Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Minden napi idegbaj

Idegbaj.blog.hu

Szigorúság és játékosság

2019. november 08. - Diorella Queen

Korlátok, falak, skatulyák, kordonok, kerítés, határok, szigorú szabályok, rendeletek, kivégzések . A felsoroltak közös jellemzője, hogy az egyént lekorlátozzák valamiképpen, visszatartsák valamitől, valamitől, ami valakiknek valahol nem tetszik. A felsorlotak mindegyike egy acél lánc lakattal az egyénen, rabszolgaként pórázon tartva a tömegeket, az egyéneket. Ezzel nem is lenne túl nagy baj, hiszen társadalmi elvárás, hogy ne lépjünk a szomszéd gyepére ,amennyiben nem lennének a felsoroltak között olyanok is, amik az egyén kiteljesedésére hatnak anélkül, hogy azzal bárkinek kárt ,vagy egyéb, súlyosabb dolgot okoznának. A fentiek nagy része viszont, az én nagy bosszúságomra ,kihat a művészetre is, amiről aztán végképp nem mondható el, hogy tömegeknek okozna szenvedést. A kiállításokat ,képeket ,tárlatokat nem kötelező megnézni senkinek. Még a falra fújt Banksy műveket sem kell néznie senkinek, elég ha elfordítja a fejét és inkább nézi a sarkon lévő, drogtól és piától összecsuklott hajléktalant. 

A fentiekből bizonyára kiderült némelyeknek, hogy én szeretem az alkotásaimmal ledöntögetni ezeket a szigorú falakat. Ezért aztán kicsit csalódást okozott a tény, hogy festőnek nem elég megszületnie valakinek, tarsolyában egy mázsa tehetséggel. Meg kell tanulnia egy rakás szigorú szabályt is ahhoz, hogy a valóságot tudja a vászonra felpamacsolni a későbbiekben. Legújabb perverziómmá lett, hogy amikor végzek a szigorú kompozíció lerajzolásával, akkor az üresen maradt hátteret ,előszeretettel "kitapétázom" valami egészen más, játékossággal. Ezek lehetnek spirálok, hullámok, görbe vonalak, de akár zsidócsillagocskák is. Ezzel aztán kivertem a tanárnál a biztosítékot egy kicsit, mert hogy úgy néz ki a kép, mint ha oda adtam volna egy ovisnak befejezésre. 

Nem állítom, hogy nem volt vicces, hogy miután vért izzadva megrajzoltam egy halál szigorú formákból összeállított kompozíciót, ( ráadásul állítólag tök jól) , az üresen maradt hátteret végig kitöltöttem hatalmas meggörbült vonalakkal, jó sűrűn. Ettől az egész kompozíció, szigorú téma, megbomlott. Az egység, a harmónia a nyugalom ( amire a görögök úgy törekedtek) a semmibe veszett. De ha úgy hagyom a képet ,ahogy volt és nem töltöm meg a hátteret némi játékossággal, akkor az egy idea lett volna és nem a valóság. Egy idealizált világ maradt volna és semmi köze nem lett volna valójában az igazsághoz. A világunk, és a benne lévő tökéletes nyugalomban elhelyezkedő különböző testek, hamis képet festettek volna erről a korszakról. A jövő művészettörténészei pedig azt hinnék, hogy ez a mostani korszak, egy ideális világ volt. A káosz ( a háttér) , meggörbült tér a teljes nyugalomban egymáson üldögélő tárgyak mögött, maga a véres valóság. Hova tovább a háttér az egyetlen olyan pont, amire nem kérnek szabályt az órán. Ezért sokkal izgalmasabb rész a háttértapéta milyensége, a központi elemnél. És a botrányt még simán képes lennék fokozni, ha felrajzolnám az égboltot a különböző csillagjegyekkel a háttérbe. Olyan  ez, mint amikor Manhattanban sétálva egyszer csak azt látná az ember, hogy a tökéletesen szigorú és formájú épületek mögül/ alól, elkezdnének kimászni a hajléktalanok rongyokban.  Meg zombik, akikről félig lerohadt a hús. Zörgő csontvázak ugrálnának ki az ablakokból, miközben az ég , az épületek, a parkok tökéletesek. Ideálisak, egy kicsit sem ideális világban. És ha valaki mindezt pont látná, akkor nyilván ledöbbenne. Ledöbenne, hogy a valóság ( ami nem ideális) hogy teszi tönkre az idealizált képet az orra előtt. 

A művészet lényege pedig nem más, mint az érzelmek előrobbantása a szemlélődőből. :) 

A bejegyzés trackback címe:

https://idegbaj.blog.hu/api/trackback/id/tr1715294740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

s 2019.11.09. 22:46:00

"Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol."

Attila

Diorella Queen 2019.11.10. 19:11:20

@s: Hát így van és be kell vallanom, kicsit csalódás. :(
Én mindig abban a hitben voltam, hogy az egyetlen igazi szabadságot a művészet és alkotás öröme jelenti. Erre kiderül, hogy híres festőink jó része, bizony nagyon kemény iskolákban végezték az alapozást. És minél keletebbre megyünk, ez annál inkább igaz. Minél nyugatabbra megyünk, annál nagyobb a szabadság a művészet terén.
Országunk, pont e két szélsőség határán helyezkedik el. ( tanárnő mondta)
Lehetnénk akár MŰVÉSZETI nagyhatalom!

s 2019.11.10. 21:37:55

@Diorella Queen: A technikák ismerete nélkül a művész nem lesz képes alkotni. Ahogyan az is igaz, hogy pusztán a mesterségbeli tudás nem garantálja a művészi alkotást. Kell még valami többlet. Az egyéni világlátás, ami a műalkotás valódi erejét adja. Mindkettő szükséges. Ritka eseteben a művész addig még nem létező technikai megoldásokat is bevezet, ezzel megújítva az addigi módszereket, létrehozva szinte egy teljesen más műfajt.

Diorella Queen 2019.11.10. 22:10:46

@s: Én is gondolkodom a zöldség és gyümölcslevekkel való , ökofestészeten. ( csak vicc volt, vagy nem?):D