Minap olvasom a hírekben hogy, Amerikában egyre több munkavállaló nem akar dolgozni. Pontosítva a hírt, inkább  arról lehet szó hogy, egyre több ember nem kíván belehalni a túl magas elvárásokba és abba, hogy az ő bőrén spórolják ki még másik három munkáját. 

Hmmm.... A kapitalizmus még is elindult talán a megrohadás felé ? Még a végén bejön a nagy jóslat ! A nyugat döglődik! Már több száz éve döglődik. De valahogy sosem akar kimúlni végérvényesen.

Rá pár napra jön a szállító, aki az ebédet hozza az intézménybe. Azt mondja, egyre többen mondanak fel a konyhán. Hmmm...Vajon miért? Nem is értem, azaz dehogynem ! Nagyon is értem, miért !

Lehet egy munkahelyen jó a bér, lehet jó a csapat, lehet kiváló a főnök, ha a szerencsétlen kis rabszolga egyszerűen fizikailag képtelen több ember munkáját ellátni. Illetve keservesen, ugyan megcsinálják, de nem lesz benne köszönet. Méghozzá azért, mert máshogy nem lehet megcsinálni, csak ha összecsapja az egészet a fészkes jó fenébe. Az ilyen összecsapom munkák okai, többnyire beláthatatlanok. Bármilyen munkakörről legyen szó !

Munkaerőhiány van. Üzemanyaghiány van. Pénzhiány van. Szabadidőhiány van. Alapvetően egy rakás dologból hiány van a világban és az emberek életében. A jó munkásemberek esetében  a három legsúlyosabb probléma a pénzhiány, a szabadidő hiánya és az energia hiánya. Már nem bírják megcsinálni, több ember munkáját.  Túl sok ez, de hiába panaszkodnak az emberek. Süket fülekre találnak. Aztán amikor már nem bírják tovább, akkor ki és lelépnek a munkahelyről. A munkaadó pedig nem érti, tényleg nem érti, illetve nem is akarja megérteni az okokat. Abban a hitben van, hogy pénzzel megoldható a probléma. Ideig- óráig valóban elmaszatolható, de csak nagyon rövid ideig. Aztán megint probléma a munkaerő hiánya mindenütt. Mert az emberek kilépnek a munkahelyekről, kipihenik magukat és keresnek másikat. Másik ugyan olyan strapás munkát, ahol szintén két- három ember munkáját kell elvégezni. Aztán kezdődik minden elölről. A mókuskerék nem áll le, a robotból nincs kiszállás, csak ha meghaltál.

Kicsi robot, kicsi halál.

Szinte egész életemben két munkahelyem volt. De volt három is, amikor másnak egy sem, mert épp válság volt a nagyvilágban. Éjjel egykor keltem, kettőkor mentem az éjszakai járattal az első másodállásomba, majd a délelőtti főállásomba, aztán rögtön onnan a harmadik állásba. Heti kilencven órára voltam bejelentve. A túl sok munka árát, mostanában fizetem meg. Nem vagyok tehát egy lusta ember. A koromnál fogva viszont már képtelen vagyok alkalmazkodni a hülye barom munkahelyek, túlzott elvárásaihoz.

Sosem tudtam munkát összecsapni. Így viszont belerokkanni abba, ha még több ember helyett is dolgozni kell. Mások, máshogy próbálnak védekezni a túl nagy terhelés ellen. Beveszik a lassító tablettájukat és képesek elképesztően lassan csinálni mindent. Csak hogy így meg valaki másnak kell helyettük is dolgozni.

A legjobban azt utálom, amikor egyesek azzal érvelnek, hogy XY meg tudta csinálni. Az energiáink nem egyformák, mint ahogy az sem mellékes, az illető harminc évvel fiatalabb, vagy idősebb. Vannak beteg és vannak betegebb dolgozók. Ezeket az apró, de nem mellékes dolgokat, mindig kihagyják a melldöngető, bezzeg  sztahanovisták.

Én igazán megértem az amerikai munkavállalókat, akik nem kívánnak beledögleni a kapitalizmus kapzsiságába. Továbbá nem hagyják, hogy hülyének nézzék őket.

De azt sosem fogom megérteni, hogy a fluktuáció miért kifizetődő a munkaadóknak, amikor már ezerszer bebizonyították, hogy egy költséges jelenség. Jelenleg a munkahelyeken olyan elvárások vannak, amiket csak és kizárólag nagyrészt robotok lennének képesek elvégezni. Folyamatosan és megállás nélkül 8- 12 órákat nem lehet dolgozni. Azaz lehet, csak akkor az ember valószínűleg, igen hamar bele fog halni.

Ha valaki olvasta a II. VH és elmúlt rendszerek borzalmait, akkor az jól ismeri a gulágon és egyéb munkatáborokban lévők panaszait. De a jelenlegi helyzet és a gulág között, valójában annyi csak a különbség, hogy mamanpság éhen nem fog halni a rabszolga.

Csak a munkába döglik bele.