Újra felhívom a nagyérdemű olvasóközönség figyelmét arra, hogy e blog nem tudományos oldal, így semmi nem vehető készpénznek, ami itt  le van írva.. Ez a poszt pedig pusztán a blogger saját megfigyelésén és összefüggés keresésén  alapul.

Mindenki szeretné megélni a száz éves kort, vagy még többet. De soha senki nem kérdez meg egy matuzsálemet sem arról, hogy milyen érzés száz évesnek lenni ?  No én megtettem helyettetek ezt és már jó pár nagyon idős, ősöreget interjúztattam meg. Azt mondják, nagyon rossz. Továbbá figyelgetem a szokásaikat, ( már ami még megmaradt nekik ebben a korban ). Tény, hogy a szociális otthonban lévő száz évesek, nyilvánvalóan lehetnek rosszabb állapotban az esetleg otthonukban élőknél. Valószínűleg ezért vannak intézményekben nagyrészt. Ebből  a következtetésből tehát nem sokat lehet leszűrni, hogyan éljük meg a száz évet. De azért vannak, illetve lehetnek bizonyos erős összefüggések, szokások, ételek, mentalitások stb. vonatkozásában.

Nem egyszerű, egy ennyire idős emberrel társalogni. Hovatovább nagyrészt már hozzászoktak ahhoz, hogy süketek lévén, nem tudnak részt venni a társasági életben úgy, ahogy kellene. Be vannak zárva a saját kis világukba. Nem hallanak szinte semmit, továbbá alig látnak valamit. A látás és a hallás elvesztése után, nem túl sok élvezet marad meg ebből a világból. Ettől függetlenül, azért ki vannak rakva a többiek közé, hogy érezzék a közösséget és ne legyenek magányosak. Hamar elfáradnak és ebéd után vissza kell őket, fektetni.

A legutolsó amit még élvezhet az ember ebben a korban, az étel íze. De ezt is csak akkor, ha  a pépes ételeket, ízletesen készítik el számára. Nem túl jellemző, hogy ez így szokott lenni.

Az első dolog, amit megfigyeltem a magas korúak esetében, az a végtelenbe nyúló étkezési szokások. A reggelit délig eszegetik, majd az ebédet vacsoraidőig és a vacsorát is képesek lennének akár éjfélig nyammogni, akkor is ha turmixolva van számukra az étel. Ők már igazán nem sietnek. Másrészt aki jól eszik és jó sokat, azok élnek meg magas kort. Másrészt vannak akik bármennyit esznek, akkor sem híznak már ilyen idős korban.

Valahogy ellentmondásosnak tűnik nekem az egészséges életről hirdetett divat és az, amit látok magam előtt.

Mozogjunk többet, ne együnk sokat ..... De én mást látok. Akik sportoltak, azok a legrokkantabbak. Azok élnek a legtovább, akik a legjobban esznek. Akkor most hogy is van ez?!

Valószínűleg nem fedeztem fel semmi újat, csak puszta logikával rájöttem valami fontos dologra. Miért hullik ki a hajuk egyes időseknek? Mitől nincs energiájuk ? Mitől lesz ráncos a bőr ? Mitől romlik el a látás emelkedett korban ?

És úgy alapvetően, mitől következik be minden negatívum, ahogy az ember élete halad előre az időben ?

Én magam is egyre jobban, azzal a felfogással értek egyet, hogy az öregség és annak tünetei, valójában egyfajta betegség és nem egy állapot, aminek törvényszerűen be kell következnie. Méghozzá tápanyag és vitaminhiány nagyrészt az alapja annak, hogy a fenti negatívumok  megjelennek. Ennek oka pedig a bélrendszer nem megfelelő működése. Azaz, ahogy idősödünk, a bélből a tápanyagok és a vitaminok, továbbá a folyadék, kalória, nem megfelelően szívódik fel, valamilyen ok miatt. Ennek következménye pedig az enerváltság a bőr megereszkedése a hajak elvesztése a látás és hallás romlása és minden ehhez kapcsolható betegség tünete.

Ezért lehetséges az, hogy ( saját megfigyelés ) idős emberek, elképesztő mennyiségű ételek elfogyasztása után és gyakorlatilag zéró mozgás mellett sem híznak egy dekát sem. Sőt, egyre soványabbak lesznek. Hiába itatjuk őket, dehidratáltak maradnak. Hiába etetjük őket bármivel és bármekkora mennyiségű étellel, soványak maradnak, vagy lesznek. Ennek oka pedig a bélrendszer nem megfelelő működése.

A bél működését töménytelen dolog befolyásolhatja, amit felsorolni is sok lenne. És mivel nem vagyok orvos, így nem tudom biztosan, hogy a tápanyagok és vitaminok megfelelő felszívódását mi segíti elő. Valószínűleg köze van az epének és a májnak, a nyálnak és különböző nedveknek a dologhoz. Hovatovább a megfelelő mozgáshoz. De nem sok olyan mozgásforma létezik, ami nem teszi tönkre az ízületeket, és valójában egészséges lenne ( ez saját vélemény ).

Úgy gondolom, érdemes az izomtömeget elkezdeni növelni úgy ötven körül. De mindenképpen ízületkímélő módon és ízület védők alkalmazása mellett. Továbbá érdemes rendszeresen vért adni. Mert akkor van hova megújulniuk a sejteknek.  A szakszerű méregtelenítés is hasznos lehet. De magas korban a legideálisabb az intravénás vitamin és tápanyagpótlás lenne. Ami persze nem túl sok ember számára elérhető és kivitelezhető. És semmiképpen ne feledkezzünk meg a fogak megfelelő állapotáról! Mert van az a mondás, hogy a halál a bélben kezdődik, de valójában ez tévedés. Ha a táplálékot nincs mivel megfelelően megrágni, akkor már a szájban elkezdődik a folyamat. Nem megfelelően megrágott ételt = nem megfelelő felszívódás a bélben = tápanyag, vitamin és kalóriahiányos állapot = energiavesztés = halál.

Én így látom ezt a folyamatot. És azt se feledjük el, hogy milyen módon akarunk száz évesek lenni? Nem süketen és vakon. És nem egy kerekesszékhez  vagy ágyhoz kötötten, hogy már semmit ne legyünk képesek a világból élvezni. Csak az étel ízért.