Egyszer még régebben volt a televízióban egy műsor, ami a cápatámadásokról szólt és a túlélőkkel beszélgettek. Volt egy szörfös srác, aki azt mondta, ő egész életében attól rettegett, hogy leharapja a lábát egy cápa. Egyszer aztán úgy esett, hogy a dolog megesett és tényleg leharapta az egyik lábát egy cápa. A srác azt mondta, azóta boldog, mert nem kell félnie soha többé és rémálmok sem gyötrik azóta.

Na a koornavírus is valami hasonló érzés.

Olyan végső megnyugvás féle. Megbékélés. Van azt jÓVan, itt van, megtalált, várható volt. Számításom szerint már egy hete együtt élünk, de olyan gyenge tüneteket okozott eddig, amiről sosem gondoltam volna, hogy ez már az, és már itt van.

Voltak furcsa tünetek, mint amikor gyaloglás közben telefonon épp beszéltem és úgy elfogyott a levegőm hamarabb mint vártam. Kifulladtam. Vagy például egy hirtelen fellépő légszomj, de azt hittem a pánik a vírustól.Kevsebb  Bevettem egy nyugtatót és jobb lett. Izom és izületi fájdalom. De hát nekem elég sokszor fáj mindenem, így fel sem merült hogy a  vírus. Már vagy öt napja folyik az orrom, de nem állandóan, hanem csak úgy hirtelen megindul időnként,mint az allergiásoknak amikor bekapják a pollent az orrukkal. Kicsi torokkaparás, kicsit álmosabb az ember, vagy bárgyúbb.Kicsit fájdogál a fej, de mikor nem ha front van? Ha kapart a torkom, mindig elszopogattam egy ezres C vitamint és elmúlt. Hátfájás is van, de lehet a sok emelgetéstől, tudja a fene? Egy furcsa tünet volt ,mégpedig az, hogy hirtelen elkezdett izzadni a tenyerem és a talpam, minden előjel nélkül. De a testem többi része az nem, sem a homlokom, sem más nem volt izzadt. Viszont a tenyremből és a talpamimból, csavarni lehetett volna a vizet. Ez tény ,hogy furcsa volt, de mivel mindig mindenről a vírus jut az ember eszébe és sokan ( én is) hajlamos vagyok a pánikra, és ezt jól tudom magamról, ezért már az ember elhessegeti a rossz gondolatokat ha teheti.

A szagokat továbbra is érzem, ( igaz nem mindet, mert a domestos ( és még pár vegyszer) szagát pölö már tíz éve egyáltalán nem érzem), de a parfümöm illatát, illetve a munkahelyen a kaki szag, az nem tünt el. Arra gondoltam, hogy amíg a kaki szagot érzem, addig nem lehetek fertőzött. De  a szaglás megléte, vagy nem léte, nem volt jó indikátor ebben a a történetben.

Étvágyam is van, most ettem meg egy egész nagy pizzát.

Most pedig le kell dőnöm, mert beütött a kajakóma és a végső megnyugvás, amikor már nem kell tovább rettegni a láthatatlan lénytől.

Érzem hogy nem fog bántani, nem fog kínozni és nem fog megölni. Egyszerűen azért, mert nem szolgáltam rá semmi féle szenvedésre, vagy kereszthalálra.

És különben is még van egy csomó fontos dolgom az életben.