Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

közéleti-tudományos-politikai-művészeti-fantázia platform

Idegbaj.blog.hu

Idegbaj.blog.hu

A Kis Hableány valójában én vagyok

2023. október 01. - Diorella Queen

Túl hamar, kb tíz évesen olvastam el a Kis Hableány történetét, ami aztán később  a férfiakhoz való hozzáállásomat egész életemre meghatározta. Végig zokogtam a történetét, annyira sajnáltam Kis Hableányt, amiért az mindent ( az életét és családját is )  beáldozva és őrült fájdalmakkal táncolva a szerelme előtt, még sem nyerte el annak szívét.

Mert az végül egy másik királylányt vett feleségül és nem a néma Hableányt, aki néma volt, mert a nyelvét levágta a boszorka, aki lábakat varázsolt neki. Némaságában pedig nem tudta elmondani a királyfinak hogy mennyire szereti. Az pedig nem értette meg  a művészet és csodálatos érzéki tánc nyelvét. A történet vége nem lett happy end.

A mese nem volt valójába mese. Bújtatott valóságnak nevezném inkább, mert Andersen lényegében a véres valóságot írta meg. Mert hány és hány kapcsolat végződik ugyan ilyen tragikus végkifejlettel az életben?

Szinte majdnem mindegyik. De legalább is gyanúsan sok.

A nők hősiesen viszik a mindennapokat a hátukon. Belegebednek a két és három munkahelyen történő helytállásba. Otthon a férjeik cselédei, csicskái és kis rabszolgái. Lemondanak karrierről, álmokról és minden egyébről a családért. A végén pedig nem elnyerik a jól megérdemelt jutalmat, hanem lecserélik őket egy fiatalabb szopógépért, vagy jobb seggért. Aztán vagy leugrálnak a házak tetejéről ( egyre többen, és többen ) vagy elviszi őket a mellrák és egyéb mentális betegség, alkohol.

A mese tehát a véres valóság.

Sm az informatikus, vállalkozó és szolgáltató, tőzsdei megalodon, a tizennyolc év alatt nem tudott összehozni még egy jegygyűrűre valót sem! Ennyire "szegény" Miközben én vállalva a világ egyik legrohadtabb munkáját két állásban, hogy hétvégente tudjunk találkozni, de közben élni is tudjak valamiből, klasszul tönkrementem a nagy szerelmi kapcsolatban. Most aztán mehetek műtétekre,miután már olyannyira tönkrementek a kezeim a nagy szerelemtől, hogy a kávés poharat sem tudom megtartani már. Tizennyolc év hűségért, kitartásért, szerelemért és kényeztetésért pedig mit kaptam cserébe ?

Semmit.

A vége pedig ennek a nem mesének is ugyan az lesz, mint a Kis hableányé. A kiszemelt majd jól feleségül vesz valaki mást és ráhúzza az ujjára azt, amit valójában én érdemeltem volna meg. És majd én sem mondhatom el azt senkinek, hogy megérte várni, megérte hűségesnek lenni, megérte szeretni és kínlódni miatta.

Néha szomorkodom, néha leszarom már.

Amikor az ember túl sokáig vágyik valamire, akkor egyszer csak eljő egy olyan, hogy ha azt végre eléri vagy  megkapja az áhított dolgot, már nem képes neki örülni. Mert a hosszú várakozás alatt az emberi lélek kiég!

Sm szerint nincs ilyen. Szerintem meg van.

Időnként már én is vágyom arra, hogy valaki mellére borulva érezhessem azt a fajta nyugalmat és békét, amit utoljára gyerekként, amikor még nem érzi az ember a világ összes veszélyét. Érezhessem a biztonságot, hogy soha nem hagynak el senkiért, hogy nem kell minden héten elbúcsúzni a távolság miatt. Hogy igazán féltenek és nem csak mondják mert azt szeretném hallani. Hogy tesznek értem, a biztonságomért, a jövőnkért. Nem csak mondják, mert azt szeretném hallani. Hogy bizonyítanak és elvisznek Enteriőrantikhoz és megveszik nekem azt a lóbaszó zafíros, gyémántokkal körbetűzdelt gyűrűt és ráhúzzák az ujjamra, mert igazán és igazán szeretnek. És azt szeretnék hogy én is örüljek.

Nem sajnálva tőlem azt a csekély egyhavi átlagbért. Főleg ha az illető egy tőzsdei megalodon és könnyedén megtehetné. És főleg ennyi és ennyi év  kitartó várakozás után.

De Nem!

Méghozzá azért nem, mert az álmodozó  Kis Hableány, valójában Én, Magam vagyok !

Lány a maszk mögött

Filmajánló!

Elképesztő színészi alakításokkal teletűzdelt, fordulatos, nehezen abbahagyható, koreai film.

Mondtam hogy jönnek fel a koreaiak mint a talajvíz!

Szuper jó színészeik vannak, simán verik a hollywoodi színésztársaikat. Nagyon jó és valósághű , azaz akár teljesen hihető történeteik vannak.

Jó volt!

Köszönjük a szórakozást!

