Az életem során, valamiért soha nem volt lehetőség arra, hogy felnőttként kutyám lehessen. Gyerekkoromban sem volt, csak amikor már kamasz  lettem és leköltöztünk a kertvárosi részre. Akkor volt pár kutyánk, de akkor nagyrészt már, más dolgok érdekeltek jobban.

A legtöbb embernél a  kutyakérdés is pont olyan, mint a gyerek kérdés. Majd ha nagyobb lakás lesz. Majd ha ez, meg amaz lesz. De aztán rájön az ember ,hogy soha nincs ideális állapot a gyerek, vagy a kutya érkezésére. Amíg kicsi a gyerek, nem kell kutya mert, nehogy gilisztás, bolhás stb legyen. Aztán a gyerek boldogan benyaldosta a gilisztapetéket a nagymama barátnőjénél, mert ott meg persze volt kutya. Nagyon sajnálom, hogy eddig kizártam nem csak a saját életemből a kutyát, de a gyerekem gyerekkorából, úgyszintén.

Csányi Sándor mondta vala. Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes. És ebben tökéletesen igaza volt.

Szóval lett egy kutyám tegnap óta. Egy csivava baba. Bár vannak, akik ezt a fajtát, nem is tekintik kutyának. Valójában teljesen olyan, mint egy macska, csak épp nem mászik fel a függönyön és nem dorombol.  Egészen pontosan, nyolc hetes kis lélek és 940 gramm. Ugatni még nem hallottuk eddig, éjjel is csak halkan nyüszögött, amikor egyszer felébredt. Elég sokat néztem a Csodálatos kutyadoki című műsort, ezért úgy gondolom, van némi halvány rálátásom a kutyusok viselkedésére és lelkivilágára. És hát megpróbálom nem elcseszni a dolgokat elkényeztetéssel, meg túletetéssel, mi egyébbel.

Azt írták erről a fajtáról, hogy kiemelkedően intelligens. Ez már most, nyolc hetesen is szépen megmutatkozik. Elképesztően könnyen tanul. Ha most azt írom, hogy egy imádni való, cuki pofa az egész kiskutya, akkor ez totál általános jellemzés. Ennél ő sokkal ,de sokkal több. Valami olyasmivel több, amit nem lehet szavakba önteni.

Tehát jelenleg "gyesen" vagyok vele. Szoktatás ( nem, nem szoptatás!) alatt van és szívem szerint Cukipofának nevezném el, mert ez teljesen ráillene, de végül valami egyszerűbb nevet adtunk neki. Amire persze jelenleg még a legkisebb mértékben sem hallgat.

Az éjszaka pedig csak egyszer ébredt fel, sokkal rosszabbra számítottam. És még nem, nincs a lakás sem összeszarva. Az erkély, na az igen. Persze valaki még bele is taposott tegnap este a sötétben. Így alaposan szét is van kenve.

No de ugyan kit a fenét érdekel, ha itt van ez az édes kis Cukipofa? Aki alig várja hogy ölbe vegyem, mert legszívesebben az egész életét a gazdája ölében töltené.

Számomra a  világ most megszűnt létezni, egy rövid időre.