Mostanában túl sok televíziós csatorna foglalkozik a világháborúkkal. Ezért aztán ezeknek a történetét újra és újra végighallgatom, ha akarom, ha nem.

Nem szeretem a VH-s filmeket és a dokumentumfilmeket sem. Nem szeretek semmit, ami a világégésekkel kapcsolatos. Legyen az régiség, relikvia,vagy bármi más.

Véleményem szerint annyira szörnyű volt az esemény, hogy minden kicsit jóérzésű ember irtózik ettől az időszaktól. De hogy ne ismétlődjön meg soha, ezért muszáj róla beszélni. A haláltáborokról muszáj beszélni.

A minap az egyik dokumentumfilmben azt boncolgatták, hogy mitől voltak a náci katonák olyan állatok, hogy napokig képesek voltak menetelni és ébren maradni. Állítólag drogot szedtek és tulajdonképpen az egész német hadsereg, beleértve Hitlert is, egy dogbanda volt. A szert pedig a haláltáborokban lévő zsidókon tesztelték bőszen. Méghozzá úgy, hogy a hátukra köveket pakoltak és beadták nekik ezt a drogot. Majd úgy kellett körbe- körbe menetelniük egészen addig, amíg meg nem haltak. Ennek a szernek a szolidabb kisgyermekét fejlesztette ki az amerikai hadsereg és az usákoknál meglehetősen elterjedt drognak számít, manapság is.

Nem tagadom ,erős vélemény lesz ez amit most írni fogok, de nem látok túl nagy különbséget a zsidó foglyok kínzása és egy manapság itt Európa közepén működő multi között. Mindössze három apró eltérés van. Egy, hogy nem halnak meg a foglyok azonnal, csak később. Kettő, hogy nincs a hátukon kővel megpakolt hátizsák és hogy van két kurta szünet, meg egy éjszakai alvás szakasz. Három, nincs drog, amitől napokig tudnának dolgozni egyhuzamban, éjjel és nappal.

Pedig amikor három napig kell tizenkét órában kasszázni, akkor lehet jól jönne az a Speed még is.

Azért érzek kényszert írni a problémákról, mert ha nehezen is, de tudnak változni a dolgok. Egyszer már régen írtam az emberkínzó munkahelyekről és történt némi pozitív változás. A biztonsági őröknek már nem kell egész nap kint álldogálniuk sok helyen, hanem egy szobában figyelik a monitorokat. Az addig álló munkahelyeken, már le lehet ülni is. Látom a pozitív változást és ez jó. Persze nem állítom, hogy miattam, vagy a poszt miatt, de valami miatt változnak a dolgok néha jó irányba és ha ennek én részese lehettem bármilyen módok, akkor annak nagyon örülök.

Csak az tudja milyen egyhuzamban megállás nélkül, robotként dolgozni, aki dolgozott már hasonló munkahelyen. Hogy lehet ezt kibírni?

Gondolati síkon átadja magát az ember a monotonitásnak. Egy kasszás esetében ez azért nehezebb, mert ha valaki pénzzel foglalkozik, akkor illik az agynak is ott lenni, ahol a test van.

Csak hogy az agyunk nem mindig csinálja azt, amit szeretnénk. Becsap minket időnként és automatizálja magát.

Azaz mikroalvásokat produkál. A sokadik óra után már nem fogja tudni az ember, mit csinált egy perccel azelőtt, kivel beszélt, az mit vásárolt és mivel fizetett. Ennek ellenére meglepő, hogy mindig jó volt a kasszám záráskor, amin én magam is sokszor csodálkoztam. Sokat segített a sok filmezés is. Képzeletben belekapaszkodtam a filmek világába. Előmásztak valahonnan a tudatom legmélyéről a szereplők, az események és újra éltem a dolgokat.

Mindeközben a testem persze teljesen mást csinált. A testem ott volt a multinál a kasszában.

Miközben a test és az agy így külön utakon jár és kel, az idő egészen elképesztően tud lassulni és gyorsulni. És miközben a dolgozó azt érzi, megírta 367,368,369 - k Áfás számlát is  és legalább harminc percnek el kellett telnie, rá kell döbbennie, hogy csak tíz perc múlt el mindössze. Embertelen emberkínzás. Arra sincs idő, hogy hátraforduljon az ember, hogy a vízből kortyoljon egyet közben. A sorok kígyóznak és megpróbál nem stresszelődni ezen a tényen. Sietne, de nem tud, mert a terminál sokkal lassabb mint az ember és száz évig jön belőle kifelé a blokk. A szemgolyó kifolyik a monitoron. A hátam beszakad és mindenem zsibbad.

Itt nincs óránként öt perc szünet, ez nem irodai munka. A kassza pedig ezek szerint nem monitor. De akkor mitől ég a szemem a tizedik vagy tizenkettedik órában?

És akkor befut az utolsó vásárló, és kér egy Áfás számlát még. Az ember pedig csak arra tud  gondolni, hogy:- Bassza meg! A nácik, márpedig köztünk járnak!