Élve fal fel az infláció és a szegénység

Egyre többet és többet gondolok Ausztriára. Azon kapom magam, hogy kiadó ingatlanokat nézek és állásokat. Menekülnék valamerre. Küzdenék a túlélésért. Aztán azon agyalok, hogy kezdjek neki a német nyelv tanulásának? Nem kell perfekt, csak az alap nyelvtudás. Indulásnak az is elég lenne. De az óvodás szintről kéne kezdeni. És fogalmam sincs hogyan kezdjek neki.

Nagy hírzabáló lévén, nyilván az átlagosnál jobban stresszelnek a szar hírek. Márpedig a csapból is csak az folyik. Az infláció olyan lesz, mint az ukrán háború. Évekig velünk marad. Az államnak pénz kell. Mindenkinek pénz kell. Mindenki mindenkit lehúz ott, ahol csak tud és azzal ,amivel csak lehet. Minden fizetésnapon sírni szeretnék. Mindegy hol és mit dolgozom éppen. A fizetésnapoknak soha nem lehet örülni, kicsit sem.

A lakossági pánikhoz nem kell sok. És akkor már nekem is késő lesz kapkodni.

Amikor már a panelosok nem tudják fizetni a közös költségeket, mert azok is elszálltak, mint bolhafing a levegőben. Nem lesz lift, nem lesz takarítás, rovarirtás stb . Lásd A Szentgotthárdi otthont, ahol élve falják fel a lakókat az ágyi poloskák. Európai unió, űrkorszak.  Kb ugyan ez vár ránk mindenhol.Középkori állapotok. A rühesség már majd mindegyik szociális otthonban és kórházban, bőszen jelen van. Rühes már az Isten fasza is. Az ilyen intézményben lakókat élve falják fel a rovarok, minket meg majd itt kint a csótányok, patkányok. Mert a közösségek, önkormányzatok nem fogják tudni kifizetni az irtást.....

......De már nem is koptatom tovább az ujjam, mert úgy sem figyel rám senki!

Egyszer, még valamikor gyerekként, volt egy álmom, amiben tisztában voltam azzal, hogy álmodom. Álmomban egy téren álltam, egy nagy kő tetején és kiabáltam az embereknek, hogy csináljanak amihez kedvük van, mert ez csak egy álom. De az emberek nem figyeltek rám. Csak jöttek és mentek. Életem során sokszor előfordult már ugyan ez, csak a valóságban. Nem figyelnek rám, akár csak álmomban, amikor a kő tetején kiabáltam.

Drága, jó és nagyon okos, rendkívül olvasott és széles látókörű, még mindig jó humorú, jókat nevetős, apukám kérdezte tőlem a minap. - És mit fogsz csinálni lányom, ha nem lesz nyugdíjad ? 

Hát bűnözök majd!- válaszoltam. Drognagymami leszek, vagy egyéb pitiáner bűnöző. Aztán majd ha elfognak és becsuknak a börtönbe , akkor megoldódott a nyugdíjkérdés .Vagy bejön a biznisz és akkor jól leszek, vagy nem és akkor nem lesz gond a nyugdíjra. De biztos nem leszek a gyerekem nyakán eltartott, mert akkor inkább beugrok a Vezúvba. - Apám szemei kikerekedtek, ettől a bennem is hirtelen megfogalmazott ötlettől. - Hát, végül is, ez is egy lehetőség. Ebben maradtunk. Véleményem szerint létezik az a szingularitás, ahol már az ember, bármennyire is szeretne jogkövető állampolgára lenni országának, nem lehetséges a dolog. Akár egészségügyi, akár más okok miatt.

Továbbá a puszta létezésével is törvényt sért.

Már nem telik egy palacsinta sütőre sem. Pedig csak 3600 Ft lett volna. Baszki, nem tehetem meg, hogy megvegyem a palacsintasütőt! Fodrász, kozmetikus, műkörmös, műszempilla. Hagyjuk is. Sosem futotta rá. A legutóbbi ruhámat ( kicsit sem vagyok ruhamániás amúgy ), -szóval a legutóbbi ruhámat, ami egy csodálatosan szép, sötétkék költemény, egy gazdag amerikai nő fizette ki nekem. Soha nem fogom megtudni, hogy véletlenül, vagy tudatosan tette. De az ötvenezer Ft-s ruha, éppen jól jött a lányom diplomaosztójára. Legbelül pedig nem lehetek elég hálás ennek a nőnek.

Aki egy kicsit is figyel, jól látja hogy megy lefelé a lejtőn az egész ország, benne az emberekkel. Egy kurva nagy lejtőn vagyunk és egyre csak csúszunk és csúszunk a szartenger felé.

És nem tudni hol van a szingularitás, ahonnan már nem lesz visszaút, a normális életbe.

 

 

 

 

Ha munka van, tényleg minden van?!

Ha munka van, minden van !

Ez Orbán Viktor kedvenc mottója ! De mi is az a minden, ebben az országban?

A munkaképes lakosság 85%-a , nettó 500 ezer Ft alatt keres.

15% keres 500 nettó felett.

15% 250 alatt keres.

70 % pedig nettó 250 és 500 között visz haza.

