Most nem térnék ki remekbe szabott, tudományos és jól kiterjedt ismertetésre, mert erről rendegeteket lehet olvasni szerte az interneten, halálosan unalmas megfogalmazásokban.
De mi az infláció az egyszerű ember szemével nézve?
Az nem más, mint az életünkből eladott idő értékének csökkenése.
Ugyan is, nem mindegy, mennyi időt kell azzal töltenünk, hogy megkeressük a megélhetésünkhöz szükséges összeget. Hogy tudjunk enni, fürödni, öltözködni és ne fagyjunk meg a saját otthonunkban. A keserves munkával töltött idő tehát leértékelődik, általunk ismeretlen és kívülálló, számunkra érdektelen okok miatt.
Mit tudunk tenni?
Még több időt töltünk munkával? Ez egy megoldás lehet, amennyiben nem értük el a munkával eltölthető maximum idő szingularitását. Mert van egy pont, amikor már lehetetlenné válik, még többet dolgozni.
Kivándorlunk külföldre és megpróbálunk ugyan annyi eladott idővel, több pénzhez jutni. Már aki megteheti ,hogy beszél valamilyen nyelvet és a fejlett országok valamelyikében el tudja adni a tudását.
Lemondunk bizonyos javakról. Már ha van miről lemondani, mert sokaknak nincs. Ilyenkor jön az, hogy nézünk egy olcsóbb csomagot a telefonunkhoz, netán átállunk feltöltőkártyásra. Nézünk egy olcsóbb csomagot a Diginél és lemondunk arról, hogy megtudjuk, megtalálták e valaha is a kincskeresők, Oak Island átkában a pénzvermet. Lemondunk a műkörmösről, a fodrászról, az új csizmáról. A moziról, a fürdőkről a kirándulásokról. Az autóról levetetjük a rendszámot és letakarjuk ponyvával a verdát. Veszünk egy bringát és feltekerünk a hegyre, a metsző északi széllel szemben. Vagy bűnözőkké válunk és elkezdünk a BKV-n bliccelni. Összeveszünk a párunkkal, férjünkkel, a gyerekünkkel és mindenkit spórolásra intünk. Nem megyünk nézelődni a plázákba, mert mi a szarnak fájdítsuk a szívünket alapon.
Várunk.
Kivárjuk, hogy az okosok kapcsoljanak fentebbi szinteken és hozzá igazítsák a béreinket az árakhoz. Ez nyilván idő, főleg ha ők sem tudják, hol áll meg az infláció, már ha egyáltalán megáll. Egy, nem állandó sebességgel mozgó vonat menetidejét sem lehet kiszámítani egyszerűen. Valahol csillapodnia kell ennek is. Be kell állnia az egyensúlynak. Csak addig tartson ki az egészségünk, amíg normalizálódik a helyzet. Ha pedig beüt valami szar ( a szar az mindig az ablakon kopogtat rendszerint ) ,akkor még mindig ott van a dédnagyi gyémántos fülbevalója. Ami tegnap még ötszázezret ért, de ma már csak egy kosár tojást. És ha mindenki egyszerre akarja pénzzé tenni az aranytartalékait, na akkor is beüthet a pánik.
Elkezdünk a számlákkal elmaradozni. Ha elég sokan csináljuk mindezt, akkor azt a szolgáltatók is meg fogják érezni és nyomást fognak gyakorolni valahol, valakire. Vagy csak szeretnénk ezt hinni, hogy így van. Nem vásárlunk semmit, bojkottáljuk az infláció főszereplőit és okozóit. Nem használjuk az áramot, nem veszünk üzemanyagot. Egyszerűen átállunk az aszkéta létre. Ezzel térdre kényszerítjük az ipar szereplőit. ( itt a blogger halkan felröhög ).
A bankárokat ne hagyjuk ki. Ezek mindig és rendszeresen kitalálnak valamit, hogy megakadályozzák azt, hogy a kicsik kifizethessék a nyomorult hiteleiket. A valami kitalálása rendszeresen tíz évente menetrendszerűen bekövetkezik. Ez már önmagában is roppant gyanús. Csak úgy cseszhetünk ki velük, ha készpénzben kérjük a béreinket és soha nem veszünk fel hitelt. Ha ezt elég sokan csináljuk egyszerre, akkor a bankároknál beüt a pánik.( Dió asztal alá csúszik a kacagástól ) Miből élnek és lopnak, ha nem tudják a pénzüket eladni, jó sok pénzért? Csődbe mennek a bankok, ami egy gazdasági paradoxon, mert a bankok, soha nem mennek valójában csődbe.
Akik rendszerint csődbe mennek, azok a kis rabszolga állampolgárok tömegei.
De mint ahogy megszokhattuk már az idők során, a gödör mélyéről is vezet út felfelé. A pénzből soha nem tárgyakat kell venni, hanem élményeket, tudást és egy életen át arra kell hajtani, hogy a jövedelem mindig több forrásból származzon.
És ha ez megnyugtat valakit, amint a nagyok bevásárolnak amivel szerettek volna, az infláció elmúlik, mint a lepkefing a tavaszi szellőben. Csak addig tartsunk ki!