A nagy tőkések, befektetők  aljasok és ez mindig így volt, amióta a világ, világ. Folyamatosan fosztogatják a kis hétköznapi emberek pénzért, nehezen összekuporgatott vagyonát. A történelem során sokkal durvább és kegyetlenebb módszereket alkalmaztak a mainál. A lényeg viszont nem változott túl sokat.

Nagy vonalakban tíz Földi évbe kerül az, mire a kisember összeszedi magát annyira, hogy már érdemes kifosztani. Ezért van tíz évente valamilyen válság, ami valójában nem más, mint a kis hétköznapi csókák , mindenből való kiforgatása. Ebbe a körbe beletartoznak  nem csak a panellakó, bérből és fizetésből élők, vagy nyugdíjból még spórolni képes idős emberek, de ide tartoznak a különböző részvényekbe, ingatlanba, aranyba , üzletbe stb -be fektető kicsit átlag felett élő emberkék is. 

A folyamat lénye nagyon egyszerű, szinte már nevetséges, mennyire az.

Valamilyen válságot, háborút, pénzromlást, világvégét, generálni, és az emberek tömegeit ellehetetleníteni. Majd rákényszeríteni arra, hogy negyed áron eladjon mindenét, lakását, üzletét, földjét, részvényét, kötvényét, aranyát. 

És akkor megjelenik egy alig hír a sok között. Jönnek az ingatlanbefektető külföldiek Magyarországra. Nyilván nem nyaralni, hanem jól bevásárolni ingatlanokkal. Ha jól meggondoljuk a dolgot, kicsit biztosabb és valószínűleg gyorsabban megtérülő  befektetés, mint a szétbombázott Ukrajnát felvásárolni. Majd arra várni harminc évet, hogy érjen valamit egy kijevi lakás.

A devizaválság alatt, ugyan ez történt, és bár elég sok embert érintett, még sem eleget. Azért mert a Tőkések egyik kiemelkedő tulajdonsága a kapzsiság. Ezért követel minden gazdaság a világban, folyton és állandóan növekedést. Ha ez nem így lenne, akkor a gazdaságok és benne a nagy cégek , nem tűznék ki célul a következő évi mindig és állandóan magasabb követelést a növekedésre. Hanem beérnék azzal, hogy tartanak egy bizonyos százalékot. De amint látjuk, a helyzet soha nem ez. A növekedés viszont nem mehet a végtelenségig, ezért , amikor stagnálni látszik, akkor történik az, hogy bekövetkezik valamilyen válság. Ami arra jó, hogy pótolja az elmaradt növekedési ütemből kiesett profitot . Véleményem szerint ez az egyik oka annak, hogy nagyjából tíz évente bekövetkezik egy olyan válság,ami emberek millióit lehetetleníti el, egyik napról a másikra.

Tíz- tizenkét év kell ahhoz, hogy az emberek összeszedjék magukat újra. Egy kicsit tollasodjanak, úgy érezzék, sínre került az életük, miközben felszedik a banki hiteleket és fizetik az abból vásárolt ingatlanokat és egyebeket.

Az érzés azonban egy illúzió, hogy a tömegek, szépen apránként gyarapodni tudjanak saját szorgalmukból, vagy tehetségükből adódóan.

Ugyan is bármilyen ügyesek , tehetségesek, vagy szorgalmasok, tíz évente történni fog valami olyan, ami érinteni fogja őket és ami miatt újra és újra kezdhetik az elejétől az életüket. Ez tehát egy nagyon nehezen kivédhető mókuskerék.

Az energiaválság már tíz vagy tizenöt éve napirenden van.

Több mint tíz éve az energiaválságról zengett egy rakás olvasnivaló. Jöttek a mindenféle szörnyű jóslatokkal. Már hiába kezdenénk atomerőművet építeni, késő. Már minden késő. Nagy vonalakban mindenki szart a hírre. Talán volt aki elgondolkodott rajta és ha volt olyan szerencsés helyzetben ,akkor megpróbál passzív otthonra váltani.Illetve már akkor elkezdődött valamiféle bazi nagy energia spórolás. Divatba jöttek a duális rendszerek. Mint pl a gát/benzin üzemű autók. Gáz és szén tüzelésű kazánok. A kettős munkahelyek, a több lábon való kapaszkodás már nem csak vállalkozásokat érintett, hanem magánszemélyeket úgyszintén. De hiába ügyeskedik a lakosság bármilyen kreatív ötlettel, tíz - tizenkét évente történik valami olyan, ami teljesen kivédhetetlen és ellehetetleníti a tömegeket.

Mint most jelenleg az energiaválság és a rezsiárak elröppenése a végtelenbe.

Hiába fogja a panellakó kikapcsoltatni az áramot és a fűtéscsövet leverni a kis fejszével. Akkor is ki kell hogy fizessen egy raklapnyi pénzt arra, hogy a lépcsőházat világítják, fűtik, a lift működik, a szemetet elviszik a ház elől. És mindezt a fizetésének a fele, amit meghagy a mindenkori kormány a lakosságnak, egyáltalán nem fogja fedezni. Az emberek pedig újra és újra rákényszerülnek arra, hogy nulláról kezdjék az életüket. Mert ki lesznek fosztva minden létező téren .

De ne féljetek!

Manapság már nem szokás éhen halni a tömegeknek. Sem megfagyni. És fedél nélkül az utcán, vagy egy jurtában is van élet. A lényeg az alkalmazkodás a körülményekhez.