Az emberek imádják, ha egy tárgynak van valamilyen titokzatos, vagy eseménydús története, ami elrepít a múltba.

A gyűrűnek lett egy története, bár se nem titokzatos, se nem múltbéli. Ellenben annál tragikusabb, mert tökéletesen jól megmutatja, hogy mennyire könnyen kapcsolatba kerülhet az egyszerű polgár a rendőrséggel. És nem kell hozzá mást tennie, mint egy ékszerüzletben vásárolnia egy használt ékszert. Aztán 8-10 év múlva ha el akarná adni, akkor előfordulhat, hogy kiugrik a bokorból 4-5-6 álrendőr, és ha nem is teperik le a földre hátrabilincselt kézzel, de az ékszerét azonnal elkobozzák, ott a helyszínen, ha van autója, azt átkutatják, majd "tanúként" bekísérik X-Y rendőrkapitányságra,de valójában kihallgatás céljából. Nekem elsőre egyébként az fordult meg a fejemben, hogy ez egy modern ékszerrablás. Még szerencse hogy Sm elkísért, egyébként lövése nem lett volna, hova tűntem el fél napra. Aztán igen csak meglepődött volna, hogy pár idegen emberrel állítok haza. Mert hogy házkutatáson  is kint voltak. A bakancslistámra tehát ezt a kettőt már nem kell felírnom, a szarvasgomba kóstolás és a lovaglás mellé.

A gyűrű már minimum egy éve, de lehet hogy több ideje is a neten volt hirdetésen. Nem használtam, párszor volt csak rajtam, de miután meggyőződésem volt, hogy az egyik hőn áhított múltbéli munkahelyem, az előző válság idején emiatt a látványos ékszer miatt nem jött össze,  ( mert a nagy seggű és ötosztályos banyák leirigyelték rólam ) továbbá nem volt túl kényelmes darab sem, kidörzsölte az ujjam ,így nagyrészt a dobozban pihent, logikusan el szándékoztam adni azt. Mert az én koromban már úgy van vele az ember lánya, nem kell olyan cucc, ami csak áll egy szekrényben, vagy dobozban, netán a tárolóban. És alaposan körbenézvén észreveszi az ember egy bizonyos kor után, hogy tele van az élete/lakása/ puttonya stb-e, fölösleges kacatokkal. Az ékszer mellesleg pont fedezte volna az ékszerbecsüsi tanfolyamom költségeit, már ha a rendőrség helyett, valaki más vette volna meg. Valaki, akinek tetszik, vagy illik a szalagavatós nagyestélyi színéhez. Vagy csak mert szereti a szép fuxokat.

Vannak igazán szar időszakok. Az a hét különösen iszonyatos volt minden téren. A munkahelyen rám röppent pár befolyásos, alkoholista és nagy gyógyszerfüggő munkatárs, akik aztán kitalálták, hogy én a nagy melegben nem pelenkáztam a lakókat, lévén hogy csupa pisa volt mindegyik. Persze hogy csupa pisa volt mind, hiszen háromszor annyit ittak, mint normál napokon, a pelenkázások száma pedig ugyan annyi maradt mint volt ( napi kétszer engedélyezett) . Már hogy ne lettek volna húgyosok? De már kinőttem abból a korból, hogy én magyarázkodjak olyanért, ami nem az én hibám, egyszerűen nem érdekelt már, és alapból nem is kívántam a próbaidő után maradni egy percet sem adott helyen. Nem volt szimpi a banda, a munkahely egy zajos és büdös belvárosi romkerületben volt, a környék látványa is mentálisan zéróra viszi az embert. Továbbá nem idős demens ellátás folyt, hanem pszichiátriai beteg gondozás. De jóindulatúlag szóltam, hogy adják ki a szabadságokat a többieknek amíg még vagyok,mert nem szeretnék hosszabbítani. Ennek ellenére ők rúgtak ki, a fent említett mondvacsinált pisás ok miatt. És ráírták a papíromra, felmondás a munkaadó részéről, azonnali hatállyal . Mint ha valami hatalmas bűnt követtem volna el, vagy hibát. Ennyire jóindulatúak tehát a munkahelyek, annak ellenére, hogy a dolgozó viszont az velük. Nem szabad, soha többet nem leszek jóindulatú egyetlen munkahelyemmel sem. Ha valami nem tetszik, lebaszom a kulcsokat , megírom a papírt hogy azonnali hatállyal felmondtam és kilépek az ajtón. Minden egyéb esetben kibasznak a dolgozóval.

Szóval történt ez a hét elején, majd hazajött a lányom a Balatonról, a tüdejét majd kiköpve. Sem láz, hőemelkedés, sem torokfájás, sem takony. Csak a fojtogató erős köhögés. Na ezen is kb rommá idegesítettem magam, és a delta covidtól kezdve a légionelláig bezárólag minden létező felmerült.

Mindemellett az emeleti panelben napokig 35 fok hő és 50-60% páratartalommal kellett megbirkóznunk. Éreztem én már, hogy kezd túl sok lenni a hétre és még messze volt a vége. Arra gondoltam, hogy a rendőrségi sztorival kimerült a három csapás, vagy valami hasonló. De úgy látom, messze még a vége.

A hőség normalizálódott egy időre. A gyűrűvel nem tudni mi a helyzet, bízom benne hogy kiderül az igazság. Perch, hogy nem tudom bizonyítani, hogy az ékszer már az állítólagos bűncselekmény előtt kb két évvel meg volt nekem. Mert ki tesz el blokkot 10 évre? Sem egy fénykép, sem egy tanú, hogy látta már rajtam valaha is. Egyedül a lányom emlékszik rá, hogy amikor kicsi volt, ...de ő közvetlen családtag. Tehát nem számít. Így marad a bizalom a szakértőben és a hatóság munkájában. A fentiek mellett , az elégtelen folyadékfogyasztás miatt az aranyerem is begyulladt, de úgy, hogy csillagokat láttam egy hétig. Fogytam egy hét alatt két kilót, három nap alatt ettem annyit, mint egy nap alatt szoktam. Aztán eszembe jutott az előző posztom.

