlatilag zéró mozgás mellett sem híznak egy dekát sem. Sőt, egyre soványabbak lesznek. Hiába itatjuk őket, dehidratáltak maradnak. Hiába etetjük őket bármivel és bármekkora mennyiségű étellel, soványak maradnak, vagy lesznek. Ennek oka pedig a bélrendszer nem megfelelő működése.

A bél működését töménytelen dolog befolyásolhatja, amit felsorolni is sok lenne. És mivel nem vagyok orvos, így nem tudom biztosan, hogy a tápanyagok és vitaminok megfelelő felszívódását mi segíti elő. Valószínűleg köze van az epének és a májnak, a nyálnak és különböző nedveknek a dologhoz. Hovatovább a megfelelő mozgáshoz. De nem sok olyan mozgásforma létezik, ami nem teszi tönkre az ízületeket, és valójában egészséges lenne ( ez saját vélemény ).

Úgy gondolom, érdemes az izomtömeget elkezdeni növelni úgy ötven körül. De mindenképpen ízületkímélő módon és ízület védők alkalmazása mellett. Továbbá érdemes rendszeresen vért adni. Mert akkor van hova megújulniuk a sejteknek.  A szakszerű méregtelenítés is hasznos lehet. De magas korban a legideálisabb az intravénás vitamin és tápanyagpótlás lenne. Ami persze nem túl sok ember számára elérhető és kivitelezhető. És semmiképpen ne feledkezzünk meg a fogak megfelelő állapotáról! Mert van az a mondás, hogy a halál a bélben kezdődik, de valójában ez tévedés. Ha a táplálékot nincs mivel megfelelően megrágni, akkor már a szájban elkezdődik a folyamat. Nem megfelelően megrágott ételt = nem megfelelő felszívódás a bélben = tápanyag, vitamin és kalóriahiányos állapot = energiavesztés = halál.

Én így látom ezt a folyamatot. És azt se feledjük el, hogy milyen módon akarunk száz évesek lenni? Nem süketen és vakon. És nem egy kerekesszékhez  vagy ágyhoz kötötten, hogy már semmit ne legyünk képesek a világból élvezni. Csak az étel ízért.