1000 mg C vitamin, ugyan ennyi Calcium, 400 mg magnézium, 2500 D vitamin, + egy leggyengébb nyugtató fele, fél Concor a magas pulzusra, 20 csepp bérescsepp, napi 2-3 l sima csapvíz.....Időszakosan kollagénkapszula kúra. Ez a napi vitaminadagom, úgy nagy vonalakban. Néha, ha írnak a hírek valami új cuccról, azt is beszedem.

Csak hogy ez így önmagában annyit ér, mint halottnak a csók.

Elcsépelt, szájba rágott, csontig lerágott téma az immunrendszer és annak működése, fontossága. Minden fronton ugyan azt írják. Vitamin, jó levegő, séta, mozgás, alvás. Ám de ezzel még mindössze annyit érünk el, mint ha a macskánknak odalöknénk egy kis vizet, hogy ne dögöljön szomjan.

Ez így kb lószar, csak hogy hatásosabb legyen a mondandóm.

Sehol nem említik, hogy mennyi minden kell még ahhoz, hogy az immunrendszerünk rendben legyen. Hogy mennyire kevés az, amit általánosságban írnak erről, saját tapasztalatból tudom. Bőszen szedtem a sok vitamint, még a mostaninál is több C vitamint toltam minden nap. És amikor ért egy bazi nagy stresszhatás, mert jó anyám haldoklott, az immunrendszerem azonnal megszűnt működni. Olyan beteg lettem ( furcsa mód, csak hőemelkedéssel ), hogy ha anyut a következő héten temették volna, el sem bírtam volna menni a temetésre. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy két hét múlva temették. A betegség viszont ami utána jött, eltartott 8 hónapig folyamatosan. És csak egyszer volt lázam közben, viszont végig hőemelkedéseim voltak. Olyan gyenge lettem, mint a reggeli harmat az ötven fokos napsütésben. Olyan arcüreggyulladásom volt, hogy a frissen sarjad zöld fű is megirigyelhette volna a színét. A háziorvosom viszont antibiotikum ellenes, így mindezt a sok szart, magamtól kellett leküzdenem. Hát mindez tartott 8 hónapig, de inkább egy teljes évig. És hiába, hiába a töménytelen vitamin, zabálhattam én több friss zöldséget, mint egy manátusz, ha mellette ott van a gyász , vagy bármilyen más bánat, illetve stressz.

Van pár dolog, ami azonnal hazavágja a legerősebb immunitást is. Ezek közül az egyik a bánat, szomorúság ,illetve depresszió néven emlegetett állapot. Bár itt én most egy kalap alá vettem a hármat, mindenki tudja jól, nem ugyan az. De az immunrendszer állapotának tekintetében, most egy tényezőként kezeljük e három szörnyeteget.

A másik szörnyszülött, a stressz.

Erről is baromi sok írást olvasni szerte a neten. Ám de amiről túl sokat pofáznak, azt már az ember agya, egy idő után nem fogadja be. Így vagyunk a stresszel és így vagyunk a klímaváltozással . A különböző hírportáloknak valahogy máshogy, nem a megszokott módon kellene ezekről írniuk ahhoz, hogy megérintsen minket a téma. Ha mondjuk azt boncolgatná részletesen, hogyan fogunk előbb éhen halni, majd pedig szépen lassan ropogósra sülni a felmelegedéstől, miközben azt olvassuk a hírekben, hogy a tengerparti nagy városok lakói a felhőkarcolóikat már csak az ötvenedik emelettől feljebb tudják lakni,- na akkor az lehet hogy egy kicsit jobban odabaszna nekünk. Milyen érzés lesz majd, a hatvan fokos külső hőmérséklet és az éhezés. Milyen lesz majd küzdeni az élelemért és a vízért, embertársainkkal. Nehéz úgy írni, hogy az emberekhez ne csak eljusson, de meg is érintse őket a dolog. Ezért nem csak vulgárisra érdemes venni a közlést, de horrorisztikusra is . És még így  is csak legfeljebb legyintenek és tesznek rá nagy ívben a tömegek. De most térjünk vissza az immunrendszerünkhöz, ami vagy van, vagy nincs, illetve a legtöbb esetben csak döglődik bennünk. Hovatovább inkább leszarjuk és elintézzük pár C vitaminnal , és megnyugszunk.

 Soha egy kacaj, egy jóízű nevetés.

Vannak ilyen emberek. Jó anyám is olyan volt, csak ritkán láttam szívből kacagni egy jót. Egyszerűen ilyen volt a természete, lehet ez is közrejátszott abban, hogy beteg lett a végén. Ellenben apámmal, aki mindig képes volt hatalmasakat hahotázni, hol a kommenista rendszer híradóján, hol egy Tom és Jerryn, hol a szomszéd hülyeségén, vagy úgy alapvetően bármin. Mivel apám egy nagyrészt jó kedélyállapottal bíró ember, így mondhatni hogy elég ritkán volt beteg és ez most, nyolcvan évesen is igaz rá. Pedig elhízott, magas a vérnyomása és szednie kell a vérhigítót, még is jól van szerencsére és mindössze ennyi a problémája az ő korában.

Közrejátszott a kedélyállapot anyám és apám állapotát megfigyelve?

Illetve a saját állapotomat megfigyelve anyám halála után? Annak ellenére, hogy tömtem magamba a vitaminokat. Elég sokat aludtam, gyakorlatilag folyton. És még is, alig bírtam kikecmeregni a gyászból és a felső légúti hurutok, gyulladások tömegéből.

Akkor tehát miért nem ír fel az orvos,napi fél óra határtalan röhögést, ha az legalább ugyan olyan fontos, mint a C vitamin és az összes többi? Miért nem zengenek a cikkek arról is, hogy fontos a rendszeres kielégülés, elengedhetetlenül fontos a boldogság és az elégedettség érzése ahhoz, hogy az immunrendszerünk valóban működjön, nem csak döglődjön? Komolyan ennyire tabutéma még mindig a szex ?

Életem eddigi ötven évének legboldogabb öt évének periódusában, nem csak influenzás nem voltam ,de még egy kósza nátha sem ért utol öt teljes évig. Pedig sem vitamint nem szedtem, se nem oltattam. Ezzel csak azt szeretném hangsúlyozni, mennyit számít mindez és mennyire fontos.

Tessék tehát a vitaminok és mozgás mellett sokat nevetni, viccelődni, és boldognak lenni !

Egyébként sem lehet máshogy kibírni ezt az életet, csak ha kiröhögjük a benne lévő sok marhaságot.