Miközben írom ezeket a sorokat, éppen a lépcsőházban bombázzák ki az ablakokat a helyéről. Folyamatos a zuhogás, az üvegek törnek és hatalmas üvegtáblák szakadnak ki a helyükből, a felx fülsiketítő hangja mellett. A ház felkészült a fűtés nélküli életre, beszigetelték vagy 25 cm -s cuccal. Eddig sem volt hideg a lakásban, de most aztán egyáltalán be sem kell majd kapcsolnom a fűtést, lévén hogy a déli fekvésnek köszönhetően, a Nap energiáját remekül fel lehet használni ahhoz, hogy 29 fok legyen még télen is a lakásban. De a felújítás idegőrlő és már két hete tart. Két hete folyamatosan lifteznek az ablakok előtt a munkások. Két hete folyamatosan lógnak a vas liftek a legfelső emeleteken. Két hete hogy minden szét van baszva. De legalább kiírtották a ház előtt lévő, bazi nagy  gaztengert, máskülönben hozzá sem fértek volna a falakhoz. Két hete az egész utca úgy néz ki, mint Kijev legnagyobb tere, a bombázás után.

2020 tavaszán, amikor a járvány ideért hozzánk, és én beleragadtam a világ legótvarabb munkahelyére, egy pszichopata főnökasszonnyal a világ  sarkából fordult ki pár hét leforgása alatt. Az addig jól megszokott kis napi / heti ritmus elpárolgott, mint ha sosem lett volna. Sm nem jött négy hónapig a vírus miatti félelmében, munkahelyek tömegei szűntek meg, és senki nem tudta mi a fasz van és mennyire kell rettegnünk egyáltalán. Fogytam hat kilót három hónap alatt, akár mit ettem, minden azonnal kijött belőlem. Időnként a nagy folyadékveszteség miatt elájultam.  És miután kifizettem százezret a magánkórházban a gasztroenterológusnak, kiderült, hogy  nem tejallergiám van, hanem az idegbaj ráment a beleimre. Egy perc alatt meggyógyultam, ahogy megérkezett az étel allergia vizsgálat eredménye, hogy nem vagyok allergiás semmilyen élelmiszerre. De a rendkívüli változás alaposan megviselt és úgy tűnik , én nehezen viselem a változásokat. Akár magán életi, akár a világban zajló eseményről van szó. A médiamágnások mindeközben rommá kaszálták magukat az eseményen. Én pedig  nagykanállal zabáltam a híreket a járványról, szétrettegtem magam az ijesztő képektől, a fehér ruhás maszkos alakoktól ( aztán persze én is ebben a cuccban dolgoztam később ). Nem volt az a horrorfilm, ami überelhette volna a világunkba került vírus jelenlétét. A horrorhírek pedig szépen lassan, észrevétlenül megbetegítettek.

 Aztán szépen lassan elfogadtuk, hogy a világ megváltozott körülöttünk és már semmi nem ugyan az, mint előtte volt. Legalább is így éreztük, miközben persze nem így volt valójában. Mi magunk alkalmazkodtunk a körülményekhez a túlélésünk érdekében. A maszk olyan lett nekünk, mint egy sapka. Fel kell venni mert covid van. Elfogadtuk hogy nem járunk fürdőkbe, nem megyünk mozikba és plázákba. Nem utazhatunk sehova, kerültük a tömegeket ahogy csak tudtuk. Mindeközben a média tovább hízott rajtunk. A félelmeinken, amit alaposan kihasználtak ahhoz, hogy ők túléljenek. Aztán belenyugodtunk a vírusba, a megváltozott világba és körülményekbe. A maszkokba a lezárásokba a távolságtartásba, az ürességtől kongó plázák futurisztikus látványába ,az újabb és újabb hullámokba. És mielőtt a világ végképp belenyugodott volna az egészbe, hogy ez már örökké így marad, kitört a háború Európában.

A média persze azonnal rácuppant, mint gyöngytyúk a takonyra. Jönnek az oroszok, fusson ki merre lát!  De a média dolga az, hogy gyártsa a horrort nekünk. Ha így megy tovább a Netflix csődbe fog menni. Azonnal lett egy gonosz törpe és a jó törpe a történetben. Akár a filmekben. A médiahorror pedig új lendületet kapott. A vírust már nem zabálták a népek. A vírusról szóló hírek már hatástalanná tették a reakciókat az emberekben. Mert észrevétlenül alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. Bezzeg most, itt az újabb horror a nyakunkban. Európa háborúban, atomerőmű felrobban ( miközben csak egy melléképülete gyulladt ki, amit persze eloltottak ). Csernobilból kiszökik a sugár ( közben persze nem ) ellenben az emberek félelmeire baromi jól lehet építeni a hírözönt. A forint zuhan, a bank csődöt mondott, az önkormányzatok csődbe mentek ( most mindenkinek eszébe jutott hirtelen,  hogy lejárt az útlevele) . A rubel,...na azt inkább hagyjuk. A reakciókra viszont remekül számíthat a média. Mindenki össze és vissza csokizza magát a hírektől. Én pedig csak azt veszem észre, hogy megint kijön belőlem minden amit eszek, szinte azonnal. És már kétségbeesetten akarom átváltani a kis nyominger forintomat kanadai dollárra, vagy euróra. De a kurva automata csak százötvenezret ad ki, mert hogy a limit. Persze a limitet azonnal megemeltettem ötszázezerre, mert nehogy már korlátozzon engem egy bank, ha én futni szeretnék valamerre. A fene sem akar úgy járni mint a szerencsétlen orosz átlagember. Mázlim volt, hogy  a környék minkét valutaváltója már rég bezárt és csak a galambszar fogadott a küszöbön. Így nem tudtam átváltani a pénzemet. De legalább a zálogból kihoztam a fuxokat, amit még azért tettem be, mert kellett a légkondi beszerelésre a pénz. Aztán meg Sm közölte,hogy a forint a dollárhoz van láncolva, és kurvára nem tudunk úgy járni, mint az orosz átlagember. Ha bezuhan, majd visszamászik úgy is. Azt szevasz. És tényleg. Még szerencse hogy nem indultam el Spanyolba gyalog, a kis banyatankommal karöltve. De már eljutottam addig, hogy képes voltam megnézni, hova meneküljünk és hogy az út gyalogosan, négy teljes hónap, ha napi húsz kilométert sikerül megtenni / nap. Tiszta őrület! Camino de Santiago ! Budapest Madrid !