Mire elég ez az összeg valójában? Legfőképpen akkor, ha egy kis lakást is fent kell tartania az illetőnek, esetleg a gyerek még tanul, vagy kiskorú és az illető egyedülálló! Az egyedülállókat, egyébként mind a mai napig bünteti a társadalom és a kormány azzal, hogy a szőnyeg alá sepri őket. Pedig a mai anyagias világban, a házasulandók szándéka egyre kevesebb és kevesebb.És egyre több lesz az egyedülálló ember, mind a megváltozott társadalmi szokások miatt, mind pedig az elöregedett társadalom miatt. Sőt, a következő generáció már nem nagyon akar saját ingatlant fizetni három életen át !Így a bankoknak nem nagyon lesz kinek kihelyezni a hiteleiket. Megváltoznak a szokások, más lesz a felfogás.

Az én 37 nm kis kecskeólam fenntartási költségei havi szinten a következők :

Közös költség 22000 Ft, mert beszigetelték a háztömböt. Így a  havi 8 ezer Ft-ról egyből 20 ezer lett, majd azóta már 22 ezer. Persze lehetne még spórolnia a háznak, csak valamiért leszarják a lakók. Még.

A díjbeszedő, mely a vízdíjat, szennyvíztisztítást a szemétdíjat, lépcsőház világítást, meg tudja a fene még mit tartalmaz, az havi szinten átlagosan 8-10 ezer Ft.Aztán van egy OTP törlesztőm, ami havonta 15- 16 ezer Ft. A villanyfogyasztásom 7500 Ft, villanytűzhelyem van. Tudom, dobjam ki, de sajnos nem megoldható ez a probléma. A Távhő havi 12 ezer Ft fixen a következő emelésig vagy leolvasásig. Szabályozhatók a radiátorok, így amikor süt a nap, teljesen nullára tekerve is 28 fok van a lakásban. Amíg a nap süt, mert aztán gyorsan kihűl. Van egy Digi, ami ahogy befészkelte magát  a magyar tulajdonos, egyből felemelte a havi díjat 7890 Ft.-ra. Megfigyeltem már, hogy minden elszaródik abban a pillanatban, ahogy egy kapzsi magyar befektető  beteszi a lábát adott helyre. Aztán van egy Telekom, amit állandóan le akarok mondani, de valamiért nem teszem. Ez havi szinten 12570 Ft , cserébe korlátlan telefonálás, és internet a Mars bolygón is. Van biztosítás, melyet vonnak a számlámról , ez 2500 Ft minden hónapban.Ez összesen 65400 Ft minden hónapban. Na de az embereknek akad egy rakás egyéb kiadása. BKV bérlet, kutyatáp, netán orvos, elromlik a zár, bedöglik a mosógép, életvédelmi relé kell a biztosító dobozba. Netán megbetegszik valaki  a családban, a gyógyszerek ára horror. A havi vitaminnal olcsóbban kijövök mint a friss gyümölccsel. A 80 éves apámhoz és anyám sírjához legalább kéthavonta illik hazamenni. Vonattal, mert egy életen át nem tellett egy használt Trabantra sem, hiába van jogosítványom. Bezzeg az átkos rendszerben, két autónk volt. Egy kispolszi nekem és egy szakadt 14 éves Ford a férjnek.

Hogy milyen kurva jól éltünk, csak visszatekintve látom.

Azóta eltelt 30 év és még mindig nincs Eurónk, pedig emiatt szavaztunk erre a kurva unióra. A magyarok többsége a több bér miatt, a szabad sajtó és az euró miatt szavazott erre a kurva unióra! És mi lett azóta? Nagy büdös semmi, a fentiekből. El lehet menni világgá. A kormánynak még mindig jobban megéri a rohadó magyar Forint, mert az adóssághegy elinflálódik általa.

Most pontosan olyan érzésem van, mint gyerekként a szocializmusban, amikor olyan szegények voltunk mint a templom legcsövesebb egere. Semmi nem változott. A pénztelenség a szegénység az anyagiakon való  aggódás állandó és teljesen beivódott a zsigerekbe. Kurvára elegem van!

És akkor jön Orbán ezzel a fenti szöveggel!

Ha munka van, minden van! Még is, mi az apád fasza az a minden, Viktor?!?!

Nem ! Ez egy nagy hazugság hogy rákényszerítsenek minket arra, hogy csendben tűrjük a kizsákmányolást és a rabszolga állapotot. És az a hülye közgazdász még rátesz egy lapáttal, amikor a filippínók munkamorálját és munkához való hozzáállását magasztalja, nagy nyilvánosság előtt. Lebecsülve,  leblamálva a magyar munkaerőt. Menjen a jó édes anyjába a kedves közgazdász úr! A magyar melós szeretne tisztességes bért, emiatt nem kell egy másik népet egekig magasztalni. Semmivel nem jobb melós egy ázsiai, mint egy magyar. De a magyar ember viszont betegebb, sokkal betegebb. Ennek pedig sok oka lehet. Ez nyilván meg sem fordult a közgazdász fejében!

Szóval minden van. Vannak lófasz bérek, az átlag 250 és 290 nettót keres. Ha egyedülálló, megszívta. Ha hitele van, megszívta. Önálló akar lenni? Vállalkozna? Futár lenne? Árus a piacon ? Akkor szintén megszívta. Bármelyik ajtón nyit be, ebben az országban megszívta és a fasz szarabbik végén lesz! Ha csak nem egy bájgúnárzsóti az illető, vagy a keresztapa haverja.

