Valahogy minduntalan ez a fenti mondat jut eszembe mostanában, ami a Kiút c filmben hangzott el a néger seriff szájából, a szörnyek felé. Arról most ne essék szó, hogy aztán mit kapott ezért a szörnyektől.
Végre behívtak egy zálogházba, meetingre. Szimpatikus főnökasszony, kedélyes csevegés. Bár nagy részt csak ő beszélt és nem nagyon érdeklődött, ki s mi vagyok. Mint kiderült, négy különböző helyszínen kellett volna helyettesíteni és egyik sem a szomszéd utcában lett volna. De rugalmas lévén, természetesen nem volt ez sem probléma számomra. Főleg, mivel egy elég magas bérrel kecsegtetett az állás, 400-600 ezer nettó. No ennek az összegnek az alsó határát lőttem be, mint bérigény. De mint kiderült a helyszínen, még ebből is lefaragott úgy 30 ezret . Ekkor nyeltem ugyan egyet magamban, mert 370 nettó, már nem sokkal több, mint az Auchan csemegepultban dolgozók bére, és itt a zálogban is lett volna hétvége is a munkanapok között, illetve ha jól emlékszem, az egyik helyszínen valami 13 órás munkaidő. De én iszonyú rugalmas vagyok. Olyan vagyok mint papucs végén a pamutbojt. Ha kell akasztott ember is leszek a cél érdekélben ! Hja ! És a tévedésért teljes mértékben felel a dolgozó a fizetésével! De így is vállaltam volna, mert bízom a saját tudásomban.
Hiszen ez a legkedvesebb szakmám az 5 különböző képesítés közül és ebben nincs és nincs szerencsém elhelyezkedni, illetve ha valami csoda folytán még is sikerül, akkor pedig megkapaszkodni.
Itt ugyan nem lettek volna olyan munkatársak, akik kifúrnak, akik alád tesznek, akik meglopnak december 23. az utolsó munkanapon az ünnepek előtt. Nem lettek volna idegbeteg és rosszindulatú nők, akikkel együtt kellett volna dolgozni napi 8 órában. Mert hogy itt minden üzletben egyedül van a dolgozó. Legyen az bármilyen veszélyes környék, mert a négy helyszínből kettő a fővárosnak nem az a része, ahol a közbiztonság és a lakosság összetétele alapján, bárki szívesen lakna. De én nem félek, én bátor vagyok a cél érdekében, és a majdnemfőnökasszony is megnyugtatott, hogy a bejárati ajtó halál biztonságos, mert csak akkor nyílik a belső ajtó, ha a külső már becsukódott. Arról ugyan nem esett szó, meddig jutok a pánik gomb megnyomásával, ha történetesen egy fegyverrel lőnek rám. De a történet ilyetén változásával és továbbgondolásával, már csak kettő nappal a sikertelen felvételt követően jutottam el. És megvigasztaltam magam azzal, hogy az égiek védtek meg ettől a szar munkaadótól és hogy golyót kapjak a fejembe. Elnézve a gazdasági helyzetet és az emberek nyomorát, ezek a zálogházak, igen csak nagy eséllyel ki vannak téve ennek.
Azt mondta még lekáderez, felhívja a volt főnökömet. Legbelül reménykedtem, hogy a volt főnököm, aki életem legnagyobb csalódása volt, csak nem fog semmi szart mondani rólam. De mondott.
Azt mondta, hogy BIZONYTALAN vagyok! Értitek ? Bizonytalan!
Én, aki egész életemben fuxokkal foglalkoztam. Én, aki a legkedvesebb szakmámból adódóan, igazán tudja , hogy lehet hamisítani az ékszert. Majd pont én leszek bizonytalan és nyilván kiesik a rettegéstől a kezemből az 50 grammos, ólmos szurokkal kitömött roma lánc. Majd pont az ötvös-aranyműves és ékszerbecsüs végzettséggel rendelkező lesz a bizonytalan. És ilyenkor az ember végiggondolja, mit és hol baszott el ?
Én kedveltem az előző zálogházi főnit. Egy intelligens és tanult fiatalember volt. Hiába volt roma származású, nekem sosem volt bajom a romákkal. Nem volt túl nagy forgalmú zálogház, ezért próbáltam segíteni neki ahol csak tudtam az eladással, és ötletekkel. Ő tanított meg igazán zálogozni. Elém borított egy kupac aranyat és azt mondta, válogassam szét, 14 és 18 karátost. Savazhattam és reszelgethettem kedvemre. Így kellene megtanítani már az iskolában is a dolgokat, de miután elvégeztem az ötvösképzőt, és felvetettem a tanárnak, hogy én még mindig nem tudom ám , hogy melyik az arany és melyik a szarany, akkor csak az volt rá a válasza, hogy a becsüs az egy másik szakma. Köszi bazzeg igazán,, mert kurva nagy pénzeket elkérnek a semmire és a végén az ember úgy sem ott fogja megtanulni. Szóval ez az ex főni, akiben akkorát csalódtam, ezt mondta, hogy bizonytalan vagyok.
És akkor most és itt megjegyzem már is, nem bizonytalanság az alaposság! Bár lehet hogy neki annak látszott.
Én leszek a legutolsó akit átvernek a hamis szarokkal ! De ha ezt mondanám bármelyiknek, akkor az lenne, hogy túl nagy az arcom! Ezért aztán ha van sapka az is baj, ha nincs sapka az is baj! Ha én lennék egy zálogház főnöke, a jelentkező elé öntenék egy kupac ékszert, vegyítve egy rakás különböző jó minőségű hamisítvánnyal, és azt mondanám : - No! Tessék bizonyítani a szaktudását kérem! Válogassa külön a 14 karátost a 18 karátost és a hamis szart! Miért nem lehet ezt így ?!?!
És már egyáltalán nem bánom, hogy végül nem vettek fel.
