Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Minden napi idegbaj

Idegbaj.blog.hu

Hol az út az igazi szabadságba?

2019. november 10. - Diorella Queen

Végleges szakítás a civilizációval és irány az alaszkai vadon? Adjunk el mindenünk és égessük el az utolsó dollárjainkat is, mint a filmben a fiú? ( Út a vadonba) Mondjunk le mindenről, amit a civilizácó aranytálcán kínál nekünk ? Nem lesz többé telefonszámla, nincs több villanyszámla, gázszámla! Valójában éhen nem halnánk. A kukák tartalma még mindig rengeteg fogyasztható élelmet kínálna. Itt ,ebben a csóró országban is. És bár az itteni hajléktalanoknak nem osztanak napi egy tál meleg ételt, mint a nyugati országokban ( csak nagy ritkán a Balhán a krisnások) , azért megoldják hogy ne haljanak éhen. Bemennek a plázákba és amit találnak az elhagyott tálcákon, azt gyorsban megeszik. Persze előbb utóbb kidobják őket a biztonsági őrök, de addigra már feltehetőleg jóllaktak. Legalább is szeretném ezt hinni. Ez az élet lenne tehát az igazi szabadság? Az ő életvitelük? A csavargóké  a hippiké? Ez csak akkor derülne ki, ha a nekik kínált köteg bankót visszautasítanák. Valami olyan szöveggel hogy :-  Bocskösz haver, de nekem nem kell ez a méreg ! Nincs rá szükségem, én tökéletesen boldog vagyok attól, hogy  a csillagszálló valódi mennyeztét látom, minden éjjel. Akkor elhinném, hogy az ő civilizáció nélküli életvitelüket ők maguk választották és abban boldogok. 

Vannak emberek, akiket valóban nem érdekel a pénz. Budha is hártahagyta az egész királyságát, családját és minden gazdagságát. Elment megkeresni a nagy igazságot. Amit aztán végül meg is talált, bár ennél a résznél valamiért baromi homályosan fogalmaznak a róla szóló történetek. Mármint nem derül ki egyértelműen, mire jött rá Budha, hosszú és keserves vándorlása és a negyven napos üldögélés közben a fa alatt. Lehetséges, hogy ezt a nagy igazságot mindenkinek saját magának kell meglelnie, az útja során. 

Aztán van a többség, akit nagyon is érdekel a pénz és a minél több pénz. Ők azok, akik szó szerint elrohannak a  világ minden szépsége mellett és semmi, de semmi nem terelheti el a figyelmüket. Ha ránéznek egy árttatlan kölyökmacskára, nem mozdul meg a lelkükben semmi. Nem éreznek semmit, sem örömöt, sem boldogságnak csíráját. Nem veszik észre az égen kúszó bárányfelhők habkönnyű szépségét. Nem látják egy csodálatos virág gyönyörűségét. És alapból alig érzékelnek valamit a környező világból. Igazi örömet és boldogságot pedig csak az ad nekik, ha a bankszámlájukon rendszeresen landol egy jókora összeg. Olyanok ők mint a bányalovak, azzal a különbséggel, hogy utóbbiak nem önként választották a bányalóság igáját.

Művészek. Festők, írók, zenészek. De vajon mennyire szabadok ők valójában? Mennyire írhatna egy orosz író, a jelenlegi poltikia eseményekről a saját országába? És Kínában vajon mennyire festhetné meg egy remek festő a véleményét az elnyomásról,vagy bármiről, ami nem tetszik neki? Mennyire énekelhetne bármelyik mai ismert előadóművészünk arról, hogy hányingere van a már a seggnyalásból? De muszáj , mert a családot el kell tartani.

És mi volt a helyzet az ókori Egyiptomban? Ahol méretarányosan, pontosan kellett a fáraók szobrát kifaragni a hatalmas kőtömbökből? Ahol meg volt adva milyen magas kell legyen, milyen hosszú kell legyen a lába a törzse a karja. Ugye nem beszélhetünk a szabadság apró csírájáról sem? De nem is kell annyira visszamennünk az időben. Itt van mindjárt Munkácsy eltitkolt képe, Zsidó vérgyilkosság címmel. Azért az úgy odabasz. És még mennyi és mennyi olyan mű lehet szerte a világban, ahol a festők, az alkotók valahova a háttérbe, vagy maga a kép alá rejtették, esetleg az apró részletekbe a mondandójukat. Mint ahogy a költők, írók a sorok mögé  bújtatták a valódi mondandóját az alkotásaiknak. Művészi szabadság? Ugyan kérem! Hol van itt bármilyen szabadság ? 

Az underground alkotóknál a szabadság kulcsa. Ami a művészi kibontakozást illeti. 

A többiek estében pedig vagy a bankszámlák dagasztásában, vagy a hippiségben. Vagy a természet apró szépségeiben. Netán egy hobbitlakban, ami nem csatlakozik egyetlen közműszolgáltatóra sem.

És vannak a nagyon nagyon szerencsések. Akiknek még fizetnek is azért, hogy szabadjára engedjék a fantáziájukat, már tíz évesen. 

A bejegyzés trackback címe:

https://idegbaj.blog.hu/api/trackback/id/tr9315300494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.