Magyarország dübörög ? Ha munka van, minden van? Hát csak ennyije legyen annak is, aki ezt kinyilatkozta és egy fillérrel sem több!

A nácik márpedig köztünk járnak

Mostanában túl sok televíziós csatorna foglalkozik a világháborúkkal. Ezért aztán ezeknek a történetét újra és újra végighallgatom, ha akarom, ha nem.

Nem szeretem a VH-s filmeket és a dokumentumfilmeket sem. Nem szeretek semmit, ami a világégésekkel kapcsolatos. Legyen az régiség, relikvia,vagy bármi más.

Véleményem szerint annyira szörnyű volt az esemény, hogy minden kicsit jóérzésű ember irtózik ettől az időszaktól. De hogy ne ismétlődjön meg soha, ezért muszáj róla beszélni. A haláltáborokról muszáj beszélni.

A minap az egyik dokumentumfilmben azt boncolgatták, hogy mitől voltak a náci katonák olyan állatok, hogy napokig képesek voltak menetelni és ébren maradni. Állítólag drogot szedtek és tulajdonképpen az egész német hadsereg, beleértve Hitlert is, egy dogbanda volt. A szert pedig a haláltáborokban lévő zsidókon tesztelték bőszen. Méghozzá úgy, hogy a hátukra köveket pakoltak és beadták nekik ezt a drogot. Majd úgy kellett körbe- körbe menetelniük egészen addig, amíg meg nem haltak. Ennek a szernek a szolidabb kisgyermekét fejlesztette ki az amerikai hadsereg és az usákoknál meglehetősen elterjedt drognak számít, manapság is.

Nem tagadom ,erős vélemény lesz ez amit most írni fogok, de nem látok túl nagy különbséget a zsidó foglyok kínzása és egy manapság itt Európa közepén működő multi között. Mindössze három apró eltérés van. Egy, hogy nem halnak meg a foglyok azonnal, csak később. Kettő, hogy nincs a hátukon kővel megpakolt hátizsák és hogy van két kurta szünet, meg egy éjszakai alvás szakasz. Három, nincs drog, amitől napokig tudnának dolgozni egyhuzamban, éjjel és nappal.

Pedig amikor három napig kell tizenkét órában kasszázni, akkor lehet jól jönne az a Speed még is.

Azért érzek kényszert írni a problémákról, mert ha nehezen is, de tudnak változni a dolgok. Egyszer már régen írtam az emberkínzó munkahelyekről és történt némi pozitív változás. A biztonsági őröknek már nem kell egész nap kint álldogálniuk sok helyen, hanem egy szobában figyelik a monitorokat. Az addig álló munkahelyeken, már le lehet ülni is. Látom a pozitív változást és ez jó. Persze nem állítom, hogy miattam, vagy a poszt miatt, de valami miatt változnak a dolgok néha jó irányba és ha ennek én részese lehettem bármilyen módok, akkor annak nagyon örülök.

Csak az tudja milyen egyhuzamban megállás nélkül, robotként dolgozni, aki dolgozott már hasonló munkahelyen. Hogy lehet ezt kibírni?

Gondolati síkon átadja magát az ember a monotonitásnak. Egy kasszás esetében ez azért nehezebb, mert ha valaki pénzzel foglalkozik, akkor illik az agynak is ott lenni, ahol a test van.

Csak hogy az agyunk nem mindig csinálja azt, amit szeretnénk. Becsap minket időnként és automatizálja magát.

Azaz mikroalvásokat produkál. A sokadik óra után már nem fogja tudni az ember, mit csinált egy perccel azelőtt, kivel beszélt, az mit vásárolt és mivel fizetett. Ennek ellenére meglepő, hogy mindig jó volt a kasszám záráskor, amin én magam is sokszor csodálkoztam. Sokat segített a sok filmezés is. Képzeletben belekapaszkodtam a filmek világába. Előmásztak valahonnan a tudatom legmélyéről a szereplők, az események és újra éltem a dolgokat.

Mindeközben a testem persze teljesen mást csinált. A testem ott volt a multinál a kasszában.

Miközben a test és az agy így külön utakon jár és kel, az idő egészen elképesztően tud lassulni és gyorsulni. És miközben a dolgozó azt érzi, megírta 367,368,369 - k Áfás számlát is  és legalább harminc percnek el kellett telnie, rá kell döbbennie, hogy csak tíz perc múlt el mindössze. Embertelen emberkínzás. Arra sincs idő, hogy hátraforduljon az ember, hogy a vízből kortyoljon egyet közben. A sorok kígyóznak és megpróbál nem stresszelődni ezen a tényen. Sietne, de nem tud, mert a terminál sokkal lassabb mint az ember és száz évig jön belőle kifelé a blokk. A szemgolyó kifolyik a monitoron. A hátam beszakad és mindenem zsibbad.

Itt nincs óránként öt perc szünet, ez nem irodai munka. A kassza pedig ezek szerint nem monitor. De akkor mitől ég a szemem a tizedik vagy tizenkettedik órában?

