Amióta ezen a helyen dolgozom, kidobtam az összes füstölt szalonnát, kolbászt és szalámit a hűtőmből. Mellőzöm a kínai étkezdét ha csak lehet, mert túl sok chilit használ a Devil' s Tongue, pedig szétmarja a hasnyálmirigyet, úgy alapból. Szoktam kérdezgetni a nővéreket, hogy ők miket esznek, amit én viszont igen. De a hallottakkal kapcsolatban sok kétely és dilemma merül fel bennem. Az egyik ilyen táplálék a tehén tej, amire az egyik munkatárs rögtön rávágta hogy hát a kisborjú azért issza, hogy szép nagy tehén legyen belőle. És az állatvilágból egyetlen felnőtt állat sem fogyasztja a tejet, a főemlősök körében pedig a keleti népek táplálkozásából teljesen hiányzik a tej, még sincs kalciumhiányuk. Na ebben van némi igazság, ezért elképzelhetőnek tartom, hogy a füstölt szalonna és kolbász után megy a sajt, a tej, a tejföl és joghurtok is a hűtőből. Viszont felmerülnek előtte azért még kérdések, vajon tényleg káros, avagy hasznos a tej és a belőlük készült termékcsalád az ember számára? Továbbá pedig az is felmerül, hogy akkor mi marad, ami még nyugodtan ehető és nem nyírja ki a beleket és engem , illetve nem lesz tőle béldaganat, polip,  szarhányás , bélcsavar vagy egyéb gond és probléma? Aztán amikor megtudtam, hogy a magvak sem mindenkinek ajánlott, lévén ha szarul lett összerakva a bélrendszere az illetőnek, akkor fennakadhatnak itt-ott még őrölt formában is és kilyukadhatnak a belek tőle.

És azt hiszem, mint ha ennél a pontnál valami elszakadhatott volna bennem és már láttam magam, ahogy én is ott fekszem a kórházi ágyon , gyomromban a nasogasztricus szondával, amin keresztül egy zacskóba folyamatosan ürül a székletes gyomortartalom.

Hozzá kell tennem a történethez, még soha semmivel nem műtöttek, tehát eddig egy nagyon szerencsés embernek mondhatom magam. Kórházba sem kellett befeküdnöm soha semmiért, még kivizsgálás céljából sem. Eddig mázlim volt, pedig nem is nagyon vigyáztam arra, hogy mit zabálok össze. Jött minden, amit éppen megkívántam, mert úgy voltam / vagyok vele, hogy ha a szervezetem megkíván egy ételt, például banánt, akkor valószínűleg káliumra van szüksége és be kell tolnom egy banánt az arcomba. Vagy ha a sütőben sült fokhagymás csülköt kívánom meg, akkor valószínűleg abban van valami olyan tápanyag, amiről a szervezetem tud, és küldi a jelet nekem, hogy azt kell ennem.

Ez amúgy valóban így van, nem csak nálam, de mindenkinél.

Az agy elraktározza az életünk során elfogyasztott ételekben lévő összetevők listáját és ha valamire szüksége van a szervezetnek, akkor az illető menthetetlen vágyat és sóvárgást  fog érezni, egy bizonyos étel után.

Tehát akkor a gyökerekhez visszamászva, már ott elbasztuk csecsemő korunkban, hogy tejet ittunk és ezzel megismertettük a szervezetünket a tejben lévő tápanyagok és vitaminok zömével. A probléma mellé társul még egy olyan gond, hogy a csokoládék és sütemények nagy része, szintén tartalmazza a tejet. A kisgyerekek szeretik az édességet, a cukor szükséges a megfelelő agyműködéshez. Az édesség iránti vágy a folyamatos fejlődésből és tanulásból fakadhat, mint ahogy tanulás során valóban a felnőtt is jobban kívánja az édességet. Ez így összerakva logikusnak is tűnhet, még az ősember is szembeszállt a vad méhekkel, egy kis lépes mézért. Olyan mértékben kívánta és vágyta a cukrot. A cukorra nem csak az agynak van szüksége, hanem a beleknek is. Persze nem napi egy tonna mennyiségben.

Akkor most elérkeztünk oda, hogy valaki cukorbeteg lesz,mondjuk a terhessége során. A kalóriát zsiradékkal pótolja nagyrészt, mivel a magzatnak fejlődnie kell. Ennek következményeként az epe köveket termel, a vége pedig úgy is az lesz, hogy meg kell műteni az illetőt. Jobb mielőbb, mint később, amikor már sziklákat kell kiszedni az illetőből. A fenti példa valóban megtörtént esemény, ami jól jelzi, hogy egy folyamat ,hogyan befolyásolja az utána következő problémákat.

Jó, jó, de akkor mit ehetünk nyugodt szívvel, ami nem káros és nem lyukad ki tőle a belünk, nem maródik le a hasnyálmirigyünk, nem lesz tőle epe és vesekövünk, aranyerünk, székletdugónk és polipunk neaggyisten vastagbélrákunk ?

Nekem olybá tűnik, hogy ezen az éghajlati övön ahol mi élünk, nincs és nem terem olyan táplálék, amit nyugodt szívvel lehetne fogyasztani. Ezért esszük a disznózsírt ( és nem bálnazsírt), ezért esszük a tejet és a belőle készült termékeket, itt nem szüretelünk oliva bogyót, alig van választék ami a húsokat és főleg a D vitaminban gazdag húsokat illeti ( halak). Az éghajlat tehát felelőssé tehető részben azért, mert túl sok a vese és epebeteg, továbbá mindenféle bélbetegség.

A világ más tájait megfigyelve a helyzet ugyan sokkal kedvezőbb ( PL Afrika), lehet hogy kevesebben halnak meg vastagbélrákban, de cserébe ott van nekik az ebola és társai, ami miatt az átlagéletkor, ott sem túl rózsás. Az eszkimók átlagéletkorát még nem derítettem ki, de erős a gyanúm arra, hogy a bálnazsír és a túl sok higannyal terhelt tengeri hal sem garancia a magas életkorra. Ezt figyelembe véve újra csak felmerül a kérdés, hogy :

-Akkor mit ehetünk nyugodt szívvel, amitől nem leszünk betegek egyhamar és kellő energiát és tápanyagot ad nekünk a mindennapokhoz?

Én úgy látom, hogy alig maradt a listán élelem.