Most már nyugodtan elmondhatom, a saját bőrömön tapasztaltam a tényt, miszerint tíz évente beköszön a nagy gazdasági világválság, valamilyen formában és az egész világot érintve. Visszatekintve a kiváltó okok igen változatosak. Volt itt minden a történelem során. És könnyű lesz okot találni a következőre is, meg az azután következőre . A tapasztalatokat mindig érdemes levonni.
A tapasztalat pedig az, hogy :
1- Nem szabad csak 10 éves hitelben gondolkodni, legyen bármi. A hitelfelvételt pedig érdemes az éppen aktuális válság végére időzíteni.
2- Nem elég egy szakma. Kell legalább három, teljesen különböző irány ahhoz, hogy az ember meg tudjon kapaszkodni.
3- A befektetések közül a hagyományos ingatlan/arany/föld kombináció, még mindig jónak bizonyul. Én kibővíteném a sort még az apró antik kacatokkal, lévén legyen bármilyen szar világ, az antik kacatokra buknak az emberek. Ennek oka pedig nem más,mint hogy mindenki szeret nosztalgiázni. Ebből adódóan pedig nem lebecsülendő az apró tárgyak, apró piaca sem. Sőt, semmilyen apró cikk piac.
Hovatovább, ami még tapasztalat a bazi nagy gazdasági világválságokkal kapcsolatban az nem más, mint hogy akár rommá idegesítjük magunkat, akár nem, valahogy ezek maguktól elmúlnak. Valamilyen okból kifolyólag megoldódik a probléma és bekövetkezik újabb tíz év nyugalom. Ez akkor is így lesz, ha belebetegszünk, és akkor is ha leszarjuk. Ezért tehát a legnagyobb hülyeség a híreken való idegeskedés és hasonlók. Nem fogunk éhen halni, mert elég furcsán venné ki magát, hogy Európa közepén egy fejlett civilizációban az emberek éhen haljanak. A felmelegedés miatti elhalálozás valószínűsége mérföldekkel nagyobb. Valamiért erre az eshetőségre nem nagyon gondol senki. Ezen valamiért sokkal kevesebben idegeskednek, mint azon, hogy éhen halnak.
Alkalmazkodás a túlélés kulcsa.
Ha valaki, akkor én tudom milyen lecsúszni. Sikerült megtapasztalom milyen egyezerre elveszíteni egzisztenciát, családot, és szerelmet. Tudtam alkalmazkodni a drasztikusan megváltozott körülményekhez. Ezért sikerült túlélnem az előző gazdasági válságot, mert ügyvezető üzletvezetőből, képes voltam takarítónővé válni. Egyik napról a másikra. Képes voltam alkalmazkodni a körülöttem hirtelen összeomló világhoz. A Covid válság és megváltozott világ rosszabb volt. A munka is ami ezzel együtt járt. És Sm-l is hónapokig nem találkoztunk egyáltalán. Hónapokig! Túléltem, túléltük. A maszkokat megszoktuk. A Covidot megszoktuk. A megváltozott világot is megszoktuk. És ha ebből indolok ki, akkor lehet a Mars bolygót is képesek lennénk megszokni.
Rengeteget sírtam. Rengeteget szenvedtem. De aztán körbenéztem és képes voltam észrevenni azt, hogy mások is szenvednek. Jobban mint én. Másoknak még szarabb volt az élet nevű cucc. És ha sajnálnak, akkor sem lesz jobb nekem. A sajnálat sosem jár áldozattal mások részéről. Másrészt pedig minden nehézség és szenvedés, az élet része. Olyan mint a levegő. Ha fáj valamim, akkor legalább tudom, hogy élek. A kínlódás, a küzdelem és a válság is az élet része.
Ezek pedig olyanok, mint a járványok. Jönnek, aztán mennek. Valahogy elmúlnak, megoldódnak és tíz évig megint nyugalom lesz a világban.