És akkor befut az utolsó vásárló, és kér egy Áfás számlát még. Az ember pedig csak arra tud  gondolni, hogy:- Bassza meg! A nácik, márpedig köztünk járnak!

Biedermeier világok

 Ezt a szót egy német jogász és orvos barátja találta ki,még valamikor Napóleon idejében, viccesre véve és kigúnyolva egy vidéki költőt, aki a saját kis vidéki, idilli világában lubickolt, miközben a világ éppen forrongott körülötte.

Lehet hogy csak autista volt a vidéki költő.

A szó mindenesetre megmaradt az utókornak és manapság is nagyrészt ugyan azt jelöli, mint amikor kitalálták. A békés, boldog, kiegyensúlyozott, ideális, nagypolgári, családi életet. Meg persze a hozzá kapcsolható biedermeier stílusú bútorokat,ékszereket, melyek inkább funkcionálisak voltak, mint puccosak. Manapság inkább hivalkodónak tűnnének. Aztán mivel nagyon túltolt bennem a képzelőerő és hatalmas a beleélő képességem, elképzeltem magam egy ilyen világban. Nem volt nehéz. És rájöttem arra, valójában én magam is erre vágyom. Egy békés, nyugodt és kiegyensúlyozott, ideális, világra magam körül. Nem csak lakáson belül, hanem kívül is. Ez a békesség ami nagyon  hiányzik az életemből.

Bár a biedermeier tükrözi a társadalom hullámzó nyugtalanságát és időnként drámai hatást kelt, még is egy ilyen otthonba belépve, azonnal átérezhetjük a vidéki költő romantikáját, aki a békés vidéken élve az idilli állapotokról szavalta a költeményeit, egy hölgynek, akinek szalagcsokor bross volt  a mellére tűzve.

Miközben a világ forrongott körülötte, és éppen felrobbanni készült, ő csak költötte a a verseit egy ideális világról.

Továbbgondolva a mára már stílussá formálódott biedermeiert, valójában manapság is nagyon sok ember van, aki becsukva maga mögött a lakás ajtaját, egy ideális és békés világban létezik. És tudomást nem véve a kinti állapotokról, akár versbe is önthetné az érzéseit és gondolatait.

Ami szerint a polgárok élete manapság is olyan csodálatos,békés,  mint egy jól megkomponált, arany szalagcsokor, tele gyémántokkal és egyéb drágakövekkel. Az élet pedig nem szól másról, mint a madárcsicsergéses romantikáról.

Az emberek nagyon nagy része, még akkor sem érzi magát biztonságban és ideális helyzetben, ha becsukja a háta mögött bejárati ajtót. Elmondhatjuk tehát, hogy az emberek nagyon nagy része nem autista, hogy a saját világában létezzen. Tudomást sem véve arról, mi folyik a bejárati ajtó másik oldalán. És a kispolgár nyugodtan pipázgasson, hátradőlve a biedermeier foteljában, a kandalló mellett, amiben a tűz békésen pattog. Miközben a nagyszülők festménye lóg a falon. Manapság kicsit máshogy zajlanak a dolgok. A társadalmi nyugtalanság már bekúszott a küszöb alatt, beette magát a békés otthonok legmélyére is és befészkelte magát a polgárok szívébe . A rettegés mellé letelepedve várja mi fog történni, már ha valami egyáltalán történni fog.

A társadalom hullámzó nyugtalansága pedig egyre nagyobb és nagyobb hullámokat vet. Aminek a következménye bizonyára nem egy újabb biedermeier korszak lesz. Sokkal inkább , valami egészen más.

 

 

Nyugíjas munkavállalók

Lehetséges, hogy ez a poszt nem lesz túl népszerű, de muszáj írnom  a témában. Hát ha változik valamit a helyzet, mert ha nem változik, akkor az aktív korúak úgy párolognak el ebből az országból, hogy hírük sem marad! Aztán már  végképp nem marad, aki fizesse a nyugdíjasok megélhetését.

Én megértem azt, hogy a kormány úgy van ezzel a dologgal, hogy legalább nem kell nyugdíjakat emelni, mert majd a multik kifizetik azt a különbözetet, zsebből, amit amúgy a jóságos magyar kormánynak kellene. Csak hogy mindez valahol mélyen, nagyon nem egészséges, nem normális és túl sok feszültséget szül. A jóságos magyar kormányunk már kipróbált erre a problémára jó pár variációt, amik részben jók voltak, vagy nem. Így volt ez akkor, amikor a nyugdíjasnak ha dolgozott a nyugdíj mellett, akkor döntenie kellett arról, hogy a bért vagy a nyugdíjat választja e é ? Illetve volt, amikor ez a lehetőség számukra korlátozva volt némiképp és maximum négy órás munkavégzés volt megengedett. Talán ez a variáció volt a legegészségesebb mindenki számára. De ami most van, az nagyon nincs rendben. Méghozzá azért, mert a munkaadók nem emelnek béreket abból a megfontolásból, hogy úgy is sok a nyugdíj mellett is dolgozójuk, azoknak meg elég a jelenlegi bér.