Persze arra senki nem gondolna, hogy ha Európa tényleg belépne a háborúba, az euró is bezuhanna a fenébe. No mindegy IS. De azért az megfordult a fejemben, vajh mi a kurva Isten faszáért nincs még a magyaroknak eurójuk ?!!! Ez csak úgy mellékesen. Nem mint ha kis papírcetlikbe akartam volna valaha is félretenni a kis megtakarításaimat. Mert ilyenről soha szó sem volt. Én minduntalan azonnal aranyat vettem. Tudom, köcsögség és nem is túl keresztény dolog az arany iránti vágy, de most valamiért egyáltalán nem bánom hogy mindenem ebben a fémben van. No meg a vészhelyzet esetén  nem túl likvid másik befektetés, az ingatlan. Aminek az értéke Kijevben most nyilván bezuhant. De legalább nem járok úgy mint Seuso, aki nem tudta magával vinni az ezüstjeit. Mert azért azt tudni kell, hogy a nehézfémek nem véletlen nehézfémek. Valójában is kurva nehezek. Valójában Seuso aranyere a helyéből kiugrott volna, ha az bazi nagy ezüstjeit magával akarta volna cipelni. Mindenesetre idegileg teljesen kimerített a menekülési láz gondolata . Aztán már most belefáradtam a hírekbe és azon gondolkodom, mekkora esélyem lenne, ha beperelném a különböző rémhíreket terjesztő oldalakat, melyek azon ügyeskednek, hogy újfent tönkretegyék az egészségemet a nem objektíven megírt eseményekkel? Bezzeg a " hóvirágok kinyíltak az arborétumban" című cikk, a bánatos kiskutyát sem érdekelte túlzottan. Lehet hogy szeretünk félni? Lehet függővé lenni a rettegéstől?  Biztosíthatok mindenkit arról, hogy lehet ! A munkahelyem is veszélybe került, miután a covidot kiiktatta Putyin az életünkből. Nem tudni a cég szándékát, lehet kihúzzák a nyarat pár emberrel, lehet előbb jön a hatodik hullám, mint hogy ősz lenne. Lehet jön valami új vírus. Bármi lehet. Lehet a jövő héttől már nem is kell mennem dolgozni. Úgy érzem, kicsit kezd túl sok lenni a nyomás rajtam. De vagy alkalmazkodom, vagy belehalok az állandó rettegésbe. Vagy a hasmenésbe. És én egyiket sem szeretném.

Nem vagyok hajlandó tovább rettegni és félni a hülye és nem objektív tájékoztatás miatt.  Elegem lett abból, hogy ez töltse ki az életemet állandóan. Persze fogok híreket olvasni továbbra is, csak hogy kicsit újabb értelmezésben. A hírek nagyon nagy része hazugságdömping. Ezzel kapcsolatban Putyinnak totálisan igaza van. Arra valók, hogy szörnyülködjünk, rettegjünk, féljünk, szorongjunk és hogy manipulálják a tömegeket. Manipuláljanak minket, akik nem tudjuk a valóságot. Csak annyit tudunk, hogy jönnek az orosz tankok, ég az atomerőmű, Putyin megőrült és a forint zuhan. Ennél tovább már képtelenek vagyunk gondolkodni és képtelen az egyszerű ember higgadt maradni. Pedig a higgadt gondolkodás ebben az esetben a túlélés kulcsa lehet. A háború nem tud sokáig tartani, lévén az oroszok csehül állnak anyagilag. A NATO- nak nem érdeke beleavatkozni, mint ahogy Európának sem érdeke. Az országhatárok persze nyilván átrendeződnek majd valamilyen formában. De ez már történelem. A forint pedig visszaerősödik valahogy. Feltételezzük azt, hogy a bankároknak meg van hozzá a képességük.  Ha pedig még sem, akkor elkezdhetjük vagdosni az aranyláncokat, hogy tudjunk rajta venni egy kiló kenyeret.

Csak kevés embernek adatott meg az egy életen át tartó nyugalom a világban. Ez persze minket nem vigasztal túlzottan, hogy nekünk viszont nem. De alkalmazkodni kell és szükséges, mert az alkalmazkodás a legrohadtabb körülményekhez is a túlélés záloga! Addig pedig szedjük a nyugtatókat rendesen és alkalmazzuk a relaxációs technikákat. Továbbá érdemes lekötni magunkat valami egészen mással, ami nem a napi hírekről szól. Pl azzal, hogyan hozzuk létre a saját kis szentélyünket. Ahol alkothatunk valami maradandót a világnak.