Amikor már éppen elkezdek fanyalogni és nyavalyogni, hogy nincs semmi jó film a Netflixen és hogy miért nem működik megfelelő gyorsasággal a filmipar, akkor rendszerint ér egyfajta meglepetés, és rábukkanunk egy jó filmre.
A Talpig fegyverben után, már nem hittem, hogy az idén a fotelba bombáz még egy film, de kellemesen csalódtam. Filmes téren, az ázsiai filmek nem a kedvenc kategóriáim. De el kell ismerni, hogy Dél- Korea igen csak jön felfelé, ami a filmeket illeti. Érdemes tehát rávenni magunkat arra, hogy végignézzünk egy- egy keleten készült filmet, mert időnként nagyon meglepődhetünk. Ilyen meglepetésfilm volt a szintén koreai Élősködők és most legutóbb a Nyerd meg az életed. Külön érdekesség megfigyelni, hogy az ázsiaiak , még arra is figyelnek, hogy a filmjeik szereplőit az európai szem, meg tudja különböztetni egymástól. Ezért a szereplők igen nagy gonddal vannak összeválogatva. Ez a Nyerd meg az életed- ben különösen jól megfigyelhető. Maga a film nem csak látványában lenyűgöző, de a mondanivalója és az alap probléma, amiről a film szól, a bolygó összes országát erősen érinti. A szegénység, az eladósodottság és kilátástalanság különböző fokai és a küzdelem a lecsúszás ellen, az életben maradásért, az egész világ majd összes lakójának húsba vágó kérdés. Mint ahogy az is, hogyan lábaljunk ki abból a küzdelemből, amit addig éltünk. Hovatovább, ha nagyon mélyre akarunk ásni a film témájában, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést, vajh érdemes e a további kínlódás akkor, ha valaki annyira nyomorultul él, hogy az valójában már inkább csak szenvedés, az egyén számára ?
A fene tudja miért, de az emberek egy igen nagy százaléka imádja a túlélős műsorokat. Ilyen a Survivor, a Meztelen túlélők, Bear Grylls és még sorolhatnánk, ezeket a manapság olyannyira népszerű és a szabadban való túlélésről szóló műsorokat. Annak ellenére zabáljuk nagykanállal őket, hogy valójában mi magunk is a túlélésért küzdünk, majd minden áldott nap és élünk egyfajta nihil, zombi életet, amiben valójában sosem tudjuk meg, milyen igazán élni. Mert nagyrészt a saját igényeink rabszolgái vagyunk, ami miatt töménytelen időt adunk el az életünkből azért, hogy mindezt ki tudjuk elégíteni. Minderről most két dolog jut eszembe.
Az egyik, amikor a barátnőm úgy tolta ezerrel a vállalkozását, hogy nem volt hajlandó tudomásul venni azt, hogy már rég ráfizetés az egész. A másik pedig egy nagyon régi álmom, amikor egy téren lévő kő tetején álltam és tüdőből ordítottam a körülöttem lévő embereknek, hogy csináljanak amit akarnak, mert ez csak egy álom!
Falra hányt borsó mindkét eset. Hova tovább pszichológiai tanulmányra érdemes a tény, hogy az emberek miért folytatnak struccpolitikát és miért nem próbál senki változtatni az életén ? Beletartozom ebbe saját magam is, hiszen nem vagyok képes átlátni a folyamatokat úgy, ahogy kellene. Ezért beleragadtam a mókuskerékbe és a zombi állapotba. Továbbá félek, sőt rettegek a változás szelétől, mindemellett ragaszkodom a megszokott langyos húgyhoz. És hogy kapcsolódik mindez a Nyerd meg az életed című filmhez ? Hát úgy, hogy az abban lévő szereplők legyőzték ebbéli félelmüket és képesek voltak kimozdulni ebből az állapotból. De nem tudni azt, hogy valójában négyszáz emberből hányan lennének képesek arra, amiről a film szólt ? Nem kell tehát készpénznek vennünk a filmben lévő dolgokat. Mert simán megtörténhetett volna az is, hogy a játék első fordulója után, miután kétszázan meghaltak, a maradék kétszáz soha többé nem akar újra játszani. És akkor a film további része csak arról szólt volna, hogyan vadásszák le a milliomosok azokat a csórókat, akik nem voltak hajlandóak folytatni a játékot. De a filmben lévő történet természetesen nem így alakul.
Hiszen akkor nem mondhatnánk el azt, hogy Dél - Korea hasít felfelé a filmekkel. És hogy láttunk egy nagyon- nagyon jó és látványos filmet a Netflixen. Ami egy kicsi ( de csak kicsi! ) időre kielégítette a filmes éhségünket. Mert egy darabig jól el lehet csámcsogni magunkban a történeten, a látványon, és az eseményeken.