Nem arról van szó, hogy a poszt írója sajnálná bárkitől is a megduplázódott jövedelmet, hanem arról van szó, hogy mennyire káros ez a többiekre nézve, akik a bérükből fizetik emezek nyugdíját, a tb ellátását és még a megélhetési fehérgallérosoknak az adót is. Amíg egy nyugdíjas mit is fizet ? És mit fizetett be élete során a nagy közös kalapba ? Na nézzük csak meg kicsit közelebbről is ezt a témát, okés?!

A szocializmus egyik nagy szlogenje, amit szinte mindenki ismert az volt. Amíg ti csak fizetgettek, fizetgettek, addig mi csak dolgozgatunk , dolgozgatunk. Így volt ez minden egyes munkahelyen, ami állami volt . És hát szinte az összes az volt. Erről az elbaszott rendszerről nem tudni ki tehetett valójában. Én és a korosztályom biztosan nem, hiszen akkor én még kicsi gyerek voltam. A felnőttek pedig nem lázadtak, vagy ha lázadtak, akkor annak jó vége nem lett. Aztán csendben végigszemlélték ahogy lerohad az ország minden sarka. Az a korosztály, akik a szocilista rendszerben volt felnőtt munkavállaló, még élvezte is annak előnyét. Mert voltak előnyei is, valljuk be szépen. Nem kellett megszakadni egyetlen munkahelyen sem. A kitűzött célok röhögve voltak teljesíthetők. Volt valamiféle egészségügyi ellátás ,mert már elég fejlett volt az emberiség hozzá hogy legyen. És vasfüggöny ide vagy oda, a fejlődés eme része azért kicsiny kis országunkba is elért. A bérek ugyan a béka segge alatt voltak ,mind értékét tekintve, mind mennyiségét nézve. Ám de visszatekintve ( nem nosztalgiával, hanem reálisan szemlélve ) és összehasonlítva  a jelenlegi léttel, sokkal több mindent megengedhetett magának egy család  és az egyén, mint manapság.

Kicsi munkával, egy viszonylagosan elviselhető országban, ahol egy Trabant lopáson rugózott a város, három teljes évig,a bejárati ajtók pedig nem voltak zárva sem, könnyű megélni a magas kort. Nem volt ekkora stressz, volt még valamilyen egészségügyi ellátás. Kormányok jöttek - mentek. Az emberek pedig békében léteztek. Bezzeg most ...???

A jelenlegi 20-30-tól 60 éves korosztálynak mi maradt?

Szinte nulla egészségügy. Alacsony, szocilista bérek. Cserébe nem kicsi munka, hanem olyan munka, mint ha legalább 5 ezer Eurot keresne mindenki. Vicces  és nevetnék is rajta, de sajnos érintett vagyok erősen. Esélytelen hogy elviselhetőbb bért kapjon a korosztályom, aki nem a szocializmus csecsét szopva élte túl az évtizedeket, hanem már a kapitalista őrületben volt kénytelen létezni. És ez mind még semmi ahhoz képest, hogy a fullra járatott stressztől, ami nap mint nap éri, meg sem éli a nyugdíj közelét sem, mert előtte már felfordul, annyit kell dolgoznia. Másodállás, huszad állás, mert az én korosztályom bére ,még mindig  a bangladesi színvonalon van. Vagy alatta.

A kérésem az illetékesek felé mindössze annyi lenne, hogy ha már nem hajlandóak nyugdíjemelésre költeni egy büdös vasat sem, legalább korlátozzák le a nyugdíjas sereget abban, hogy teljes állást vállaljanak a munkahelyeken. Mert így a munkaadó soha nem fog emelni bért azoknak, akik amúgy a legnagyobb igáz húzzák! És akik meg sem érig a nyugdíjat amiatt, mert szerencsétlen módon a két átkozott rendszer közé születtek. Így sem a szocializmus jótékony stresszmentes hatását, sem a kapitalista tollasodást,nem tudták kiélvezni életük során!

 

Emberkínzás Európában a XXI. században

Erről a címről most eszembe jutott a cikk, amelyikben arról volt szó, hogy Európában, úgy százegy néhány éve még ettek emberhúst. Száz év igazán nem nagy idő a világtörténelemben.

Valójában sokkal közelebb vagyunk a középkorhoz, mint ahogy azt hisszük. Egy fejletlen, barbár népség a világnak az a fele, mely azt gondolja magáról, hogy civilizált. A másik variáció az, hogy a bolygón párhuzamos világok léteznek valójában. Létezik egy elveszett emberiség, amely a bolygó mélyen fekvő üregeiben élte túl a jégkorszakot és a z özönvizet.Aztán előjött és átadta a tudást a fejletlenebb ősembereknek. Ezért tudták felépíteni emezek a Stonehenget. De ez a sci-fi része volt a gondolatmenetnek. A másik a valósághoz sokkal közelebb állhat. Az a rész, ahol létezik egy azonos időben fejlődő emberiség, amelynek kiváltságos tagjai egy teljesen másik, alternatív világban léteznek. Abban a világban egy teljesen űrkorszaki lét veszi őket körbe. Minden tekintetben.

Majd pedig végső soron az emberek igen nagy része él egy olyan világban, mely magát fejlettnek kiáltotta ki és civilizációnak nevezi, de közben alig valamiben különbözik a sötét középkortól. Minderre az állításra a legjobb példaként szolgálnak az embereket kínzó munkahelyek.