Mi köti össze Isten kegyeltjeit? Mi a közös nevező?

Hát a kötél idegek. A kurva erős kötél idegrendszer, ami lehetővé teszi , hogy törvényen kívüliek legyenek. És amivel én magam soha nem rendelkeztem. Ebből adódóan nekem soha nem érné meg bűnözni és ezért van az, hogy annyira megviselt a rendőrségi ügy és a házkutatás. Én szeretek nyugodtan aludni és élni. Illetve szeretnék.

De valamiért mostanság az Univerzum nem hagy élni. Mint ha megnyílt volna valami kapu ( Pandi szelencéje ), amin keresztül áramlik hozzám minden szar és negatív dolog, de töménytelen és már lassan feldolgozhatatlan mennyiségben. Mert ugye az sem mellékes, mennyi idő alatt kell feldolgozni valamit, mielőtt a nyakunkba zúdul a következő adag fos?

Nincs vége, valaki elátkozott! Valakinek ártottam, akaratomon kívül !

A héten úgy belekaptam a saját szemgolyómba, hogy a fehér részén egy darabon összegyűrődött a hártya. Bevérzett, fáj, és folyamatosan érzem a gyűrődést a szememben.

Aztán éppen szeretkeztünk volna ( ki tudja, talán egy utolsót, mielőtt pénzmosás vádjával tanúból, bűnözővé avanzsálok és megnézhetek egy börtöncellát is belülről ) Mert hogy köztudatban van az, hogy ebben az országban igen könnyen dutyiban végezheti a legártatlanabb állampolgár is a nagy büdös semmiért. A postás hozott egy levelet.

Pandóra szelencéje és az univerzum ( bőség) kapuja tehát még mindig nyitva és a rusnya orkok tömege árad át a mi kis világunkba megállíthatatlanul.

Kaptam a NAV-tól egy bájos levelet, miszerint TANÚ-ként levélben kihallgatnak, egy gazdasági bűncselekmény miatt, amit valamelyik himi-humi takarító cég követett el valamikor. És az 1 cm vastagságú kérdőíven olyan kérdések voltak, mint hogy  ki vett fel engem dolgozni himi-humiéknál, ki ellenőrizte a munkámat, kaptam e munkaruhát, szabadságot, mennyi volt a bérem, azt kézbe vagy számlára kaptam e é, mivel jártam munkába, milyen jelzés volt a munkaruhán ha volt, ismerem e a felsorolt neveket ( itt volt 6-7 teljesen ismeretlen név) kaptam e ilyen -olyan ki és belépő papírokat, soroljam fel az összes munkahelyemet 2018-tól napjainkig és egyéb, már számomra teljesen felfoghatatlan Darwin díjas kérdések tömkelege.

És akkor írtam egy emailt az előadónak. Hogy ne kérjen lehetetlent tőlem, mert már arra sem tudok visszaemlékezni, hogy milyen színű bugyit vettem fel reggel. Hovatovább minden információ a rendelkezésükre áll az ügyfélkapumon, amit tudni szeretnének. És sajnos ennél többet ha meggörbülök, sem tudok segíteni.

És ezen a ponton elengedtem valamit, valami nehezen megmagyarázható dolgot.

Már nem fáj, hogy elvették a szép gyűrűmet. Ellopták tőlem, mert máshogy nem vagyok képes felfogni. Nem érdekel ha becipel a NAV bilincsben mert kibasztam a kukába a Darwin díjas marhaságaikat. Nem érdekel hogy szabadott volna e három munkahelyen dolgozni napi 16 - 18 órákban párhuzamosan. Az összes takarító úgy dolgozik most is, hogy tolja két három munkahelyen, aztán kidől mint a zsák és egy hónapig nem képes semmit sem csinálni. Aztán kezdi elölről. És ugyan ki a fene lenne képes megjegyezni a töménytelen cég nevét, meg hogy ki vett fel alkalmazásba? Ki az, akinek megfordul a fejében az, hogy egy jó munkásember, majd képes emlékezni, meg kitölteni egymillió kérdésre a választ? Ez az a pont, ahol el kell és muszáj elengedni bizonyos dolgokat. Már nem aggódom semmin, nem érdekel ha fossá büntetnek.

Nem érdekel a világon semmi és egyáltalán nem vagyok hajlandó aggódni semmin. Mint ha megittam volna egy üveg bort, kb hasonlóképpen kezdem látni ezt a világot. Pedig soha ,de soha nem iszom alkoholt, mert sosem bírtam. Valahogy részegnek érzem magam még is. Valahogy értékét vesztették olyan dolgok, mint tárgyak, amikhez azelőtt úgy kötődtem, mint csiga a nyálához. Azt sem érzem ,hogy kötődnék ehhez az országhoz egyáltalán.

Legszívesebben felszállnék egy óceánjáró hajóra és világgá mennék. Hagyjanak engem békében élni, és azt csinálni amit mindig is szerettem volna. Alkotni ,valami szépet, valami maradandót a jövő emberének. Amin majd ámulhatnak évezredek múltán is, már ha addig ki nem ugrik Pandóra szelencéjéből még egy kisbolygó is.

Méltó lezárásképpen a sok szarhalom tetejére. De ezt is el fogom engedni!