Eljött a pillanat, amikor nem csak a világ omlik össze körülöttem, hanem a teljes informatikai rendszer a tetves világgal és az idegrendszeremmel együtt. Nem, nem téptem ki a vadi új monitort még a falból és nem vágtam ki az emeletről, hogy könnyes búcsút intve nézzem, ahogy földet érve, apró kis szilánkokra törik szét a kínai LG. A kínaiakból egyszer s mindenkorra és valószínűleg életem hátralévő részére elegem lett.
Nem török zúzok, nem üvöltözök ki az erkélyemen olyanokat, hogy :- Miért kellett azt a kurva denevért megzabálni és összeomlasztani az egész világot, benne az én és mások életével egyetemben?!?! És miért kellett a nyakunkra szabadítani a vírust és az őrületbe kergetni a tömegeteket? Miért van mindez, miért nem tudok még online sem részt venni az oktatásban? Miért tök fekete a vadi új LG monitorom, amikor minden más működik körülötte és a múltkor még jó volt? Nem vagdosom az internetkábelt apró miszlikbe, még nem. Nem csinálok semmit, csak véggigondolom, mi mindent tennék már, mert annyira elegem van ebből a vírusból, ebből a világból a mentális és emberi kapcsolatok teljes leépüléséből. Az agyam teljes leépüléséből és abból, hogy nem csak a testem van karanténban, hanem az elmém sem lehet szabad az internet korában. Még ez sem adatik meg, hogy online részt tudjak venni az órán. Nem elég, hogy nekem magamnak kell rájönnöm az ötvösség minden apró és még apróbb részletére, hogy kell granulátumot csinálni, apró zsanérokat hogy kell, hogy kell apró szegeket és zárakat gyártani. Nem elég az, hogy hiába fizettem be a tandíjat, lószart sem kapok érte és autodidakta módon kell minden létezőt megtanulnom. És akkor még a technika ördöge is bemutatja röhögve a középső ujját, mert miért is ne?
Néha úgy érzem, az Istenek játékszere vagyok. Olyan nehéz, olyan banális, bonyolult, vagy szar helyzetek elé voltam állítva egész életembem, hogy minden létező akadályt elémgördítettek az Istenek, amit csak ki tudtak találni nagy unalmukban ott fent.
Csak sírni tudok most, nem vagyok képes többre már. Nincs több ötletem, elfogyott mind az ezerkétszáznyolcvanhárom. Elfogyott az erőm, hogy akarjak bármit is már az élettől. Már nincs kedvem küzdeni semmiért, már lehet nem akarok lenni senki és semmi. Az iskola csak egy mentális felüdülés lett volna, ha közbe nem köpnek a kínaiak vagy az égiek, ez most teljesen mindegy . A technikai megnyomorodás teljes tetőfokára hágott nálam, nincs mikrofonom, nem lehet kapni sehol. Ha kapnak is véletlen 4-5 db-ot azonnal elviszik. Amúgy sem volt hangom az online oktatáson, én voltam a néma kacsa. De ez semmi. A klaviatúrám és az egerem épphogy elér addig, illetve csak félig, hogy gépelni tudjak. Féloldalasan tudom használni nyomorék módon és kényelmetlenül, hosszabbító kéne mindkettőhöz. És akkor a vadi új LG monitor, sötét mint a legsötétebb éjszaka. Így lőttek a 4D tananyagnak.
Nem tudom hányan gyűlölik ezt a vírust és ami körülötte van, de gyanítom, hogy már sokan úgy lehetnek vele mint én. Baszki , illetve bazdmeg. Ennél már a vírus is jobb lehet! Nem tudom mások mentális egészsége hol és merre tart, de gyanítom, hogy a béka picsája alatt lehet, akár csak az enyém. De nem érdekelnek már mások, most nem érdekelnek mások, csak a saját sebeimre tudok koncentrálni. Tudom önző vagyok, de ez sem érdekel, ki mit gondol. Csak fáj, hogy nem tudok iskolába járni, normálisan részt venni az oktatásban, hogy lehet sosem fogok tudni kis zsanérokat és zárakat csinálni. Sem pedig granulátumot, sem pedig ékszereket. A 4D-s dolgoról már nem is beszélve, mert hogy nem működik az LG, de ezt már leírtam párszor feljebb. Szétestem, széthullottam darabjaimra a világgal együtt. Nem maradt semmi, csak ez a blog, amíg azt is át nem rágja valami féreg és meg nem szűnik az internet is a fészkes fenébe. Sőt, a picsába! A picsába már mindennel és ezzel a nyomorék láthatattlan ellenséggel. Ha nagyobb lenne, ha látnám, már nekimennék egy húskloffolóval és a saját kezemmel ölném meg ! Ha egy sárkány lenne, akkor most én lennék Sárkányölő Szt Diorella. És bevonulnék a történelembe , hogy megszabadítottam az emberiséget a kínjától és egy tetves ,mocskos ellenségtől, ami rettegésbe tartotta a világot!
És a képemet arany plakettekre vésnék az ötvösművészek, ahogy a sárkánnyal megküzdök. Gyűrűkbe és medalionokban hordanák és esti mesékben mondanák el az utókornak. Sárkányölő Szt Diorella leverte a világot rettegésben tartő dög ocsmány fejét, egy húskloffolóval.