Tudom... valójában minden munkahelyről elmondható az, hogy emberkínzó. Mindegyiket annak érezzük, amit nem szeretünk, mert nem érezzük azt, hogy ezt szeretnénk csinálni életünk végig. De ha egy embernek olyan a munkája, hogy amúgy teljesen mindegy lenne , hogy az illető áll, avagy ül egy pult mögött, de a munkaadója még is azt várja el, hogy a szerencsétlen álljon tizenkét órát egyhuzamban, akkor az ugye nem más, mint nettó gonoszság = emberkínzás?

Vagy például !

Azt várja el a munkaadó, hogy megállás nélkül, mindössze egy  30 és egy 15 perces szünettel dolgozzon valaki tizenkét órát egyhuzamban, akkor az ugye nettó gonoszság = emberkínzás ? Képzeljük el most a sofőröket, teherautókon, vagy villamoson, hogy bírnának ki két ilyen kurta szünettel, egy ilyen hosszú műszakot ? Úgy kellene daruval kiemelni a vezetőülésből őket a műszak végén. Vagy valaki esetleg bírna 100 kilós magatehetetlen embereket fürdetni és pelenkázni, két ilyen kis kurta szünettel reggeltől napestig? Esetleg pedagógusként hallgatni a gyerekek ordítozását tizenkét órán keresztül? Bármilyen más zajt, dübörgést, sípolást, csengetést bármit? Micsoda ez, ha nem emberkínzás ? Ha buszsofőrnek hangosan csörren minden egyes jelzés, gombnyomás, amikor az utasok le akarnak szállni ?

De ha egy ember gyerekkori álma az volt, hogy filmrendező legyen és forgatáskor önként vállalja, hogy a munkájával foglakozik a huszonnégy órából húszat, akkor azt nyilván nem lehet emberkínzásnak nevezni. Nagy jóindulattal sem. Maximum önkínzásnak.

Töménytelen emberkínzó munkahely létezik még most is a XXI. század Európájában. Az arabok legalább délben sziesztáznak. Egy fél órás ebédszünet arra sem elég, hogy elővedd a szendvicsedet, nem hogy arra, hogy még meg is edd. Akkor sem ha nagyon gyors vagy. Mire felérsz az ebédlőbe, mire előveszed, mire kezet mosol, mire megmikrózod, addigra lejárt a szüneted. Ennyit tehát a blokkoló órákról. Volt olyan munkahelyem, ahol a dolgozók ezt az egész harminc perc szünetet semmibe vették már. Aztán a szünet egy, másfél órás lett. aztán hónap végén levonták, annak ellenére is, ha az illető mindig előbb bement dolgozni a munkahelyre.

Az egyik versenyző elkövette azt a hibát, hogy megkérdezte tőlem, hogy érzem magam? Hát mit is mondjak, hogy érzem magam tizenkét óra megállás nélküli kasszázás után?  Bevallom őszintén, nekem a náci haláltáborok jutottak eszembe . Amikor a foglyokra köveket pakoltak, és addig kellett körbe körbe menniük, amíg meg nem haltak a kimerültségtől. Így tesztelték a drogok hatását a nácik.

Lehet hogy nem Szép kártyát kéne adjanak a munkaadók, hanem valami mást. Amit az amerikai hadsereg adott a katonáinak, a II. VH idején. Ha ilyen elvárásaik vannak a dolgozóik felé, akkor adjanak hozzá azt is, amivel kibírja az a szerencsétlen rabszolga ezeket a rabszolgatartó munkákat.  É-Korea legalább korrekt és engedi, hogy mindenki halálra drogozza magát abban a szar és elbaszott világban, amiben léteznie kéne valamilyen formában. Bezzeg Európa, a civilizált világ kapuja, az űrkorszaki épületeivel és városközpontjaival mit tesz? Hagyja szépen és csendben, hogy emberek tömegeit kínozzák a munkahelyeken. A középkori módszerekkel.

És a kisebb vezetők , igazgatók, még asszisztálnak is hozzá. Hogy a saját nemzeti testvéreiket kínozzák a ná..... ( és itt mindenki gondoljon amit akar) !

 

Mi lenne a célod a piramis csúcsán?

Ma felmerült egy érdekes kérdés Sm és köztem.

Tételezzük fel, hogy több száz milliónk lenne dollárban, és a pénz egyáltalán nem számítana már. Mi lenne a  következő cél az életünkben?

Nektek mi lenne a célotok abban az esetben, ha a a pénz már nem számítana és elérnétek a Maslow - piramis csúcsára ? Az ember ilyen esetben a közjóért tenne állítólag és ilyesmi céljai lennének.

Nektek mi lenne a célotok ?

 

Infláció! Töki csontot eszik!

