A végkimerülés nem más, mint az infarktus előtti állapot. És egyáltalán nem feltétlen jár fáradság érzéssel. Sőt, olyan jelei lehetnek, amiből az ember nem is gondolná, hogy ez annak a jele. A test jelzéseire, mindig érdemes figyelni.
Nem éreztem én sem hogy, túl sokat dolgoznék. Elmentem reggel korán és négy órában letudtam az egyik munkámat. Elvégre ez megy már legalább huszonöt éve. A két munkahely között volt pár óra szabadidő, így amikor csak tehettem, mindig ledőltem kicsit szundikálni. Ám de egyszer csak a hideglelés nem hagyott aludni. Hárompercenként futott végig a hideg a hátamon a fejem búbjától a talpamig. Hiába takaróztam be a nyárelőn, két takaróval az amúgy huszonöt fokban. Mivel nem tudtam az okát, bosszankodva vettem tudomásul, hogy nem sikerült pihennem. Berohantam a délutáni állásomba, ami egy hatórás, jó strapás, műszak volt.
Nem biztos hogy érzi az ember hogy teljesen kimerült. A kimerültségnek alig vannak feltűnő jelei. A kimerültség nem ugyan az ,mint az általános fáradság.
A fáradság az, amikor az ember megpucolja az ablakokat és fizikailag elfárad. Fáradt lehet egy megerőltető szellemi munka után is. Fáradt lehet huzamos, erős koncentrálástól. Ekkor érzi az ember, hogy aludna, pihenne és vágyja a vízszintes helyzetet az ágyában. Ha a fáradság kialvatlansággal párosul, akkor előfordulhat hogy hányingere is van. A hányingerrel párosuló álmosság, pokoli kellemetlen. Másrészről roppant balesetveszélyes állapot. A kimerültség esetén nem érez semmi ilyesmit. Simán csak futkos a hátán a hideglelés hárompercenként és menetrendszerűen, független attól, hány fok van a lakásban és milyen vastag takaró van rajta. És nem feltétlen tud elaludni. Sőt, valójában nem tud elaludni.
Nők esetében különösen veszélyes, hogy akár egyetlen szabadnapján is képes az ember a saját otthonában a házimunkával véresre hajtani saját magát. Észrevétlenül.
Van amikor megszólalni sem bír az ember, olyan fáradt.
Nekem is volt ilyen jó pár alkalommal és munkatársamat is láttam már ilyen állapotban. Ez egy létező jelenség és valós. Bármennyire furcsa, de az agy lekapcsol egy pontnál és a beszédképesség kárára, alvó üzemmódba teszi magát az agy beszédért felelős területe. Ilyenkor bármit mondanak az embernek, bármi szörnyű dolog történhet körülötte, nem bír megszólalni, mert képtelen rá. Mert annyira elfáradt az agya, vagy a teste. Vagy mindkettő.
A munka fizikai , vagy szellemi jellegének, semmi köze a végkimerüléshez. Az állapot akkor is bekövetkezhet, ha az ember nem végez nehéz fizikai munkát. Elég ha pár napot bármilyen munkával tölt, reggeltől estig egy munkahelyen. Talán az is elég hozzá, ha túl sokat retteg, fél vagy aggódik. Vagy túl nagy nyomás alatt van pár hétig, netán hónapig. És bekövetkezik a végkimerülés állapota, ami azzal jár, hogy a halál szele elkezd körülötte örvényleni, mint a cápa az áldozata körül.
A hideglelés nem láz. A hideglelés az infarktus előtti állapot és a test jelzése.
Nekem is túl sok már az esemény, ami körbevesz. A munkahely megszűnése, a vizsga előtti nyomás, a világban zajló mindenféle negatív esemény, sok már így egyszerre. Jelenleg az egyetlen kikapcsolódást az jelenti, ha megcsinálom a mestermunkámat. Ami nem más, mint egy megreformált királynői nyakék. Mert hogy a súlyos és nagy uralkodói ékszerekre is ráfért némi reform és modernitás. Nincs kutyám, amit levihetnék sétálni. Nem is lehetne kutyám, ha napokig csak aludni járok haza. Nincs macskám sem, mivel a lakás méretei és a szabadidő teljes hiánya, nem teszi lehetővé hogy legyen. Nem járhatok el jógázni, mert nincs rá időm. Nem kapcsolódhatok ki fodrásznál, vagy kozmetikusnál, egy shopingolás alkalmával, mert nincs rá időm. Nincs kertem, ahova a reggeli kávéval kiülhetnék és elgyönyörködhetnék a nyíló és illatozó rózsák tengerében. Valójában életem sincs. Nem kellenek szép ruhák, mert úgy sincs hova felvenni őket. Nem kellenek szép ékszerek, mert nekem nem az a sors jutott, hogy legyen azokat bárhova felvennem.
Mindenemet eladok, pontosan ezen okoknál fogva. Nem kellenek fölösleges tárgyak.
Mivel szinte egyáltalán és soha nincs szabadidő, szórakozás vagy kikapcsolódás, ennek megfelelően kell az embernek maga köré gyűjteni holmikat. Az én életem pedig soha nem szólt másról, mint a kemény munkáról és a szabadidő teljes hiányáról. Nyilván megbosszulja magát a dolog hamarosan. Talán idő előtt megmurcanok. Tudomásul vettem már ezt a lehetőséget is. Beletörődtem. Ez jutott nekem és nem egy szépséges kis olasz város, kellemes kilátással a tengerre. Egy saját kis üzlettel a lakás alatt. Virágokkal az ablakban.
Már rég nem agyalok olyanokon, hogy mi lett volna ha... Elengedtem ezeket a mondatokat. A reményt, hogy valaha változni fog bármi, úgyszintén elengedtem mára már. És tudomásul vettem, hogy ezt dobta a gép, amit.
Az álmok amik megmaradtak. És a végtelen képzelet. Ahol az élet valami egészen másról szól, mint most. Amiben az életet élem. Megélem. És élvezem minden percét.
De nem mindenki születhet meg Rothschild lányaként. És ebbe bele kell törődni, mert nincs értelme árral szemben úszni. A körülményeket pedig hozzá kell alakítani ahhoz, amilyen életet élünk. Mert minek kellene tűsarkú körömcipellő, ha úgy is csak az egyik munkából rohanunk a másikba. Közbeiktatva egy bevásárlást, vagy egyéb ügyintézést.
A kimerültség jeleire viszont érdemes figyelni . És érdemes visszavenni kicsit. Továbbá azt is jó tudni, hogy a vitaminok vagy nyugtatók, semmit nem érnek ebben az esetben. Az egyetlen ami használ, ha olyannal töltjük az időnket, ami számunkra kellemes. És bármennyire idegesítő fejben az a minimum ezer dolog, amit meg kellene csinálni tegnapra, megpróbálunk nem engedni a csábításnak semmiképpen.
Mert szükséges és muszáj időnként pihenni. Ami nem feltétlen az alvást jelenti. Lehet hogy kell egy nap, amikor az ember az egyik sarokból, átül a másikba. És nem csinál a világon semmit.