Köztudott, hogy szeretem a költői túlzásokat

A kutyának beiktattam a sertés csontot a táplálékába. Azért tettem ezt, mert nem szeretném ha az én kutyám is egy elcseszett, túlmodernizált, városi eb lenne, aki soha életében nem lát csontot, mert a gazdi attól fél, hogy beleszorul a kis segglyukába a cucc és majd az orvosnak kell kibányászni onnan. Szóval heti egyszer - kétszer, Töki kutyus kap egy kis húsos csontot, ami a csontlevesből marad meg. Amikor először kapott, azt sem tudta, mit kezdjen vele nagy hirtelen. A boldogság viszont egyértelműen látszott rajta. A kis mancsával alig bírta megfogni, azt sem tudta merre forgassa és hogy nyalja. A kutya boldog volt és a gazdi boldog volt attól, hogy a kutyája boldog. Nem mondom, a széklete másnap jó kemény volt, de ezen kívül semmi más baja nem lett. És nem is lesz semmi baja ! Mert a kutya hús és csont evő alapjában véve. Csak egyesek már túltupírozzák az ebtartással járó dolgokat. A kutyájukból paleo- őskutyát, vagy szupermodern intelligens ebet csinálnak. Nem hozzák be a kutyafuttatóba, nehogy sáros legyen szegény állat. Nehogy összetapossa egy tíz centivel nagyobb másik kutya. Nehogy megerőszakolja valami elvetemült eb. Nehogy akármi. Csóresz kutya így persze antiszociális lesz, mint a gazdája. Na szóval vannak ilyenek.

Válság van és infláció.

Most épp egy multinál dolgozom a két nagy kedvenc áruházam közül az egyikben. Nem állítom, hogy  álmaim munkahelye, de kibírható. Püfölöm a kasszát és baszom bele a sok pénzt. Kb ennyi. Egyenes az út a demenciához és a szellemi leépüléshez. Így ennek tudatában nyilván nem tervezek nyugdíjig itt lenni, lévén hogy az még elég messze van. Nem tervezek semmit alapból, mert ebben az országban és világban ami jelenleg körbe vesz, az élet pont olyan, mint az árpilisi időjárás. Lószar.

Az utolsó iskolámnak hamarosan vége lesz, amit már nagyon várok. Elegem lett a tanulásból, már több mint tízenöt éve megállás nélkül iskolákba járok. Hányok tőlük és a vizsgáktól.  Hallani sem akarok semmiféle iskoláról már a továbbiakban.

Sm megkapta a kitüntetéses diplomáját, így ő már az értelmiségiek sorát gyarapítja. A lánynak meg valamikor nyár elején lesz a vizsga. Nekem nem kell diploma, mert azzal is csak egy multi kasszát püfölnék maximum.

Így nyakig benne az inflációban valójában lövésem sincs, hogy s miből élünk. Hja ! De ! most költöm el a befektetett örökségemet éppen. Illetve most éljük fel. Így számomra nagyon nem mindegy az, hogy a kormány ,meddig kívánja a fizetéseket a béka picsája alatt tartani? Mert a német multi emelne, csak a kormány nem, engedi. Aztán emez meg nyilván olyan nagyon nem erőlködik rajta. Leszarja. Nem az övéi döglenek éhen.

Nem akarok újfent okoskodni, de valaki leárulhatná már végre azt, miért kell az egyszerű embernek megpusztulni ahhoz, a pénze többet érjen, mint egy guriga takony? Tényleg nincs más mód és lehetőség a Forint erősítésére? Valami újmagyar hungarikum nem pattant ki egyik közgazdász Úr fejéből sem? Valami pénzügyi újítás ? Bármi ? Akármi ?  Csak a már jól megszokott, ősrégi utat járja a kormány újra és újra. A jól kitaposott ösvényt. Ha szar a pénzünk, akkor kevesebb kell belőle a forgalomba ? Akkor csökkentjük a fizetéseket ? Akkor majd nem szállnak el az árak ? Semmi új a nap alatt? Semmi inflációmegfékező reform, újítás, új ötlet.? A pénz csak egy papírcetli marad és nem több. Aminek az értéke annyit ér, amennyit a külvilággal el tudunk hitetni hogy ér.

De nem akarok okoskodni. Sm-től a minap már úgy is megkaptam, hogy okoskodó vagyok. De most mit tegyek, ha annyira szeretek a világ dolgairól filozofálni ? Legszívesebben elvonulnék egy tibeti kolostorba elmélkedni . Néha elmondanék egy imát az emberiségért. De Tibet messze van. Így maximum csak annyit tehetnék, mint az a görög pap, aki cölibátust fogadott és kínjában felült egy korinthoszi oszlop tetejére és hónapokig ott dekkolt. Várta hogy a nemi vágya majd elmúlik az önkínzástól, de nem jött neki össze. Szóval Tibet messze van, a szerzetesek pedig minden szart eladnak a turistáknak. Mert hogy megélni amúgy ők sem nagyon tudnak. A problémák tehát a világ összes pontján, nagy vonalakban ugyan azok. Nincs pénz. Ha van, nem ér semmit. Ha ér is valamit, akkor tönkreteszi az infláció nevű szörnyeteg.

Hát kérdem én, mert folyton felmerül ez a kérdés. Hogy nem képesek ezt az inflációs, hétfejű sárkányt kiiktatni már végre a pénzügyi rendszerekből, egyszer s mindenkorra?

Miért kötelező ennek léteznie?

És  a legvégső kérdés : - Mi a jó fenéből élnek a tibeti szerzetesek?!

süti beállítások módosítása